Természeti csodák felfedezése - Török Ábel kíséretében egy varázslatos sziget nyomában Egy nap Török Ábel, a kalandvágyó felfedező, úgy döntött, hogy elindul egy újabb izgalmas útra. Célja egy titokzatos, mesés sziget megtalálása volt, amelyet a legendák
Más fényben ragyog a szeme, ahogy Norvégiát említi. El tudja képzelni a síron túli szerelmek mélységét, de a saját érzéseit nem érzi fontosnak a regénye karaktereivel kapcsolatban. Török Ábel egy különleges név, amely mögött izgalmas történetek és élmények rejlenek. Ábel, mint egyedi karakter, sokszínűséget képvisel, hiszen a nevében ott van a hagyomány és a modernitás egyvelege. Akár egy bátor felfedező, akár egy kreatív művész, Török Ábel mindig képes meglepni és inspirálni környezetét. Az ő története tele van kihívásokkal, tanulságokkal és felejthetetlen pillanatokkal, amelyek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egy igazán sajátos és emlékezetes személyiséggé váljon. legújabb alkotása, a "Harmadik ég", egy skandináv hegyi kis faluban bontakozik ki, tele tragikus titkokkal és mágikus elemekkel. Ez a mű akár szerelmi és felnövéstörténetként, akár misztikus meseként is megállja a helyét. A szerzővel való beszélgetés során a norvég fjordoktól kezdve Párizson át a bizantinológiáig sok izgalmas téma került terítékre.
A klasszika-filológusokat sokan a múlt titokzatos őrzőiként képzelik el, és talán jogosan merül fel a kérdés: ön is közéjük tartozik? A bizantinológiát pedig sokan homályos területként kezelik, mintha csak egy elfeledett könyv lapjai között rejtőzne.
Mielőtt elmerültem volna a bizantinológia rejtelmeiben, magam sem tudtam, mi is az valójában. Ez a tudományág a bizánci szövegek mélyreható tanulmányozására fókuszál. Az ELTE-n a témavezetőm javasolta, hogy foglalkozzam Bizánccal, mivel ez a terület viszonylag kevés figyelmet kapott a kutatók részéről. A középgörög nyelv ismerete elengedhetetlen, és a bizánci kultúra egy színes, izgalmas világot tár elénk, tele magyar vonatkozásokkal és lenyűgöző, ma is releváns irodalmi művekkel. Az ókori irodalom páratlan értékekkel bír, amelyek gazdagítják a mai ember lelki világát. A múlt kincseiben rejlő szövegek igazi táplálékot nyújtanak a lélek számára.
Családi örökség: a szövegek iránti szenvedély generációról generációra.
A családban nincs író vagy tanár: édesanyám logopédus, édesapám építészmérnök, de mindenki sokat olvas nálunk. Amióta vannak emlékeim, olvasok. Tizenkét és tizennyolc éves korom között pedig szinte minden este írtam, főleg fikciót - ha magamról írok, az unalmas, egyszerűnek hat a szöveg, hamisnak érzem a szóvirágokat, kifejezőbben tudok másról írni.
Kecskeméten nőtt fel, Budapesten jár egyetemre. Egy évet élt Norvégiában, ahova azóta is időnként visszalátogat. És harmadik éve ingázik Budapest és Párizs között. Az angol mellett még négy idegen nyelven beszél magas szinten. Hol van otthon?
Egyértelműen Magyarországon élek, és egy francia ösztöndíjnak köszönhetően nemzetközi doktori képzésben vehettek részt, ami miatt rendszeresen ingázom a két főváros között. A francia nyelvet mostanában szinte mindennap használom, míg a norvég nyelvet több fordítással és különböző tanulási módszerekkel mélyítettem el, így az a tudásom sokkal szilárdabb alapokon nyugszik. A latin és a görög nyelvek a tudományos pályámhoz kapcsolódnak, de a görög nyelv számomra olyan, mint egy végtelen kút, ahová folyamatosan önthetem a tudást, és sosem érzem, hogy betelt volna. A magyar nyelv iránti szeretet édesanyámtól származik, míg az idegen nyelvek iránti érdeklődést édesapám ébresztette fel bennem; ő is beszél több különleges nyelven. Mindketten arra ösztönöztek minket, hogy nyitottak legyünk a nemzetközi élet felé.
A Norvégiában eltöltött egy év gyökeresen megváltoztatta az életét. Most megjelent második regénye, a "Harmadik Ég", szintén ott készült, és könnyedén el tudnánk képzelni, hogy a történet is a csodálatos norvég tájakon játszódik.
