Zágoni Balázs: A világháború és a vészkorszak krónikája sokkal inkább a felnőttek diskurzusának része, mint a fiataloké - Könyves magazin.

A "Csillag és a százados" egy lenyűgöző és egyben fájdalmas ifjúsági regény, amely a magyar történelem egyik legnehezebb időszakát, 1944-et idézi fel. A könyv a zsidóüldözés és a nyilasok brutalitásának sötét árnyékában bontakozik ki, miközben a fiatalok sorsát és bátorságát is bemutatja. A regény írójával, Zágoni Balázzsal folytattunk beszélgetést, hogy jobban megértsük a történet mögötti inspirációt és a mondanivalót.

A világháború korszakának történései még a felnőttek számára is nehezen befogadható, felfoghatatlanul kegyetlen események. De hogyan lehet mindezt megmutatni a gyerekeknek? Zágoni Balázs már korábban is írt ifjúsági regényt történelmi témáról (a Szamos-parti Hollywood a kolozsvári filmgyártás kezdeteivel és az első világháború történéseivel foglalkozott. A könyvről itt írtunk.), most azonban egy sokkal rizikósabb, nehezebben feldolgozható időszak történései közé kalauzol. (A regénybe itt bele is olvashatsz)

A csillag és a százados világában két szoros barát, Dávid és Péter története bontakozik ki. Dávid zsidó származású, míg Péter nemzeti identitása eltérő, de ez a különbség nem állhat a barátságuk útjába. A regény egyik központi témája a kapcsolatuk fejlődése, miközben Dávid és családja menekülésének, bujkálásának drámáját is megismerjük. A csillagos házak, a nyilasok brutalitása és a mindennapi élet nehézségei elevenednek meg a lapokon. Ez a 12 éveseknek szóló történet élénken és hitelesen idézi meg a korszak hangulatát, miközben két olyan főszereplőt teremt, akikkel a fiatal olvasók könnyedén azonosulhatnak. Az események nem kapnak szépítést, de a kegyetlenségeknél sokkal inkább a karakterek, mint például a folyamatosan menekülő és egyre inkább elcsigázott Dávid, vagy az együttérző Péter lelki világának bemutatása vonzza a figyelmet. Emellett találkozunk egy házmesterrel is, akinek kíméletlen üldözései újabb rétegeket adnak a történetnek. A szerzőt arról is kérdeztük, hogyan készült a háttérkutatás, milyen megrázó jelenetek inspirálták, és hogy mit lehetne tenni a gyerekek olvasási kedvének növelése érdekében.

Nem ez az első olyan regényed, melyben egy történelmi utazásra invitálod a gyerekeket. Ezúttal miért éppen erre a korszakra esett a választásod? Íróként kihívásnak érezted ezt a témát?

Véletlenül bukkantam Ocskay Lászlóra, miközben Budapesten barangoltam. Több alkalommal megfordultam az Abonyi utcában, és a Radnóti Gimnázium előtt sétálva felfigyeltem az ő emléktábláira. Két is található belőlük. Eleinte fogalmam sem volt, hogy ki is ő, így utánanéztem. Az eredeti tervem az volt, hogy csupán egy mese szülessen erről a történetről, kifejezetten kisebb gyerekeknek. Tudom, talán furcsa, hogy a második világháború egy komoly eseményéből mesét írjak, de az a férfi, aki hősiesen kockáztatta az életét, hogy másokat megmentsen, igazi példaképnek tűnt. Aztán Dóka Péter, a szerkesztőm javasolta, hogy inkább ifjúsági regényt kéne írnom belőle. Az ő érvei között szerepelt, hogy már korábban is írtam történelmi ifjúsági regényeket, valamint az, hogy erdélyi magyarként jól ismerem a diszkriminációt, így van miből merítenem az élményeimből.

Ennek a korszaknak a zűrzavara és brutalitása még a felnőttek számára is nehezen emészthető. Nem tartasz attól, hogy a gyerekek számára túl nehezen érthető lesz?

Nem. Valóban komoly kihívásnak tartom, hogy nehéz témákról beszéljek a fiataloknak. Általánosan úgy érzékelem, hogy a második világháború és a magyar vészkorszak története sokkal inkább a felnőttek diskurzusában jelenik meg, mint a fiatalok körében.

