Kétségtelen, hogy aggasztó információk kerültek napvilágra a világ egyik legelborzasztóbb diktatúrájának fegyvereseiről: így működnek a hírhedt "sokkoló egységek" harci módszerei.

A The New York Times készített interjúkat az oroszországi Kurszk megyében harcoló ukránokkal, hogy a térségben harcoló észak-koreai katonákról tudjanak meg többet. A beszámoló kemény részletek sokaságát tartalmazta, de egyben arra is felhívja a figyelmet, hogy a drámai veszteségek ellenére nagyon hasznos új ismeretekkel gazdagodnak Phenjan katonai szakértői.

Részben két különböző hadseregről van szó, amelyek soha nem képeztek ki vagy működtek együtt, részben pedig, azt hiszem, az orosz katonai kultúráról, amely, mondjuk úgy, nem nagyon tiszteli a partnererők képességeit, normáit és műveleteit

Celeste A. Wallander, a Pentagon egykori nemzetközi biztonsági ügyekért felelős helyettes államtitkára, megjegyezte, hogy Moszkva a harci tevékenységek során gyalogosként használja Phenjan katonáit. Azonban fontos hangsúlyozni, hogy ezek a katonák valójában csapásmérésre specializálódott különleges műveleti egységek.

a két hadművelet között markáns eltérések figyelhetők meg a stratégiák és taktikák terén. Míg az orosz erők a páncélosok erejére támaszkodva próbálnak áttörni az ukrán védelmi vonalakon, addig az észak-koreaiak sokkal primitívebb eszközökkel dolgoznak, ami jelentős hátrányt jelent számukra. Az észak-koreai támadások általában jól körülhatárolt területekre összpontosulnak, és nem mutatnak hajlandóságot a frontvonalak szélesebb terjedelmű kihasználására. A legfrissebb jelentések szerint az észak-koreai egységek nem tartanak szünetet a harcok során, és nem hajlandók átcsoportosítani erőiket még akkor sem, amikor súlyos veszteségekkel kell szembenézniük. Szembetűnő, hogy a nyílt terepen indított támadások során akár 40 fős csapatokat mozgósítanak, melyek célja, hogy elfoglaljanak egy-egy pozíciót, amit az orosz szövetségeseik védelmére bíznak. Dramatikus részletek is napvilágot láttak az ukrán forrásokból: például egy FPV-drón használata során az észak-koreaiak egy embert csalinak állítanak be, hogy a többieknek lehetőségük legyen megsemmisíteni a drón által képviselt fenyegetést. Mindezek a különbségek nemcsak a hadviselés mibenlétét tükrözik, hanem rávilágítanak arra is, hogy a két ország hadereje milyen eltérő módon közelíti meg a harcot.

Nem szeretnék fogságba kerülni, ezért ilyen helyzetekben inkább a saját kezükbe vesznek egy kézigránátot, és azt detonálják.

A különleges harcmodor alkalmazása nem csupán a taktikai elemek felfrissítését jelenti, hanem súlyos veszteségeket is eredményezhet az összecsapások során. Az amerikai és ukrán tisztségviselők szerint a Kurszk térségében bevetett 11-12 ezer fős erőkből körülbelül egyharmad már kiesett a harcból. Ennek ellenére hangsúlyozzák, hogy a harcosok rendkívül motiváltak, ami miatt különösen nehéz dolga van bárkinek is, aki szembeszáll velük. A Kreml mindeközben folyamatosan törekszik arra, hogy eltitkolja a szövetséges katonák bevetésének részleteit, ezért olyan „dokumentumokkal” szolgálnak az észak-koreaiak számára, amelyek arról tanúskodnak, hogy az orosz Távol-Keletről származnak. Emellett különböző módszerekkel próbálnak gondoskodni arról, hogy ne szivárogjon ki túl sok információ az ellenséghez, ezzel is megnehezítve a helyzetüket.

Ha az ukránok elfognak egy észak-koreait, drónokkal indítanak támadást, amely következtében mindkét fél katonaéletét veszti.

A legnagyobb nehézséget jelenleg a kommunikáció hiánya jelenti, ami már olyan súlyos következményekkel járt, hogy az orosz és az észak-koreai felek között összecsapásra került sor. A helyzet orvoslására már dolgoznak megoldásokon, azonban eddig nem sok sikerrel.

Jelenleg olyan csoportok kialakítására került sor, amelyekben egy tolmács vagy oroszul beszélő személy is jelen van, valamint rendelkeznek rádióval. Azonban ezek a csoportok sajnos nem bizonyulnak túl eredményesnek.

- mondta egy Andrij nevű ukrán katona ezzel kapcsolatban.

A hírek szerint Phenjan hadviselési stratégiájának sarokköve a „sokkoló dandárok” alkalmazása, akik bátran törnek előre még akkor is, ha erős ellenséges tűz alatt állnak. Ez a taktika Kijevet is rákényszerítette arra, hogy újragondolja harci módszereit. Például, a már említett „dróncsali katona” esetében a közvetlen átverés révén próbálják kijátszani az ukrán védelmet. A trükk abban rejlik, hogy a láthatóan mozgó katona egy pillanatra megáll, így a drón is lelassul vagy megáll, ami lehetőséget ad a közeli lövésznek, hogy célba vegye az eszközt. Ebből kifolyólag az ukrán erők igyekeznek figyelmen kívül hagyni a csalikat, és inkább az azokat támogató közeli egységekre összpontosítani a támadásukat.

A The New York Timesnak adott interjújában ukrán források kiemelték, hogy az észak-koreai katonák bevetése eddig kétségtelenül eredményesnek bizonyult a harctéren. A frontvonalak sikeres eltolásával nem csupán új stratégiákat alkalmaznak, hanem olyan területeken is aktívan támadnak, ahol a védelem viszonylag gyengébb. Az ukrán katonák hangsúlyozzák, hogy a kezdeti nehézségekből gyorsan tanulnak, ami azt jelzi, hogy a megszerzett tapasztalatokat a hadseregük mintegy 1,2 millió fős létszámára is kiterjeszthetik. Az Andrij néven ismert katona szerint...