2016 és 2017 között cserediákként éltem az Oslofjord mesés vidékein, Tønsbergben. Ebben az időszakban már készen álltak a könyvem vázlatai, és a norvég táj varázsa lehetővé tette, hogy csendesedjek, és végre megírjam őket. Az északi irodalom nem igazán hatott rám, ha van valami, ami inspirált, az a latin-amerikai mágikus realista regények világa, de a saját történetem egy sokkal mesésebb, különlegesebb univerzumban bontakozott ki. Számomra mindig is a hangulatok és a képek jelentették a kiindulópontot; ezeket igyekeztem összhangba hozni, hogy egy egységes narratívát alkossanak. Norvégia azóta is a szívem csücske: bármikor visszatérek, azonnal visszarepít a szabadság és a boldog emlékek tengerébe. Az érzés, hogy reggelente a tenger morajlására ébredek, egyszerűen megunhatatlan. Csak kinéztem az ablakon, és ott volt a víz, alig néhány lépésnyire tőlem. A körülöttem lévő szigetek, a víz és az erdők mind különleges szépséggel bírtak, a varázsuk pedig az utolsó napig megmaradt. Nagyon vágyom arra, hogy ismét a természet közelébe kerüljek, mert a nagyvárosi életből hiányzik ez az elementáris kapcsolat.
A regény egy csendes kis hegyi faluban játszódik, pék-, halász-, fazekas-, pásztorcsaládok a szereplői, és egy remete. Mindenkinek megvan a dolga, öröme és bánata. De a nyugalom csak a felszín. A csodálatos tájleírásokon, természeti képeken kívül - amelyek az erdőket, a hegyeket, a tengert, a növény- és az állatvilágot mutatják be filmszerűen - súlyos titkok, feszültség, fájdalom, iszonyú gyűlölet és mindennél erősebb szerelem működteti a zárt közösséget. Tudna egy ilyen, a világtól elzárt helyen és módon élni?
Azért vágytam arra, hogy egy olyan világot és időtalan teret teremtsek, amely teljesen elzárt a külső hatásoktól, mert úgy vélem, hogy a környezet egyszerűsége lehetőséget biztosít arra, hogy a fókusz a szereplők belső vívódásaira irányuljon. Ily módon semmi sem zavarhatja meg a figyelmet; sőt, a táj is e mélyebb érzelmek kifejezésére szolgál. Az, amit valaki átél, gyakran tükröződik a természetben is, mint valami szimbolikus tükörkép. Az egyszerű, természetközeli élet sokak fejében idilli képet fest, ám a valóság gyakran távol áll ettől az elképzelt tökéletességtől. Ennek ellenére úgy érzem, hogy sokak számára még mindig erőteljes vonzerőt képvisel ez a fajta életforma.
A könyv nyelvezete szorosan összefonódik a hegyi táj különös atmoszférájával. A szövegben nincsenek nagybetűk, ami egyfajta letisztultságot és folytatódó áramlást sugall. Ez a választás erősíti a természet közelségét, és a szavak egyfajta organikus ritmusban követik egymást, mintha a hegyek csendjében suttognának.
Ez a gondolat természetesen született meg. A szereplők szervesen kapcsolódnak a természethez, a tájhoz; együttes mozgásuk harmóniát teremt. Arra törekedtem, hogy a forma is tükrözze ezt az összhangot. Ez lehetőséget nyújtott arra is, hogy kísérletezzek a szöveg ritmusával: szándékosan elmosódik a határvonal, hogy ki beszél éppen hangosan, és ki csupán a saját gondolataival foglalkozik. Néha nehéz eldönteni, hogy A vagy B karakter hangját halljuk, ami olyan rétegeket ad a szöveghez, amelyeket a hagyományos írásjelek nem tudnának megjeleníteni.
A főbb szereplők myrkvi, dómar, katla, bölverk, fimafeng, rúben. Van jelentésük az északi hangzású személyneveknek?
Ezek a nevek főként óészaki és izlandi eredetűek, amelyeket a különleges hangzásuk és sokszor a jelentésük alapján válogattam össze. Úgy érzem, hogy sokkal gazdagabb karaktert hordoznak, mint a megszokott keresztnevek, mint például Olaf.
Az apai brutalitásról szóló sorok rendkívül megrázóak. A szerző hiteles és nyers képekkel festi le a testi és lelki terror sötét világát, amely mély nyomot hagy az áldozatokban. A szavak szinte megelevenednek, és a fájdalom, a félelem és az elhanyagoltság érzése áthatja az olvasót.
Saját tapasztalatommal nem rendelkezem ebben a témában, mivel sosem éltem át hasonlót. Ezért olvastam utána a dolognak, és beszélgettem azokkal, akik érintettek voltak. Ők néhány kiegészítéssel segítettek gazdagítani a már megírt tartalmat.
