Vajek Jutka késés miatt édesapja dühétől szenvedett.

Apja fakanala által tanulta meg, hogy mindent meg kell köszönni

- Megbízható csajszi voltam, aranyos barátokkal - emlékezett vissza a Heti libazsír című YouTube-műsorban Vajek Jutka. - Sajnos nem lehetett testvérem, mert négyszer volt anyának méhen kívüli terhessége, de én nagyon szerettem volna egy testvért, így szereztem magamnak egyet, az Asztalos Pannit, az osztálytársnőmet, akivel mindent együtt csináltunk. Amikor már nagyobb, tizenöt éves lettem, a szüleim szó nélkül elengedtek az ötórai teákra a kaszinóba, mi meg ájultan hallgattuk Záray Mártát és Vámosi Jánost, nagyon tetszett nekünk. Otthon az volt megbeszélve, hogy nyolcra haza kellett érni, mert ezek az ötórai teák nyolcig tartottak. Ám akkoriban ugye nem volt telefon, és egyik alkalommal csak kilenctájban értem haza. Az én apukám, aki egyébként imádott, és akit én is imádtam, a Korong utcában nyolctól kilencig fel, s alá sétált idegesen, hogy hol vagyok én, aki mindig pontosan érkeztem.

A ma már 87 esztendős egykori szerkesztő-riporter az akkori pontatlanságáért meg is kapta a büntetését, apja nem bánt vele kesztyűs kézzel.

- magyarázta Vajek, aki fájdalmas tapasztalatok árán tanulta meg, hogy minden ajándékért hálásnak kell lenni, hiszen a tisztelet és a köszönet az élet apró, de értékes leckéi közé tartozik.

A második tanulság szorosan összefonódik apukám fakanalával – de semmi gond, apa! Emlékeim szerint a második világháború utáni időszakban, amikor én még csak gyerek voltam, az egyik nagypapám, akit kisapunak hívtunk, meglepett a születésnapomra hat színes Hartmut ceruzával – akkoriban ez igazi szenzációnak számított. Amikor a kezembe nyújtotta a ceruzákat, szinte reflexből kérdeztem: "Csak ennyit kaptam?" Gyerekek, ekkor apukám második fakanalas tapasztalatát élte át, de én ekkor tanultam meg, hogy mindennek értéke van, és mindenért hálásnak kell lennünk. Ezt most azért osztom meg, mert azt figyelem meg – és ezt hangsúlyozva mondom –, hogy az emberek, különösen a fiatalok, gyakran elfelejtenek köszönetet mondani... – mesélte Vajek Jutka.