A kiskamaszokkal való mesélés egy különleges kihívás, hiszen a világuk még formálódik, és sok minden új számukra. Míg egy felnőttnek szánt történet mélyebb, komplexebb mondanivalót hordozhat, addig a fiatalabbak számára fontos, hogy a cselekmény izgalmas és könnyen emészthető legyen. A kiskamaszok érdeklődése még nagyon sokszínű, de bizonyos témák, mint például a felnőtt kapcsolatok bonyolultsága vagy a halál, sok esetben tabu lehet számukra. Ilyen esetekben a mesélőnek ügyelnie kell arra, hogyan közelíti meg ezeket a nehezebb kérdéseket, hogy ne ijesztse meg őket, hanem inkább segítse a megértésüket. A történeteknek inkább tanulságosnak és inspirálónak kell lenniük, hogy a fiatalokban pozitív érzéseket és gondolatokat ébresszenek.

A kegyetlenségnek van egy olyan megnyilvánulása, amelyet a naturalista ábrázolás keretein belül mutatnak be, és véleményem szerint ez már túlmegy a határokon.

Felnőttek között is találkozhatunk olyanokkal, akik kijelentik: "Ebből nem kérek." És ez teljesen jogos. Az én célom nem az volt, hogy ezt a jelenséget részletezzem, sokkal inkább azt kívántam bemutatni, hogyan formálják a döntéseiket az emberek – fiatalok és felnőttek egyaránt – amikor olyan szélsőséges élethelyzetekkel szembesülnek, mint amilyeneket a világháborúk teremtettek.

Igen, a célom az volt, hogy a fiatal olvasók mélyen azonosulhassanak a zsidó származású főhőssel, Dáviddal. Szerettem volna, ha a történet révén képesek lennének belemerülni az ő tapasztalataiba, és így saját bőrükön érezhetnék a 1944-45-ös évek szörnyűségeit. Azt remélem, hogy Dávid karakterén keresztül a fiatalok nemcsak a múlt borzalmaival ismerkednek meg, hanem a bátorság, a remény és az emberi kitartás fontosságát is megtapasztalják.

Természetesen, itt egy egyedibb változat: Igen, Dáviddal való kapcsolatom mellett Péter is jelentős szerepet játszik, aki egy keresztény családba született. Nem csupán Dávid döntései voltak lényegesek, hanem Péteré is, aki elvileg mentes a félelmektől.

A szolidaritás és a barátság próbára tétele különösen nehéz helyzetekben, például amikor az állam és a társadalom egy része támadást intéz a zsidó közösség ellen, valódi bátorságot és elkötelezettséget igényel. Az ilyen időszakokban a barátoknak nemcsak erkölcsi támogatást kell nyújtaniuk, hanem aktívan fel kell lépniük az igazságtalanság ellen. A szolidaritás nem csupán szavakban nyilvánul meg; fontos, hogy a barátok mellett álljunk, és kifejezzük, hogy nem vagyunk hajlandóak elfogadni a megkülönböztetést vagy a gyűlöletet. Ez a hozzáállás megerősíti a közösségek közötti kötelékeket, és lehetőséget ad arra, hogy együtt harcoljunk a diszkrimináció és az előítéletek ellen. A jó barát nemcsak akkor áll mellettünk, amikor minden rendben van, hanem akkor is, amikor a nehézségek árnyékában kell kiállnia az értékeiért és a barátaiért. Az ilyen típusú bátorság és elkötelezettség nemcsak a baráti kapcsolatok mélységét növeli, hanem hozzájárul a társadalmi igazságosság megteremtéséhez is.

A könyvben számos, mélyen megindító jelenet található, de a legnehezebb számomra az volt, amikor a főszereplő elveszíti egy szeretett személyét. Ezen a ponton olyan érzelmeket kellett átadnom, amelyek mindenki számára ismerősek, de mégis rendkívül fájdalmasak. Az írás során meg kellett küzdenem a saját emlékeimmel és érzéseimmel, ami rendkívül megterhelő volt. A célom az volt, hogy a olvasók valóban átéljék a veszteség súlyát, és ezt hitelesen, mégis érzékenyen tudjam megfogalmazni. Az ilyen jelenetek megírása mindig kihívást jelent, de ugyanakkor lehetőséget is ad arra, hogy mélyebb kapcsolatot építsek az olvasókkal.

