A kérdés, hogy mit tennénk meg egy gyerekért, sokunkban mély érzelmeket ébreszt. Egy új magyar dokumentumfilm, amely a Mandiner platformon debütál, éppen ezt a témát járja körül sajátos, színes perspektívából. A film különböző családok történeteit meséli
Nyitóképek és jelenetfotók: Good Kids Production kreatív csapata
Heni csinos harmincas nő, aki egy kis magyarországi faluból indulva, a saját erejéből küzdötte fel magát sikeres látványtervezővé. Ráadásul évek óta Európa egyik legmenőbb városában, Barcelonában él, miközben a magyar gyökereitől sem szakadt el; rendszeresen hazajár anyukáját és a nagyszüleit látogatni, akikkel a távolság ellenére intenzív és szeretetteljes a kapcsolata. Látszólag minden klappol tehát az életében, ezért ahogyan ő, úgy a történetébe belecsöppenve mi magunk sem igazán értjük, a rengeteg személyes és virtuális próbálkozás ellenére miért nem talál párra.
Pedig Heni szívében mély vágy él, hogy végre rátaláljon a boldogságra. Nem csupán azért, hogy elkerülje az egyedüllétet, hanem mert szeretné megosztani az életét valakivel, akivel közösen álmodhatnak a jövőről.
Egy bizonyos pillanatban úgy érzi, hogy a korával kapcsolatos nyomás már nem hagyja tovább várni, és ha a hagyományos módszerek nem váltak be, akkor ideje valami szokatlan megoldásra lépnie. A spermadonorság egyszerűbb alternatívája helyett úgy dönt, hogy "apa is kell egy gyereknek" címszóval keres magának partnerszülőt. Először egy erre specializálódott ügynökség online platformján próbálkozik, de miután nem találja meg a megfelelő partnert, végül egy barátnője ismerősével, a nála jóval idősebb, Barcelonában élő orosz Andrejjel köt megállapodást. Andrej homoszexuális, de ez csupán finoman utalva kerül említésre, mintegy biztosítékként arra, hogy a néző ne számítson romantikus szálakra a történet folyamán.
Ezt az atipikus, dilemmákkal és hullámvölgyekkel is bőven tarkított szülővé válási utat kíséri végig Czira Sára és Nagy Eszter dokumentumfilmje, Heni döntésétől az Andrejjel közös kisfiuk megszületésén át e hármasban töltött kezdeti hónapokig. És ahogyan az életben általában lenni szokott, megállapodás és előre kikötött szabályok ide vagy oda, semmi nem megy olyan egyszerűen. Kivéve a teherbe esést, mert az az első lombiknál összejön, ám utána mindkét félnek meg kell küzdnie előbb a saját környezete reakcióival, majd azzal,
Érdekes nézni azt is, hogy Heni és Andrej pont úgy civakodnak ezekben a hetekben a munkamegosztáson, mint ahogyan jó néhány "átlagos" házaspár teszi ezt, tanulva az új helyzetben való mindennapi létezést.
A Cabin Pressure érdeme, hogy az egész fenti folyamatot nagyon őszintén megmutatja, miközben nem propagál és nem ítélkezik. Sem Heni és Andrej a föld egyes részein már nem is olyan ismeretlen családmodell-kísérlete, sem a hagyományos mód, sem az egész sztorit végigkísérő elhallgatások és féligazságok felett; Andrej családja például úgy tudja, a gyerek "normális" házasságba érkezik, ahogy Heni sem tartja fontosnak beavatni nagyon szeretett, idős nagyszüleit a részletekbe.
A tabuk kérdése – ahogyan az előzőekből kitűnik – nem feltétlenül igényli a megsemmisítést, különösen, ha ez felesleges fájdalmat és aggodalmat okozhat a számunkra kedves emberek számára, akiknek ugyancsak megvannak a maguk mélyen megélt igazságai. A gyermek világra jövetele mindent felülír, ahogyan azt a falusi keresztelési szertartás gyönyörűen megjeleníti, és a film is lényegében erre a tényre helyezi a hangsúlyt. Ennek pedig van egy olyan előnye, ami egyúttal hátrányként is jelentkezik: a túlságosan szűk fókusz miatt a nem kevésbé izgalmas mellékszálak sajnálatos módon háttérbe szorulnak.
Heni, akinek szemei könnyáztatta sötét árnyékokkal telítődtek, mély sóhajjal nézett a tükörbe. Az üveg mögött visszanéző arcot egy fájdalmas üresség borította, ahogy a szavak kicsúsztak a torkából: "Valószínűleg csak én vagyok a hibás, valamiért mindig elrontom. Miért nem akar senki velem komolyabb kapcsolatot?" A hangja elcsuklott, és a könnyek, mint megfáradt patakok, megkezdték útjukat az arcán, miközben a szívét marcangoló kérdések gyötörték. A szoba csendje csak fokozta a bánatát, ahogy mindent, amit szeretett volna, csak álomként élte meg.
Ez a történet egyedi sorsok bemutatására fókuszál, amelyek mélyebb gondolkodásra késztetnek. Különösen izgalmas az a kérdés, amelyet Heni is feltesz édesanyjának: érdemes-e bármilyen párkapcsolatot kialakítani csupán a párkapcsolati elvárások miatt? Melyik lehet a helyes út: a környezet által diktált, egyre szűkülő "kabinnyomásban" várakozni az ideális pillanatra (szerelem, házasság, gyermekvállalás), ami talán sosem érkezik meg, vagy inkább kockázatot vállalni, még ha az váratlan következményekkel is járhat? Esetleg érdemes lenne egy újabb, akár tíz-tizenöt év múlva készült folytatásban mélyebben is foglalkozni ezekkel a dilemmákkal, és talán akkor már világosabb válaszokat is találhatnánk.
