**Nevelni vagy nem nevelni? - Az érzelmi biztonság, határok és elkényeztetés finom egyensúlya** A szülői szerep egyik legnagyobb kihívása, hogy megtaláljuk a megfelelő egyensúlyt a nevelés és a szabadság között. A kérdés, hogy nevelni vagy nem nevelni, n

Mikor kezdődik a nevelés, és mitől érzi magát biztonságban egy kisgyerek? Mi számít valódi figyelemnek, és hol kezdődik az elkényeztetés? Langermann Szilvia pszichológus és coach beszél arról, miért fontosabb a példamutatás, mint az üres szavak.

Kezdjük onnan, hogy alapvetően mit értünk a nevelés fogalma alatt?

Sokan azt hiszik, hogy a nevelés csupán a szabályok felállításáról vagy a gyerekek oktatásáról szól, amikor egy-egy dologra "magyarázatokat" adunk. Az igazság azonban ennél sokkal mélyebb és összetettebb. A nevelés nem csupán tanítás, hanem egy folyamatos, kölcsönös kapcsolat, amelyben a tapasztalatok és az érzelmek is fontos szerepet játszanak.

Attól a pillanattól kezdve, hogy a gyermek világra jött, és először a kezembe fogtam őt, minden egyes mozdulatommal, lélegzetemmel, cselekedetemmel nevelem. A nevelés folyamatosan zajlik, gyakorlatilag a nap 24 órájában. Ez az a dolog, amit nem lehet kikapcsolni.

Vagyis feleslegesen "papolunk" a gyereknek, mert sokkal fontosabb az, amit teszünk?

Nem akkor nevelem a gyermeket, amikor azt mondom neki, hogy állj meg az út szélén, és nézz körül, mielőtt átmész az úton, hanem akkor, amikor én így teszek. De ugyanúgy akkor is, amikor a volán mögött ülve leordítom a másik sofőrt vagy a boltban az eladót - hiszen példát mutatok. Ez persze nem azt jelenti, hogy ha én sokat olvasok, a gyermekem is könyvmoly lesz, vagy ha húsevő vagyok, akkor a gyermek is húst fog enni. Valamit kivesz és elraktároz abból, amit lát és tapasztal. De nagy valószínűséggel tovább fogja vinni azt, ahogy beszélek a partneremmel, ahogy a stresszhelyzeteket kezelem - vagy ellenkezőleg: tudatosan dolgoznia kell azon, hogy változtasson a mintáin.

Mi a helyzet az egészen pici gyermekekkel? Náluk hogyan zajlik a nevelés?

A kisbaba fokozatosan elsajátítja a szemkontaktus művészetét, megtanulja a mosoly varázsát, és a szülői szeretetből fakadó biztonságérzetet is. Ha azonban nem kapja meg ezeket az alapvető impulzusokat, könnyen előfordulhat, hogy nem tudja megélni ezeket a fontos tapasztalatokat. Pedig az első hét év során a gyermek biztonságban érzett magát, az jelentős mértékben hozzájárulhat a későbbi életének gördülékenyebbé tételéhez.