"Soha nem fogyasztok... bort." Kínoktól gyötörve távozott Magyarország legendás alakja: örökre Drakula köpenyében találja meg a nyugalmát.
Cikksorozatunkban olyan magyar sztárok életéről írunk, akik aranyszövettel fűződnek a filmes csillagok végtelen éterébe. Lugosi Béla száz évre meghatározta, hogyan gondolunk a vámpírokra, klasszis játékával Kosztolányi Dezső figyelmét is felkeltette, a háborús fronton pedig életét adta volna a társáért.
Hogyan is néz ki egy vámpír? Ne az újabb, csillogó, Robert Pattinson-féle ábrázolásokra gondoljunk, hanem inkább a klasszikus, karizmatikus és borzongató megjelenésre, amely egy másik korszakot idéz. Lugosi Béla alakítása több mint egy évszázada alapozta meg a vámpírok képét, amelyet ma is ismerünk. Ez az ikonikus szerep nem csupán a filmvászonra ültette át a mitikus lényt, hanem örökre rányomta bélyegét a vámpírok iránti felfogásunkra. Minden más vámpírfigurát, amely a fősodratú mozi világában feltűnik, ehhez az archetipikus képhez mérünk. Lugosi Béla öröksége gazdag és sokszínű, ám a sors nem volt mindig irgalmas vele, pedig annyi okunk van rá, hogy értékeljük életművét és a vámpírok világába hozott varázslatát.
Lugosi Béla (eredetileg Blaskó Béla Ferenc Dezső) a mai Románia területén lévő Lugoson született 1882. október 20-án, Blaskó István és Vojnich Paula negyedik gyermekeként. Apja halála után, mindössze 12 évesen világgá indult alkalmi munkákat vállalni, így került a színjátszás világába is. Tehetségével évről évre feljebb került a színházi hierarchiában, a temesvári színészegyesülettől kezdve a Szegedi Nemzeti Színházon át a Nemzeti Színház tagja lett. Játékáról Kosztolányi Dezső is írt, aki "csinos, magyar hősszerelmesként" jellemezte a fiatal színészt. A magyar némafilmek debütálásakor Olt Arisztid néven kezdte el első mozgóképes munkáit.
Egy ritkán emlegetett epizód a híres színész, Lugosi Béla életéből, hogy az első világháború idején az osztrák-magyar hadseregben szolgált. A harcok során közel került a halálhoz. Egy különösen veszélyes küldetés során az egysége orosz géppuskafészkekkel találta magát szemben, és Béla, mint minden bátor katona, fedezéket keresett. Egy hatalmas fa mögé húzódott, amely védelmet nyújtott, ám a szörnyű helyzet gyorsan romlott. Miközben ott rejtőzködött, észrevette, hogy egyik társát súlyosan megsebesítették. Hősies elszántsággal kimerészkedett a golyók kereszttüzébe, hogy segítsen rajta, de ekkor következett a legmegdöbbentőbb fordulat: a fa, amely addig menedéket nyújtott neki, hirtelen robbanás áldozatává vált, és az akció éles valóságát tükrözte.
A világháborút követően, a politikai nézetei miatt Amerikába kényszerült emigrálni. Az új életbe való beilleszkedés nem volt zökkenőmentes, hiszen az angol nyelvvel sokáig küzdött. New Yorkban kezdte pályafutását a magyar színházak színpadain, majd hamarosan a Broadway fénypontjaira is eljutott. Itt mutatta be először Bram Stoker klasszikus Drakula történetét, amely hatalmas népszerűségnek örvendett. A darab évekig vonzotta a közönséget, és olyan nagy sikert aratott, hogy a Universal Pictures 1931-ben filmvászonra vitte.