Miért nem vonzza a fiatalokat a falun túli világ? Talán a csendes vidéki élet bája és a közösségi összetartás az, ami megfogja őket. A természet közelsége, a friss levegő és a lassabb élet ritmusának varázsa sokak számára vonzóbb, mint a nagyvárosok nyüzsgése. Ezen kívül a falvak gyakran kínálnak erős baráti kötelékeket és támogatást, ami a fiatalok számára biztonságérzetet ad. A falusi élet nem csak egy hely, hanem egyfajta életstílus, amely lehetőséget biztosít a személyes kapcsolatok ápolására és a helyi közösség aktív részvételére. Talán éppen ez az, ami miatt sok fiatal inkább a faluban találja meg a helyét, mint a városi forgatagban.
A halászok generációk óta hagyják el falujukat, szívükben a vágy, hogy felfedezzék a legendás szigetet, amelyről oly sokat beszélnek. A tenger iránti szenvedélyük mindennél erősebb, és ez a hívás hajtja őket a hullámok irányába. Közéjük tartozik egy különleges gyerekszereplő is, aki kezdetben csak a mesék világában kalandozik; figyelmesen hallgatja a felnőttek történeteit, majd lassan ő is belemerül a mesélésbe, felfedezve a távoli vidékek varázsát. Végül elérkezik az idő, amikor ő maga is útra kel, hogy a saját kalandjait élje meg.
És hova tűnnek ezek a gyerekek a történet végéről? A könyv utolsó fejezete nagyon meseszerűvé válik.
Eredetileg egy külön nagy fejezet szólt az összes gyerek felnövéséről, de beláttam a szerkesztő igazát, hogy ez egy vadhajtás, úgyhogy kimaradt, így jobban egyben van a történet. Lehetne belőle egy másik könyv, de nem lesz. A meseiség azért volt fontos, mert nekem sokkal izgalmasabb egy szöveg, ha van benne legalább egy kicsi varázslat.
Nekem sokkal izgalmasabb egy szöveg, ha van benne legalább egy kicsi varázslat.
Az utolsó oldalon kifejezi háláját menyasszonyának is, hangsúlyozva, hogy az ő ötletei és meglátásai jelentős mértékben hozzájárultak a szöveg szép megoldásához. Kérdés, hogy vajon közösen is dolgoztak-e a szövegen?
Az utolsó mondat is az ő hozzájárulásának köszönhetően alakult úgy, ahogy van, de számos más részlet kapcsán is kikértem a véleményét. Amikor elkészül egy írásom, örömmel osztom meg néhány emberrel, és mindig értékes visszajelzéseket kapok. Viszont a közös szövegalkotás gondolata számomra kissé idegen, nem tudom elképzelni, hogy másokkal együtt dolgozzak egy szövegen.
Ha a képzelet szárnyán utazom, a jövőm színpadán egy különleges helyen képzelem el magam. Egy vibráló, modern város közepén, ahol a technológia és a természet harmóniában él egymás mellett. Az épületek zöldtetőkkel borítottak, és a levegő tele van friss virágok illatával. Egy kreatív központban dolgozom, ahol az innováció és a művészet találkozik. Az emberek együttműködnek, gondolatokat cserélnek, és új ötleteket szőnek. Az inspiráló környezetben különböző nemzetiségű, tehetséges emberek vesznek körül, akikkel együtt formálhatjuk a jövőt. Szabadidőmben sétálok a város parkjaiban, ahol a technológia és a természet csodálatos egyensúlyban él. Találkozom barátaimmal, és közösen fedezzük fel a világ új lehetőségeit. A jövőm tele van felfedezésekkel, tanulással és kreatív kihívásokkal, ahol minden nap új lehetőségeket kínál számomra.
Magyarországon tervezek élni, itt vagyok otthon. Sokat voltam külföldön, de a magyar tájat, a magyar embereket jobban szeretem. Jó élmény Párizsban élni, izgalmas kaland, de elsősorban a nemzetközi doktori képzés az, amiért ott vagyok - ha annak vége, szeretnék itthon maradni. Addig persze nagyszerű lehetőségeket teremt a külföldi tartózkodás: a bizánci kódexek, kéziratok egyik legnagyobb szakértője Európában egy olasz kutató, aki Párizsban tanít, ezért mentem éppen oda. Jó kalandozni, izgalmas is, de örökre ott maradni valahol, az más. Itthonra több szál fűz. Ha lehetőségem adódna rá, örülnék, ha itthon foglalkozhatnék majd tanítással, úgy érzem, abban lelnék örömet. Már dolgozom egy új regényen is, ami "ókoriasabb", mediterrán hangulatú lesz.