Nem a veszélyes helyzetek vagy a különösen izgalmas pillanatok megírása okozott nehézséget, hanem a fásultság érzése. Az a megfáradt állapot, amikor Dávid már csak belefárad az egész harcba. Amikor úgy érzi, hogy talán könnyebb lenne, ha a nyilasok egyszerűen elvinnék őt és a családját, mert a bujkálás és a folyamatos félelem sokkal kimerítőbbé vált, mint bármi, amit el tudna képzelni.

Volt-e olyan időszak, amikor úgy érezted, hogy a regény megírása meghaladja a képességeidet? Mennyire érintett meg érzelmileg a történet felépítése és ennek a véres korszaknak a kutatása?

Volt egy időszak, az egy éves kutatás elején, amikor minden nap túlélők visszaemlékezéseit olvastam, párhuzamosan pedig szépirodalom gyanánt Zoltán Gábor Orgiáját. Ez 2022 karácsonya környékén történt. Akkor többször is azt gondoltam, hogy nagyon nagy marha vagyok, hogy ezzel kínozom magam, amikor senki nem kényszerített rá. De aztán azt is gondoltam, ha nehéz is, végig kell menni ezen az úton. És nem csak az áldozatok miatt. Nekem is sokkal jobb lesz, ha végigmegyek, mint ha visszafordulok.

A könyvet tudtommal történészek is lektorálták és te is nagyon sok kutatómunkát végeztél. Milyen dokumentumokból dolgoztál? Bejártál esetleg helyszíneket is? Mennyire törekedtél arra, hogy az alapvetően fiktív történetet valós keretek közé helyezd?

Közel 400 visszaemlékezést tanulmányoztam, köztük könyvnyi terjedelműeket és számos rövidebb írást is, mint például a www.csillagoshazak.hu oldalról származókat. Különösen hálás vagyok Zeitler Ádámnak, aki a zsidó vallási kérdésekben nyújtott értékes segítséget, valamint Gáspár Zsuzsának, a holokauszttúlélőnek, aki jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az asszimilált zsidó családi miliő hiteles ábrázolása megvalósuljon a regényemben. Szeretek bejárni a helyszíneket, így például a már nem létező 46-os villamos vonalát is felfedeztem, amely a történet szempontjából kulcsfontosságú. Ha nem járnám be ezeket a helyeket, nem tudnám, hogy hol fúj mindig a szél, vagy hogy egy bizonyos pontról micsoda meglepetések várnak rám. Hiszem, hogy ezek a tapasztalatok hozzájárulnak a hitelességhez. Az írói fantázia nem csupán új dolgok kitalálásában rejlik, hanem abban is, hogy a már megtapasztalt élményeket milyen ügyesen tudom összekapcsolni egymással.

A történelmi események bemutatásán túl elengedhetetlen megvizsgálni, miként formálják ezek a történések a társadalmat, az egyén intim világát és a családi kötelékeket. Dávid mellett szülei is élénk, hiteles karakterekként jelennek meg, akik színesítik a narratívát. Az édesanya, aki a fiú számára a legfőbb támaszt és biztonságot jelenti, kulcsszerepet játszik a történetben. Elképzelhetetlen lenne a fiú élete nélküle – mi történne vele, ha hirtelen elveszítené őt? Ez a gondolat rávilágít a családi kötelékek törékenységére és az érzelmi stabilitás fontosságára, amely nélkül Dávid világa teljesen felfordulna.

Mikor Dávid édesanyját másodszor hurcolják el a nyilasok, és ő sikeresen megszökik az óbudai téglagyárból, a fiú dühösen, de mégis valahol mélyen megnyugodva szólal meg:

"Te vagy az Anya, és elengedhetetlen, hogy újra itt legyél."

Ő sem tudta elképzelni, hogy a dolgok másképp is alakulhatnának. Ez komoly dilemma volt a regény végkimenetele szempontjából, és Zsuzsával rengeteget tárgyaltunk róla. Az aggasztott, hogy ha a főszereplőnk legközelebbi hozzátartozói – az anya, az apa és a húga, Noémi – mind életben maradnak, akkor ezzel talán elferdítem a történelmet, hiszen sokan nem élték túl a borzalmakat. A megoldást, amelyet végül választottunk, az olvasók majd megtalálják a regény lapjain. Zsuzsa szavai megnyugtattak, és megerősítettek abban, hogy talán ez a legjobb irány. Amit javasolt, azt teljes szívből magaménak éreztem, és sikerült beépítenem a történetbe.

