Egy különleges emlékestet tartottunk a hőslelkű komáromi plébános, Lipovniczky István előtt - KÉPEKKEL Az esemény során méltattuk Lipovniczky István életét és munkásságát, aki elkötelezett szolgálatával maradandó nyomot hagyott közösségünkben. A megemlék

Böcskei László, Nagyvárad megyéspüspöke, a vasárnapi főpapi szentmisén Lipovniczky Istvánt (Aranyosmarót, 1814. augusztus 15. - Nagyvárad, 1885. augusztus 12.) a rendíthetetlen bizalom, hit és hűség megtestesítőjeként méltatta. Lipovniczky egész életében kitartott hite, magyarsága és népe iránti elkötelezettsége mellett. Az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc idején, valamint 75. nagyváradi püspökként és a reformtörekvések támogatójaként is konkrét cselekedetekkel bizonyította elhivatottságát.

Kiemelte, hogy pályafutása alatt népe felemelkedésének szolgálatában állt, és mélyen átlátta az általa végzett feladatok hosszú távú hatásait. A múlt tapasztalatait alapul véve, célja az volt, hogy az egyházközségek életébe új energiát és lelkesedést csepegtessen, miközben a szeretet forrásává kívánt válni.

A főcelebráns mindenkit arra sarkallt, hogy hozzá hasonlóan tegyük mindig a jót, teremtsük meg a szeretet légkörét, építsünk hidakat egymás felé... A házigazdák ajándékát Hajabács Mária és id. Hollósy Tamás doktor nyújtotta át a nagyváradi vendégnek, megköszönve a komáromi szolgálatát.

A Himnusz közös eléneklésével végződő főpapi szentmise után, amelyen többek között Lépes Lóránt atya, a Mária Rádió műsorigazgatója és Kiss Róbert atya, a Nagyszombati Főegyházmegye kanonokja is szólt a hívekhez, sokan átvonultak a helyi katolikus temetőben folytatódó emlékünnepségre. Az újabb helyszínen a hőslelkű atya testvérének dédunokája, a Tatán élő Vitéz Lipovniczky Kázmér is jelen volt a párjával.

A helyi katolikus plébánia által Lipovniczky István hősiessége elismeréséül készíttetett emléktábla egyik ötletgazdája, Sárközi János a Vasárnapi Újság 1885. augusztus 23-i számában az augusztus 12-én elhunyt hősről megjelent cikkből is idézett. Abban az állt, hogy a magyar hazafias főpap típusát róla lehetne megmintázni, hiszen a saját szabadságát, vagyonát, életét sem féltette, amikor a vérzivataros időkben jó magyar ügyekért kellett kiállni...

Majd Böcskei László püspök úr megáldotta és megszentelte a leleplezett emléktábláját, mely alá a hála koszorúi kerültek, Vitéz Lipovniczky Kázmér pedig mécsest is gyújtott az emlékére.

A haditörvényszék 1852-es döntése, amely Lipovniczky István halálos ítéletét hozta, majd később azt kufsteini várfogságra módosította, sok kérdést vet fel. A részletek és a háttérinformációk egy érdekes elemzés keretein belül kerülnek bemutatásra a Magyar7 hetilap november 5-i számában. Érdemes elmélyedni a történetben, hogy megértsük a korabeli jogi és politikai viszonyokat.