Friss adag ízletes kimchi, zabpelyhes zsemlék, és néhány új, aprócska kerti dísz, amelyek feldobják a teraszt.

Tegnap este váratlanul megérkezett az eső, és azóta is szüntelenül hullik az égből, ma reggel pedig még mindig zuhog.

Jelenleg a csapadékmérőm nem áll rendelkezésre (tavaly sajnos az előző példányom tönkrement a fagy miatt, így azóta biztonságban tartom), de a csapadék mennyisége bőségesen meghaladja a 20 mm-t; lehet, hogy még a 30 mm-t is eléri.

Úgy érzésre már elég jól be tudom saccolni, amióta mérem, kialakult bennem.

Nagyon szükség volt rá, bár kedden is hullott körülbelül 5 mm eső, de a föld olyan gyorsan elnyelte, mintha ott sem lett volna.

***

Elkészítettem egy újabb tétel kimchit, mert az első annyira fűszeresre sikeredett, hogy igazán nem tudom kiélvezni az ízét. Csak apró falatokat tudok belőle enni, és még a fülem is érzékeli a csípősséget!

Mivel nem akadtam nem csípős gochugarura, úgy döntöttem, hogy helyette egy remek minőségű, magyar őrölt fűszerpaprikát használok. Csak egy lapos teáskanálnyit adtam a gochugaruból, hogy egy kis enyhe csípősséget csempésszek az ételbe.

A besózott kínai kelt most jóval nagyobb darabokra vágtam. Úgy csináltam, mint a koreaiak, félbevágtam, de nem teljesen, hanem bevágtam és szétfeszítettem a káposztát, így valóban nem hullanak le róla kis darabkák. Aztán a feleket is háromfelé hosszában, szintén csak bevágva és széthúzva, majd ezeket a "szeleteket" vágtam keresztbe háromfelé.

Minden egyes kimchi recept különleges, és a hozzávalók variálásával igazán egyedivé tehetjük! Használtam gyömbért és fokhagymát, valamint vöröshagymát is a fűszeres alaphoz. Almát is adtam hozzá, de nashi körtét nem választottam, mert észrevettem, hogy sokan elkerülik ezt a változatot. Emellett szardella szószt is használtam, de abból kevesebbet tettem, hogy ne nyomja el a többi ízt.

Mivel még rendelkezem rizsliszttel, a sűrítő keveréket ezzel állítottam elő. Ugyanakkor észrevettem, hogy sokan nem így csinálják, hanem inkább egy-két kanál főtt rizst dobnak a turmixgépbe, és azzal is elérik a kívánt állagot.

Ez alkalommal a rizskencébe egy csipetnyi cukrot kevertem, ami segíti a fermentációs folyamat elindulását. A rizskence kissé sűrűre sikerült, ezért egy kis trükkhöz folyamodtam: forralt, majd visszahűtött vízzel hígítottam a masszát, így könnyebbé tettem az állagát.

A következő alkalommal nem fogok cukrot adni a recepthez, viszont egy kis szilvalét mindenképpen csepegtetek bele. Bár egyetlen magyar receptben sem találkoztam vele, a koreai videókban rendre látom, hogy ezt az összetevőt használják. Különösen a káposztából és más zöldségekből, mint például a reteklevél, készült kimchikben népszerű, viszont a retek kimchiben nem alkalmazzák.

A koreai konyha kincsei között a kimchi igazán sokszínű és izgalmas fogás, hiszen számos változata létezik. Különböző zöldségekből – még a koreai chilipaprika leveleiből is – készítik, és a fűszerezése is rendkívül változatos. Én pedig elhatároztam, hogy megalkotom a saját, magyar ízlés szerint készült kimchimét, hiszen a fermentáció a lényeg, és a kísérletezés mindig izgalmas!

Belekevertem a gyufaszálra vágott sárgarépát, retket és kb. 5 centisre vágott zöldhagymát a kencébe és úgy kentem be vele a káposztát, amiről előzőleg leöntöttem a kiengedett levét. Nem mostam le, mert nem tettem rá olyan sok sót, a múltkori nekem irdatlanul sós volt. Most meg kicsit utána kellett sóznom.

Rátettem az edényekre a fedelét, és naponta kicsit megnyitottam, hogy a fermentálódás során keletkező gázok távozhassanak. Egyébként semmi rémes szaga nincs, csupán egy enyhe illat, amit könnyedén ki lehet szellőztetni – a mi savanyúkáposztánk például jóval intenzívebb aromákkal bír. Ma már készülök, hogy üvegekbe szedjem, és irány a hűtő! Ott hónapokig elállhat, ha hagyom neki, de kétlem, hogy sokáig bírni fogja, mert a jénai tálból már a felét megkóstoltam. :))) Végre érzem a kimchi igazi ízét, nem csak azt a csípős intenzitást, ami olyan, mint a nyavalya!

Megkóstoltam frissen is, amikor készült, ez most jobban ízlett nekem, nemcsak azért, mert nem annyira csípős, hanem azért is, mert ebből most nem érzem ki a szardellaszószt. Harmonikusabb most az íze.