Fontos megérteni, hogy nemcsak a közeli családtagok, hanem a zsidó közösség körül élő emberek is jelentős szerepet játszanak az életükben. Gondoljunk csak a házmesterekre, szomszédokra, taxisofőrökre, akik vagy támogatják őket, vagy éppen ellenkezőleg, árulásra vetemednek. Lehet-e ezt a fiatalabb generációk számára érzékeltetni? Például, mint ahogy a Kovács nevű házmester viselkedése is megmutathatja, hogy vannak olyan emberek, akikből hiányzik az alapvető empátia és szolidaritás?

Ebben a megtévesztő korszakban a házmesterek és légópince-parancsnokok lettek az élet és halál bírái. Elég volt csupán egy megjegyzés vagy egy egyszerű intés az emelet irányába, hogy valaki, aki még ott bujkált, mint például egy zsidó, újra a figyelem középpontjába kerüljön. S a nyilasok hajthatatlanul visszatértek. De nem csupán a különböző emberek reagáltak eltérően, hanem ugyanaz a személy is másképp viselkedett, attól függően, hogy milyen helyzetbe került.

A házmester, akiről beszélsz, egy ellentmondásos figura. Egyrészt a múltja árnyékában, amely tele van a kiürült zsidó lakásokból szerzett értékekkel, egyfajta morális kérdést vet fel. Hogyan lehet értékelni azt az embert, aki a nehéz időkben saját hasznát kereste, miközben a közösség szenvedett? Ugyanakkor, amikor Dávidot befogadta, egy másik oldalát mutatta meg: a humanitást, a bátorságot és az empátiát. Ez a cselekedet talán egyfajta megváltást is jelenthet, egy lehetőséget arra, hogy jóvá tegye a múltbéli tetteit. Így hát a házmester karaktere összetett és sokszínű: egy ember, aki a túlélés érdekében tette, amit tennie kellett, de akiben mégis ott rejtőzhetett a remény és a jóság szikrája, amely egy éjszakára életet mentett.

pedig akkor az életveszélyes volt. Lelkiismeret-furdalása volt? Vagy csak jót akart tenni? Vagy piros pontokat gyűjtött, mert arra az időszakra gondolt, amikor majd számot kell adni a tetteiről? Mindegyik válasz lehetséges. Ezekhez a helyzetekhez akartam minél közelebb kerülni.

A könyv főhőse 11 éves, amikor 1944 márciusában elkezdjük követni a történetét. A megcélzott korosztály is a 12 év körüli, felső tagozatos gyerekek. Miért éppen ezt a korosztályt szólítottad meg?

A regény témája nem nagyon tette lehetővé, hogy fiatalabbakat szólítsunk meg. Az idősebbeknek viszont már több olvasnivalójuk van. Ott van Anna Frank naplója, egy-két, a skandináv vészkorszakot feldolgozó regény, és persze Kertész Sorstalansága.

A kiskamaszok általában felnőtté válásuk során egyre inkább függetlenednek a szüleiktől, ami azt jelenti, hogy sokszor már nem a szülőkkel együtt olvasnak. Ennek ellenére úgy vélem, hogy a nehéz témák megvitatása nagyon fontos, és jó, ha van valaki, akivel ezeket át tudják beszélni. Mi a véleményed a szülők szerepéről ebben a kontextusban? Lehetséges, hogy közösen olvassák ezt a könyvet, így teremtve alkalmat a párbeszédre?

Természetesen, az közös olvasás nemcsak szórakoztató, hanem rendkívül hasznos is, hiszen a szülőkkel való párbeszéd lehetőséget ad a mélyebb megértésre. De a pedagógusok szerepe sem elhanyagolható! Szegeden különösen örömmel tapasztaltam, amikor Ceglédi Anna tanárnő még a könyv hivatalos bemutatója előtt néhány nappal egy különleges irodalomórára invitált. Az a beszélgetés, amely a könyvről és a történelmi korszakról zajlott, megmutatta, hogy ha a pedagógus ilyen élénk és vonzó módon közelíti meg a történelmi regényt, akkor valóban valami különleges és értékes születhet belőle.

