Nagy Bandó András: Bízom benne, hogy a következő évi választások új irányt mutatnak, és elkerülhetem a szellemi emigráció kényszerét.

Nagy Bandó András bejelentette, hogy május 31-én lép fel utoljára előadóművészként. De miért is döntött így? "Erre egy metaforával válaszolnék" – kezdte a gondolatmenetét. "Egy étterem addig működik zökkenőmentesen, amíg a tulajdonos határozhat arról, mikor zár be, nem pedig a vendégek. Régi elvem, hogy nem a csúcsra kell jutni, hanem inkább egy fennsíkra, hiszen a csúcsról csak lefelé vezet az út, míg a fennsíkon hosszú ideig meg lehet maradni. Az Egyesült Államokban azt mondják, hogy az igazán nagy művészek olyanok, mint a ragyogó csillagok: örök fényük van, nem csupán üstökösök vagy pillanatnyi hullócsillagok." Nagy Bandó András novemberben 78 éves lesz; optimizmusa megvan, de a sors által rászorított nehézségek elől nem tud menekülni. Fontos tényező a döntésében, hogy az 50. születésnapján történt baleset következményei, amikor egy padláslétráról zuhant, most kezdik elérni őt: az ágyéki csigolyák és porckorongok sérülései kezdenek megmutatkozni.

Mennyire formálódott meg az évek során a gondolkodásom? Azok, akik figyelemmel kísérik a tevékenységemet, tudják, hogy rendszeresen írok a Magyar Hangba, kétheti rendszerességgel. Továbbra is aktívan véleményezem a közélet eseményeit, figyelemmel kísérem a történéseket, és kritikáimat is megfogalmazom. Bízom benne, hogy a jövő évi választások új irányt szabnak, és nem kell eltávoznom a közéleti diskurzusból, mint valami szellemi száműzött. Érdemes megjegyezni, hogy néha a csend sokkal többet mond, mint a szavak zaja. Akik bármelyik "oldalhoz" kötődnek, gyakran hangoztatják, hogy megváltoztam, pedig valójában én magam maradtam.

Ugyanolyan nézőpontból, a kisemberek szemszögéből nézve, csak a világ és a világszínház szereplői cserélődtek ki. A ripacsok mókázása folytatódik, de a színpadon a díszletek és a karakterek új ruhát öltöttek. Az emberek mindennapi küzdelmei és gondjaik azonban változatlanok maradtak, és úgy tűnik, hogy a háttérzaj csak egyre harsányabbá válik, miközben mi, a nézők, továbbra is a saját kis világunkban tapasztaljuk a valóságot.

Persze, itt van egy egyedibb változat: "és azok a hívek, akik hűséges vazallusokká váltak."

Írásaiban, interjúiban többször is arról vallott, Magyar Péterben látja a kormányváltó erőt. De mi lehet az oka, hogy kiállt a politikus mellett? "Magyar Pétert több írásomban emlegettem, s első interjúja óta benne látom a rendszerváltás reményét. A köztévének csúfolt lakájmédia előtt beszédet is mondtam, ezt a Tisza nélkül is megtettem volna. Pécsett kétszer tartottam alaposan kidolgozott beszédet, vendég voltam két tiszás rendezvényen, de mindkét helyen elmondtam: továbbra sem lépek be egy pártba se, én a Maros vagyok, a Tiszába folyva fölkavarom a vizét. A Tisza tisztességének csak a Fidesz, konkrétan Orbán galádsága állhatja útját. De ha már itt tartunk: mit gondol a mai magyar helyzetről? "Az autokráciának vége, ez itt már régen semmit érő demokratikus jegyekkel csipkézett diktatúra. Ha ez a valóság (szerintem ez), akkor a mai Magyarországon a közmédiában leadható "humor" - vállalt képzavarral - legfönnebb siralmas bokréta a hatalom kalapján." A humorról szólva sokakat érdekelhet, miként vélekedik napjaink Rádiókabaréjáról és humoristáiról? - Erre nem tudok érdemben felelni, mert azt se tudom, van-e még rádiókabaré, és Bödőcsön kívül mást nem láttam. Nézőktől ennyi információm van: a már befutottak mellett föltűntek az önjelölt "humoristák". Úgy vélem, érdemi és kockázatot vállaló mondandó hiányában sosem lesznek humoristák.

A Faltól falig című műsor nem csupán a társadalmi problémákat reflektáló jeleneteivel tűnik ki, hanem a sajtószabadság kérdéskörének középpontba állításával is. A sajtóhelyzet hazánkban egyre aggasztóbbá válik, és a kormánytól független médiumokat sújtó jogszabályok elfogadása csak tovább rontja a helyzetet. A bajba jutottak, akik érzik a vesztüket, bárhol képesek kapaszkodni, akár a fűbe, akár egy faágba, vagy éppen egy szalmaszálba. Ezt a kétségbeesett ragaszkodást a szabadságért és az igazságért nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Ez a túlérett és rohamosan romló hatalom éppen most éli a válságos időszakát. Ráadásul retteg a titokban megszerzett javaitól, legyenek azok ingóságok vagy ingatlanok, és mindent megtesz, hogy megóvja ezt a saját maga által felhalmozott szemétdombot.

Egyik módszer, hogy eltüntessük mindazokat, akik leleplezik a banda titkos búvóhelyét. Ők is tudják, mi zajlik, mégis folytatják: a tűzzel játszanak. Hofit idézve: "ne feszítsd túl a húrodat!...", mert a végén az visszaüthet. Ugye, nem akarsz egy vérző sebet?

Nagy Bandó messze több, mint csupán humorista: eddig 48 könyvet írt, és számos festményt is létrehozott. Van kedvence a művei között? – Minden egyes írott sor jelentőséggel bír, és szeretném, ha mindez egyértelmű lenne. A honlapomon a régi és az új művek egyaránt elérhetők és olvashatók. Célom, hogy hosszú éveken át megőrizzem kreativitásomat, és folytassam az írást, valamint a festést.

A május 31-i jászberényi előadás előtt izgalmas várakozás keríti hatalmába a közönséget. Milyen élményekkel gazdagodhatnak azok, akik jegyet váltanak erre az estére? "Az előadásom lényegében hasonló lesz ahhoz, amit a 25-én, a szegedi Új Zsinagógában mutattam be. Röviden összefoglalva: a kezdetektől napjainkig, mesékbe ágyazott humorral és verssel fűszerezve" - osztotta meg gondolatait Nagy Bandó András.

Fedezd fel a szórakozás új dimenzióját Nagy Bandó András színpadi estjén! 2025. május 31-én, 18 órakor várunk szeretettel Jászberényben, az Ifjúsági Házban (Bercsényi út 1/a). Ne hagyd ki ezt az egyedi élményt, ahol a humor és a művészet találkozik!