Politikai nyomás alatt a Fed: Milyen gazdasági következményekkel járhat Trump stratégiája?
Üdvözöljük az "On the Other Hand" rovatban, ahol a Portfolio véleményei kerülnek bemutatásra. Az itt található írások a szerzők egyéni nézőpontját tükrözik, és nem feltétlenül tükrözik a Portfolio szerkesztőségének hivatalos álláspontját. Ha szeretne hozzájárulni a diskurzushoz, ne habozzon, küldje el írását a [email protected] e-mail címre. A megjelent cikkek pedig itt találhatóak.
A Fedre nehezedő politikai nyomás nem számít új jelenségnek az amerikai történelemben. Különösen emlékezetes események közé tartozik Richard Nixon 1970-es évek eleji nyomásgyakorlása, de nem elhanyagolható Gerald Ford és Jimmy Carter elnöksége alatt tapasztalt politikai befolyás sem. Elemzésünk célja, hogy 1934-től kezdődően, az amerikai elnökök és a Fed elnökei között lezajlott 857 találkozó tükrében feltárjuk, miként formálhatja a politikai nyomás a jövőbeni gazdasági növekedést, a rövid távú hozamok és kamatok alakulását, illetve az inflációs trendeket.
A kutatásunk az 1934 és 2016 közötti időszakot öleli fel, az utóbbi évek eseményeit viszont nem vizsgáltuk, mivel 2017-től kezdődően az elérhető források még nem teljesek és kevésbé egységesek. Ezen időszak adatai alapján a módszertani konzisztencia megőrzése is kérdéses. Az elemzett időszakban összesen 857 találkozóra került sor az amerikai elnökök és a Fed vezetői között, azonban fontos megjegyezni, hogy a találkozók gyakorisága önmagában nem feltétlenül jelez politikai nyomást a jegybankra. A magas interakciós szám mögött különféle okok állhatnak, mint például gazdasági válságok, háborús helyzetek, rendkívüli események, vagy akár szakmai konzultációk is. Ugyanakkor a történelmi források világosan jelzik, hogy bizonyos időszakokban tényleges politikai beavatkozásra került sor. Ezt jól példázza Richard Nixon és Arthur Burns 1971 harmadik és negyedik negyedévében folytatott egyeztetése, amelyet a kamatlábak csökkenése és az infláció növekedése követett. E meghatározás alapján...
A politikai nyomás olyan strukturális sokk, amelyet a gazdasági elemzések során a strukturális VAR (SVAR) modell alkalmazásával lehet azonosítani. Ez a megközelítés lehetővé teszi, hogy mélyebb betekintést nyerjünk a politikai események és a gazdasági mutatók közötti összefüggésekbe.
Egy ilyen modell képes szétválasztani a makrogazdasági változások forrásait, és így minden negyedévre becslést ad a politikai nyomás komponens nagyságáról. Az így előállított idősor értelmezése szerint pozitív érték esetén az adott negyedévben több elnök-Fed interakció történt, mint amennyit a gazdasági fundamentumok indokoltak, míg negatív érték esetén a találkozások száma a vártnál alacsonyabb volt.
Az alábbi grafikon bemutatja a politikai nyomás strukturális sokkjának alakulását az időben. A pozitív értékek arra utalnak, hogy az adott negyedévben az amerikai elnök és a Fed elnökének találkozói számosabbak voltak az elvártnál, míg a negatív értékek kevesebb interakciót jeleznek. A grafikon alapján egyértelmű, hogy az 1960-as és 1970-es évek, különösen Nixon és Burns vezetése alatt, a sokkok intenzitása és gyakorisága rendkívül megemelkedett. Ez a jelenség a történelmi forrásokban is rögzített politikai befolyás megnyilvánulásának tekinthető. Ezzel szemben
A 2000-es évektől kezdődően a piaci reakciók sokkal mérsékeltebbé váltak, ami a Federal Reserve függetlenségének megerősödését jelzi.
Elemzésünk következő szakaszában a korábban azonosított sokkok gazdasági növekedésre, kötvénypiaci hozamokra és inflációra gyakorolt hatásait fogjuk részletesen megvizsgálni. A sokkhatások modellezésére a Jordà-féle helyi projekciós módszert alkalmazzuk, amely lehetőséget nyújt arra, hogy nyomon követhessük a sokkokat követő gazdasági reakciók időbeli alakulását.