Az olvasásra való ösztönzés és a gyerekek olvasási szokásainak megtartása egy izgalmas és kihívásokkal teli feladat. Személyes véleményem szerint a következő tényezők segíthetnek ebben: 1. **Érdeklődési körök felfedezése**: Fontos, hogy a gyerekek olyan könyveket találjanak, amelyek az ő érdeklődési területeikhez kapcsolódnak. Legyen szó kalandos regényekről, tudományos mesékről vagy akár képregényekről, a lényeg, hogy a választott olvasmány lekösse őket. 2. **Közös olvasás**: Az olvasás közös élménye rendkívül motiváló lehet. Szülők, nagyszülők vagy testvérek olvassanak együtt a gyerekekkel, beszélgessenek a történetekről, és osszák meg véleményüket. Ez nemcsak az olvasás iránti szeretetet erősíti, hanem a családi kötelékeket is. 3. **Könyvtárak és könyvesboltok felfedezése**: A könyvtárak és könyvesboltok felfedezése izgalmas kaland lehet. A gyerekek saját maguk választhatják ki a könyveiket, és felfedezhetik az új, érdekes címeket, ami megerősíti az olvasási vágyukat. 4. **Olvasási kihívások**: Különböző olvasási kihívások, mint például a "30 napos olvasási kihívás", nagyszerű módja lehet a motiválásnak. A gyerekek versenyezhetnek egymással, és közben új könyveket ismerhetnek meg. 5. **Digitális tartalom**: A modern technológia világában a digitális könyvek, hangoskönyvek és interaktív olvasási alkalmazások is vonzó alternatívát jelenthetnek. Ezek segíthetnek a gyerekeknek abban, hogy az olvasás élménye szórakoztatóbbá váljon. 6. **Kreatív projektek**: Az olvasott történetekhez kapcsolódó kreatív tevékenységek, mint például rajzolás, színjátszás vagy írás, szintén ösztönözhetik a gyerekeket. Így az olvasás nemcsak passzív tevékenység lesz, hanem aktívan részt vehetnek a történetek világában. Összességében a kulcs az, hogy az olvasás élménye szórakoztató és vonzó legyen a gyerekek számára. Ha megtalálják a számukra megfelelő könyveket, és támogató környezet veszi őket körül, akkor nagyobb valószínűséggel válnak elkötelezett olvasókká.

Nem biztos, hogy jó a válaszom, de azt gondolom, olyan témával, ami valóban érdekli őket, és olyan elbeszélésmóddal, amivel nem nagyon nehéz megbirkózniuk. De az sem elhanyagolható, hogy mit látnak otthon. Mert ha azt, hogy a szülő az olvasásról papol, de közben ő is a telefonját "simogatja", akkor úgy érezhetik, hogy ez

Az olvasás olyan, mint a házi feladat: a felnőttek világában már nem igazán divatos, így minél hamarabb meg kell tanulni túllépni rajta.

Miért nem a Pagony Kiadó Abszolút Töri sorozatában látott napvilágot ez a regény, ellentétben a korábbi történelmi köteteddel? Milyen szempontok és döntések vezettek ahhoz, hogy egy másik formátumot válassz, amely talán szabadabb teret enged a kreatív kifejezésnek és a történet kibontakozásának?

A regény különlegessége abban rejlik, hogy teljesen mentes a 21. századi közvetítők szerepétől, akik segíthetnék az olvasót a történet megértésében. Itt magával ragad minket 1944 sodró áramlata, és a fiatal főszereplők szemszögén keresztül kell felfedeznünk és átélni mindazt, ami körülöttünk zajlik. Ez a megközelítés éles ellentétben áll az Abszolút Töri sorozat könyveinek felépítésével, amelyekben a narráció sokkal inkább a modern nézőpont felé orientálódik.

Bevallom, hogy felnőttként is mélyen megérintett a regényed; élvezettel és egy kis szorongással olvastam végig minden sorát. Kaptál már olyan visszajelzéseket, hogy felnőttek is felfedezik a könyved világát? Milyenek voltak eddig a visszajelzések, amiket kaptál?

Valóban úgy érzem, hogy ez a mű inkább csak részben ifjúsági regény. Már sok felnőtt is felfedezte magának, nem csupán pedagógusok. Többen is írtak nekem, hogy egy-két nap leforgása alatt elolvasta, és az utolsó százötven oldalnál már nem tudtak elszakadni tőle. Különösen örültem ennek, mert ez volt az a rész, amelyen a legnagyobb energiát fektettük be a szerkesztőmmel, és ez okozta a legtöbb aggodalmat számomra.