+ 1 KÉRDÉS
Ókori szövegekkel foglalkozó, doktorira készülő egyetemistaként valóban különleges helyzetet töltesz be a fiatalok társadalmában. Az átlagos diákok többsége gyakran a modern technológiák és a digitális világ kihívásaival foglalkozik, míg te egy régebbi kor tudományos örökségének mélyebb megértésére összpontosítasz. Ez a választás nemcsak a tudományos érdeklődésedet tükrözi, hanem azt is, hogy mennyire más perspektívából közelíted meg a világot. A digitális világban való jelenléted valószínűleg különbözik az átlagos fiatalokétól. Míg sokan a közösségi médiára és a szórakoztató tartalmakra összpontosítanak, te valószínűleg olyan online platformok és források felé orientálódsz, amelyek az ókori szövegek, történelmi kontextusok és tudományos kutatások mélyebb megértését segítik. Esetleg online fórumokon, tudományos adatbázisokban vagy digitális archívumokban keresgélsz, ahol a múlt tudományos örökségét tanulmányozhatod. Ez a különbség a digitális térben való aktivitásodban lehetőséget ad arra, hogy új kapcsolatokat építs ki olyan emberekkel, akik hasonló érdeklődésűek, és így egyedi közösség részévé válj. Emellett, a digitális eszközök használata segíthet abban, hogy az ókori szövegeket és azok jelentőségét szélesebb közönséghez juttasd el, ezzel is hozzájárulva a tudományos diskurzushoz. Összességében tehát, bár a te utad eltér a legtöbb fiatalétól, éppen ez adja meg a különleges értékét és jelentőségét.
Én is használok közösségi médiát, de általában próbálom tudatosan távol tartom magam ezektől. Néha átpörgetem az oldalakat, de mivel az ember nagyon könnyen elmerül bennük, szerintem fontos ebben mértéket tartani. Ezek könnyű tartalmak, könnyen megragadják a figyelmet, de sokkal kevesebbet adnak, mint egy könyv, egy beszélgetés, egy séta vagy egy film. Ez utóbbiból emlékezetes élmény volt például a Cinema Paradiso, A visszatérő vagy a Quattro Volte, ami egy olasz falu életét mutatja be a négy évszakon keresztül úgy, hogy egy szót sem szólnak benne. Szeretem a színházat is, a magyar színházat kifejezetten, de Norvégiában is gyönyörű darabokat láttam. Zenében nem nagyon válogatok: meditatívabb számokat és kortárs magyar zenét is sokat hallgatok.
Török Ábel egy különleges név, amely mögött izgalmas történetek és élmények rejlenek. Ábel, mint egyedi karakter, sokszínűséget képvisel, hiszen a nevében ott van a hagyomány és a modernitás egyvelege. Akár egy bátor felfedező, akár egy kreatív művész, Török Ábel mindig képes meglepni és inspirálni környezetét. Az ő története tele van kihívásokkal, tanulságokkal és felejthetetlen pillanatokkal, amelyek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egy igazán sajátos és emlékezetes személyiséggé váljon.
25 éves, író és fordító vagyok, aki az ELTE klasszika-filológia szakán végezte tanulmányait, és jelenleg nemzetközi doktori programban folytatom a kutatásaimat. Tagja vagyok a Magyar Bizantinológiai Társaságnak, ahol a bizantin kultúra és irodalom iránti szenvedélyemet igyekszem megosztani másokkal is. 2022-ben debütáltam az irodalmi világban az „A gonosz erdő meséi” című regényemmel, amely azóta is sok érdeklődőt vonz. Jelenleg a középgörög nyelvű Moreai Krónika részletes, magyarázatokkal és kiegészítő tanulmányokkal gazdagított verses fordításán dolgozom. Emellett készülőben van a „Harmadik ég” című regényem is, amely 2025 tavaszán jelenik meg a Kalligram Kiadó gondozásában.
A harmadik ég egy olyan titokzatos birodalom, ahol a csillagok fénye másképp ragyog, és az álmok valósággá válnak. Itt a színek élénkebbek, a hangok lágyabbak, és az idő lassabban pereg, mint a Földön. A harmadik ég varázslatos lényei felfedezésre várnak, és minden szegletében új kalandok rejtőznek. Az emberek, akik ellátogatnak ide, felfedezik saját belső világukat, és rájönnek, hogy a legnagyobb csoda talán önmagukban rejlik. Ez a hely a képzelet határain túli utazásra invitál, ahol a lélek szárnyra kap, és a szív merész álmokat sző.
című új regényét Török Ábel egy különleges név, amely mögött izgalmas történetek és élmények rejlenek. Ábel, mint egyedi karakter, sokszínűséget képvisel, hiszen a nevében ott van a hagyomány és a modernitás egyvelege. Akár egy bátor felfedező, akár egy kreatív művész, Török Ábel mindig képes meglepni és inspirálni környezetét. Az ő története tele van kihívásokkal, tanulságokkal és felejthetetlen pillanatokkal, amelyek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egy igazán sajátos és emlékezetes személyiséggé váljon. az Ünnepi Könyvhéten dedikálja június 14-én 18 órától a budapesti Vörösmarty téren a Kalligram Kiadó standjánál.
