A szójatermesztés során bizonyos kockázatok merülhetnek fel, de az enzimtechnológia alkalmazásával ezek a kockázatok jelentősen csökkenthetők.
A baromfitakarmányozás hagyományosan erősen épített a magas fehérjetartalmú összetevőkre, amelyek a növekedés, a termelékenység és az egészség biztosítékai. A szójadara ebben hosszú ideje a standard: kiváló aminosav-profilja, könnyű emészthetősége és széles körű elérhetősége miatt a kereskedelmi baromfitápok 20-30 százalékát teszi ki világszerte. Gabonákkal - főként kukoricával és búzával - kombinálva költséghatékony és tápértékben teljes adagokat biztosít, így nélkülözhetetlen a brojlercsirkék, tojótyúkok és tenyészállományok számára. Van viszont kockázat a szójatermesztéshez kapcsolódóan, az enzimtechnológia segíthet a csökkentésében.
Az Agrárágazat írta meg, hogy a szója alapú takarmányozást illetően a globális ellátási lánc sebezhetősége egyre többször okoz kihívásokat. Brazília, az Egyesült Államok és Argentína uralja a szójatermelést és -exportot, ami Európa esetében nagymértékű importfüggőséget jelent. Az árakra és a hozzáférésre a kereskedelmi vámok, a geopolitikai feszültségek és az éghajlati szélsőségek - aszályok, árvizek, logisztikai zavarok - mind jelentős hatással vannak. Új kihívás az EU erdőirtásról szóló rendelete (EUDR), amely 2025 végétől kötelezi az importőröket annak igazolására, hogy a szóját nem frissen irtott területen termelték - közölték.
Milyen új lehetőségeket kínálhat az enzimtechnológia a takarmányozás világában? Az enzimtechnológia forradalmasíthatja a takarmányok előállítását és felhasználását, hozzájárulva a hatékonyabb, fenntarthatóbb állattenyésztéshez. Az enzimek segítségével javítható a tápanyagok felszívódása, csökkenthető a takarmányköltség, és mérsékelhetők a környezeti hatások. Emellett a különböző enzimek alkalmazásával optimalizálható a takarmány minősége, így az állatok egészségesebben fejlődhetnek. A jövőben az enzimtechnológia kulcsszerepet játszhat a globális élelmiszertermelés fenntarthatóságának növelésében.
A szójatermelést és -beszerzést érintő kockázatok mérséklése érdekében egyre nagyobb figyelmet kapnak az alternatív növényi fehérjék. A repceliszt mérsékelt fehérjetartalma mellett gazdag metioninban, a napraforgóliszt kedvező aminosavösszetételt kínál, de alacsony lizinje kiegészítést igényel. A borsó- és lóbabfehérje jó lizinprofilja mellett alacsonyabb metionintartalommal bír, feldolgozás nélkül pedig antinutritív anyagokat hordozhat. Ezek a források önmagukban nem érik el a szójadara értékét, de okos takarmányformulációval és kiegészítő technológiákkal fontos szerepet kaphatnak.
Az enzimtechnológia forradalmi előrelépéseket ígérhet a jövőben. Az exogén enzimek képesek fokozni a tápanyagok emészthetőségét, ezáltal lehetőséget adva arra, hogy alternatív alapanyagokat hatékonyabban hasznosítsunk. A mikrobiális fermentációval előállított enzimkomplexek különböző hatóanyagokat egyesítenek, így szélesebb spektrumú javulást érhetünk el a növényi alapú összetevők felhasználásában. Ezzel párhuzamosan csökkenthetjük a környezeti terhelést és a költségeket is – ahogy a szakértők megfogalmazták.
Otthon a szója áll a középpontban.
Magyarországon a baromfitápok energiahordozójaként továbbra is a kukorica játszik meghatározó szerepet, míg a fehérjeellátás szempontjából a szójadara és a fullfat szója marad a fő pillér. Ezen alapanyagok mellett a napraforgó- és repcedara, valamint a DDGS (gabonatörköly) is hozzájárulhat a tápanyagok gazdagításához, kiegészítve vitamin- és aminosav-forrásokkal. Érdekes fejlemény, hogy kísérleti fázisban már a rovarfehérje is megjelent, azonban széles körű alkalmazása még nem vált elterjedtté. Összességében a szója továbbra is a legfontosabb és legmegbízhatóbb fehérjeforrás a baromfitenyésztésben, ám a fenntarthatóság és az ellátás biztonsága érdekében érdemes alternatív forrásokkal is bővíteni a takarmányozási lehetőségeket.