A következő grafikon szemlélteti, hogyan alakul a GDP növekedési üteme egy politikai nyomás-sokk után, vagyis hogyan reagál a gazdaság az elnöki befolyásolási próbálkozásokra. Az első 1-2 negyedévben nem tapasztalhatók lényegi változások, sőt, inkább egy enyhe negatív tendenciát figyelhetünk meg. Ezt követően, 2-4 negyedév elteltével, egy kisebb, statisztikailag szignifikáns pozitív elmozdulás figyelhető meg, ami azt jelzi, hogy a gazdasági növekedés átmenetileg felgyorsul. Azonban ezt követően a kedvező hatás fokozatosan elhalványul, és a konfidenciasáv is azt jelzi, hogy hosszú távon a kapcsolat nem mutat szignifikáns eredményt. Ezek az adatok arra utalnak, hogy a Fedet érintő politikai nyomás nem képes tartós növekedési impulzusokat generálni, csupán rövid időre hozhat kisebb pozitív hatásokat.
Megjegyzés: A piros vonal a helyi projekcióval becsült hatást mutatja, a kék sáv pedig a bizonytalanságot jelzi - azt a tartományt, amelyben az eredmények körülbelül tízből kilenc esetben várhatóan elhelyezkednek.
Ha az 1980 utáni időszakra összpontosítunk, még inkább visszafogottabb képet nyerünk. Ebben az időszakban...
A politikai nyomás vagy sokk hatásának hosszú távú és érdemi pozitív hatása a gazdasági növekedésre gyakorlatilag elhanyagolható.
Az első negyedévekben inkább mérsékelt negatív tendencia figyelhető meg, ezt követően pedig rövid időre kisebb pozitív elmozdulás tapasztalható. Azonban 8-12 negyedév elteltével újra negatív hatások lépnek fel, amelyek már statisztikailag jelentősnek számítanak.
Miközben rövid távon mutatkozhatnak bizonyos gazdasági előnyök, az infláció alakulása már a politikai beavatkozások árát jelzi.
Az eredmények szerint a politikai nyomás-sokk kezdetben nem befolyásolja érdemben az inflációt, ám 8-12 negyedév múlva már egyértelműen emelkedést vált ki.
Ez alapján a beavatkozás nem azonnal, hanem késleltetett hatással jár, amikor árstabilitási kockázatok merülnek fel.
A következő ábrán a három hónapos lejáratú kötvények hozamainak alakulását tanulmányozhatjuk. Az itt bemutatott adatok azt mutatják, hogy a politikai nyomásgyakorlás hatékonyan érvényesül, aminek következtében a hozamok azonnali és tartós csökkenésnek indulnak. Azonban a három év elteltével a hozamok várhatóan visszatérnek a kiindulási szintre. Ez azt jelzi, hogy bár a rövid távú hatások jelentősek, a hosszú távú trendek végül ismét a korábbi pályára állnak. Tehát
A politikai beavatkozás kezdetben valóban csökkentette a kamatlábakat, de hosszú távon nem hozott tartós monetáris lazítást.
Az eredmények legfőképpen arra világítanak rá, hogy...
A politikai nyomás ugyanakkor képes ideiglenesen befolyásolni a monetáris környezetet, azonban tartós gazdasági növekedést nem tud generálni.
Az infláció fokozatos emelkedése miatt a politikai beavatkozás árstabilitási kockázatokat rejteget, ami végső soron csökkenti a Fed hitelességét. A piacok szemszögéből nézve fontos észrevenni, hogy a politikai nyomás gyakran átmeneti kamatcsökkentést idéz elő, amit a befektetők inflációs kockázatként értékelhetnek. Ez magyarázhatja, hogy miért reagál a hozamgörbe rövid távú oldala érzékenyebben, míg a hosszabb távú hatások fokozatosan eltűnnek.
A mostani viták (Powell mandátumának 2026-os lejárata, Lisa Cook eltávolítási kísérlete) rámutatnak, hogy
a történeti minták ismétlődhetnek.
Ha a politikai nyomás fokozódik, a kutatás eredményei alapján arra számíthatunk, hogy átmenetileg alacsonyabb kamatszint érhető el, késleltetett inflációs nyomás mellett, és tartós gazdasági hatás nélkül.
Az eredmények értelmezése során fontos megjegyezni, hogy nem minden kimutatott hatás erős; sok esetben csupán gyenge vagy statisztikailag nem releváns összefüggések figyelhetők meg, amit a konfidenciaintervallumok is tükröznek. Ezen kívül a gazdasági növekedést, a kamatlábakat és az inflációt számos más tényező befolyásolja, a globális válságoktól kezdve az olajárak változásain át egészen a fiskális politikákig.
A címlapkép egyedi illusztrációval bővíti a tartalmat. A kép forrása: Getty Images.
Ez a szöveg nem tekinthető befektetési tanácsadásnak vagy ajánlásnak. Kérjük, tájékozódjon alaposan, mielőtt bármilyen pénzügyi döntést hozna. Részletes jogi tudnivalókért forduljon szakértőhöz.
