A stressz hatása az emésztésre: sokkal komolyabb problémákat okozhat, mint azt elsőre sejtenénk!

Dr. Pászthory Erzsébet, a Gasztroenterológiai központ gasztroenterológus, belgyógyász, háziorvos szakorvosa szerint a bél és agy kölcsönösen befolyásolja egymás állapotát.

A köznyelvben gyakran használt kifejezések – mint például „nem megy le a gyomromon”, „egy falat sem csúszik le a torkomon” vagy „benne van a gyomromban” – remekül illusztrálják, hogy a feszültségek és a megoldatlan problémák hatással vannak emésztőrendszerünkre. Különösen érdekes, hogy mindenki a saját, egyedi módján éli meg még a legegyszerűbb helyzeteket is. Ahogy József Attila fogalmazott: "Külön világot alkotok magam" – mondja dr. Pászthory Erzsébet, aki példaként említi, hogy egy állásinterjún az egyik jelölt magabiztosan és gördülékenyen teljesít, míg a másik hónapokig gyötrődik a szorongástól, álmatlansággal küzd, és akár az étkezést is elhanyagolja.

A környezeti hatások meghatározó jelentőségűek belső szerveink, így emésztőrendszerünk működése szempontjából is, mely az agy a limbikus rendszere, az agykéreg homloklebenyi területe, hormonális és vegetatív idegi pályák által alkotott információs hálózaton keresztül érvényesül. Pászthory doktornő szerint a korszerű képalkotó és elektrofiziológiai vizsgálati módszereknek köszönhetően ez a rendszer az utóbbi évtizedekben a tudományos kutatások egyik fókuszpontjává vált. Ennek köszönhetően egyre többet tudunk a testi és lelki folyamatok összefüggéseiről, ami a gyógyítás szemléletében is változást jelent.

-Az érzékszervek által regisztrált ingereket az idegpályák először a limbikus rendszerbe szállítják. Ez, mint neve is mutatja (limbus=határ), az agy azon területe, amely az agykéreg és agytörzs között helyezkedik el és több, egymással együttműködő idegsejt-csoport alkotja. A születés után indul fejlődésnek, amit a csecsemő genetikai adottságai és az őt ért élmények együttesen irányítanak. Itt születnek az emlékek által is befolyásolt elsődleges reakciók, mint düh, öröm, félelem, fájdalom, és itt van a zsigerek működését irányító hormonális és vegetatív idegi agyi központ is - ismerteti a gasztroenterológus szakember.

Az érzékszervekből induló idegpályák első átkapcsoló állomása a talamusz nevű terület, ahol az információk összegződnek, integrálódnak (Az érzékelő pályák innen aztán továbbhaladnak az agykérgi központok felé, ahol az ingerek tudatosulnak. Kivétel a szaglópálya, mert ez a limbikus rendszerben véget is ér.)

A talamuszban kialakult elsődleges érzetek útja innen az amigdala (mandulamag) nevű páros magcsoportba vezet, ami a félelem, szorongás, érzelmek irányítója. Ezt a helyet az agy "füstjelzőjének" is nevezik - mondja dr. Pászthory Erzsébet, mert fő feladata annak meghatározása, hogy egy adott inger veszélyt jelent-e a szervezet számára. Ezt a hippokampuszból érkező visszajelzések alapján dönti el, ugyanis a hippokampusz tárolja a múltban megélt tapasztalatokat.

Lényeges megértenünk, hogy az amigdala értékelése nem magától az ingertől függ, hanem az általa kiváltott érzelmektől és a hozzá kapcsolódó emlékektől! Az állásinterjú példájánál maradva, a már sok kudarcot megélt, borúlátó ember számára a szituáció félelmet kelt, míg sikeres, optimista társa csak kellemes izgalmat, kíváncsiságot érez. Ha az amigdala, a hippokampusszal történő "megbeszélés" után, veszélyesnek ítél egy helyzetet, vészjelzést küld a hipotalamusz felé, amely a bélműködés szabályozásának agyi központja.

A limbikus rendszerben feldolgozott érzetek az agytörzsbe és az agyalapi mirigybe érkeznek, innen indulnak a zsigerek működését irányító vegetatív idegi és hormonális pályák. Nyugalomban a szervezet pihen, energiát épít be, regenerálódik, míg veszélyhelyzetben a küzdelemre összpontosít, az energiafelhasználás a szívműködés, légzés, az izomzat felé összpontosul, az emésztés pedig háttérbe szorul.

A vegetatív idegrendszer két fő összetevője, a paraszimpatikus és a szimpatikus idegrendszer, lényegében ellentétes szerepet játszik a test működésében. Nyugalmi állapotban a paraszimpatikus rendszer dominál, ami lehetővé teszi az emésztés zavartalan folyamatát. Ezzel szemben, amikor "harci üzemmódra" kapcsolunk, a szimpatikus rendszer aktiválódik: az adrenalin szintje megemelkedik, ami gyorsítja a szívverést, tágítja az izom-erek, növeli a vérnyomást, és felgyorsítja a légzést. Ez a válaszreakció segít felkészíteni a testet a veszélyhelyzetek kezelésére.

Az emésztés ilyenkor ráér: csökken az emésztőnedv-termelés, romlik a bél vérellátása, a gyomorürülés és a vékonybél mozgásai lelassulnak. A vastagbélben inkább a perisztaltika erősödése tapasztalható - mondja Pászthory doktornő, amiben hormonális hatások is szerepet játszanak. Ennek jeleit tapasztalhatjuk, mikor nem megy le egy falat sem a torkunkon, esetleg feszült helyzetekben a mosdóba kell szaladnunk.

A hipotalamusz az agyalapi mirigyen át a mellékvesekéregben termelődő kortizol nevű hormon termelődését is irányítja, mely gyulladáscsökkentő, fájdalomérzet-csökkentő és energiafelszabadító (cukormobilizáló) hatása révén szintén meghatározó a veszélyhelyzetre adott azonnali válaszreakcióban. A tartósan magas kortizolszint ugyanakkor fokozza a bél gyulladásos hajlamát, erősíti a fájdalomérzetet.

- Vajon tényleg a tudatalattink határozza meg a sorsunkat? - tehetjük fel a kérdést az eddigiek alapján. A válasz azonban nem ilyen egyszerű, hiszen a limbikus rendszer nem csupán az agytörzs és a zsigerek irányába vezeti az impulzusokat; az információk felfelé is áramlanak, egészen az agykéregig - magyarázza dr. Pászthory Erzsébet, a Gasztroenterológiai Központ szakértője. A cikksorozatunk következő részében megosztja velünk tapasztalatait arról, hogyan erősíthetjük meg a prefrontális kontrollt, ezzel pedig tudatosan harmonizálhatjuk bélműködésünket.

A cikket Dr. Simon Márta, a neurológia területén jártas szakértő, alaposan átnézte és lektorálta.