A régi, éles ízű kimchit egy cseppnyi bánattal a komposztra öntöttem.

Kihúztam a Lollo rosso salátámat a kertből, és mellette ott figyelt a retek is, ami a kimchibe került. Sajnos ez az egyetlen nagyobb retek, amit sikerült összeszednem, mivel az utóbbi időszakban nem volt elég csapadék. De a friss eső után, ha a fagyok nem jönnek túl korán, még lehet esélye a többi reteknek, hogy szépen megnőjön.

Készítettem egy különleges zabpelyhes finomságot... őszintén szólva, nem is tudom pontosan, hogy minek nevezhetném, mert nemrég bukkantam rá a receptre.

Az elkészítéshez mindössze zabpehelyre, túróra (egyenlő arányban), két tojásra, egy csipet sóra és ízlés szerint némi olajos magra van szükség (utóbbiakat én most kihagytam). Az eredmény... nem rossz, sőt, eléggé érdekes! Nekem a túró édessége miatt talán jobban ízlene édes változatban, úgyhogy azt is ki fogom próbálni. Viszont így sósan abszolút finom kenyérhelyettesítő! 180 fokon sütöttem a sütőben, de ne kérdezzétek, mennyi ideig, csak addig figyeltem, amíg szép pirosra nem sült.

Kettétörtem, és a belsejében jól látható a túró. Legközelebb sajtot tervezek beletenni a tésztába a magvak helyett. Talán napraforgó magot választok, mert az olajos magvak gyakran megviselnek, de a napraforgóval szerencsére nincs gondom.

Megjöttek a TEMU-s cuccaim is. Jött egy új huzat a kis melegházikómra, mert a régin sajnos szétment a cipzár. Tovább tartott volna, ha nem hagyom kinn egyik nyáron a tűző napon, gyakorlatilag szétégett, vagy elérett az anyaga. Erre az újra már jobban fogok vigyázni.

Érkezett 10 pár fekete kerti kesztyű is, amelyek ára párját tekintve körülbelül 220 Ft, ami igazán figyelemre méltó, hiszen itthon ezek már 480-500 Ft körüli összegért kaphatóak.

Egy apró, acél tűző, amellyel könnyedén rögzíthetjük a talajhoz a védőhuzatokat, vagy a gyomirtás céljából elhelyezett takaró anyagokat.

Érkezett egy újabb csomag a fóliaalagút projektemhez, és ezúttal 126 darabos készlettel gazdagodtam, ráadásul igazán kedvező áron. Az üvegszálas rudak eddig nagyon jól teljesítettek, hiszen könnyedén összekapcsolhatók, így szabadon alakíthatom ki a kívánt hosszúságokat. Elég csak letakarni a megfelelő védőanyagot, legyen szó fagyvédőről, fényvédőről vagy rovarhálóról. Úgy érzem, nincs is szükségem üvegházra vagy fóliasátor vásárlására, hiszen ezekkel az eszközökkel bármit megoldhatok, és az igényeknek megfelelően mozgathatom őket bárhová.

Természetesen, íme egy egyedibb megfogalmazás: A kertbe érkeztek néhány bájos dísz, amelyek kis színes műanyag figurák, de olyan ügyesen vannak megformázva, hogy szinte fémnek tűnnek. Azt hiszem, ezek sokkal jobban ellenállnak az időjárás viszontagságainak, mint a hagyományos fémdíszek, és ráadásul árcédulájuk is kifejezetten baráti. Nem tervezem, hogy túlzsúfolom a kertet, hiszen nem szeretném, ha műanyagszaporítás lenne a végeredmény, de ezek a darabok annyira elnyerték a tetszésemet, hogy mindenképpen helyet kellett biztosítanom nekik.

Ez itt én és a Böbe, a legjobb barátom! :D

Majd valami kis lécre kell felszerelnem, a lecet pedig az oszlopra, amire fel szeretném tenni, mert az oszlop nem szögletes és nem tudom a két ponton felfogatni, csak a léccel.

A törpök igazán bájosak, ám kár, hogy nem rendelkeznek igazi lyukakkal... vagyis, ezek plexilemezből készült kivágások, és ahol lyukaknak tűnnek, ott valójában csupán átlátszó rétegek rejlenek. Mennyivel érdekesebb lenne, ha valóban lyukacsosak lennének! De így legalább tartósabbak és strapabíróbbak is.

Kitettem őket az egyik nyílni készülő krizantém mellé, de lehet, hogy télire mégis beveszem, az összes dísz benn van már. Okulva - ugye - abból, hogy a szép, békás madáritatóm valamelyik télen totál szétment.

2in1, Elzu is beslattyogott a képbe. :))

Ráadásul még 1700 Ft kreditjóváírást is kaptam, mert a csomagom nem érkezett meg a megadott időpontban. Ezzel próbálják ösztönözni, hogy újra vásároljak a TEMU-n...