Miért terjeszthet Varga Judit olyan információkat, amelyek nem felelnek meg a valóságnak?

Gyorsan ideírom, még mielőtt ügyvéd után kiált Varga Judit jogász, volt igazságügyi miniszter, hogy ő maga vallotta be, hogy hazudott. Azt mondta, azért beszélt az akkor még férje Magyar Péternek Rogán Antalról, az ügyészségi iratok átírásáról, hogy megszabaduljon Magyar zsarolásától.

Hogy miért pont ezt az utat választotta, miért keverte bele minisztertársát egy bűnügybe, az nem derül ki egyetlen vallomásából, megnyilatkozásából sem, noha a történet szépen fejlődik. És persze az is talány - hadd ne mondjam: hazugság -, hogy férje nem akart elválni, ezért zsarolta őt. Zsarolta, hogy Varga ne rúgassa ki őt jól fizető állami állásaiból, amiből az is következik, hogy a feleség ezzel fenyegette őt a veszekedős éjszakákon.

Persze, lehetett volna másképp is. Azonban ez már egy új aspektus a Gulyás Gergely és Varga Judit közötti, a nyilvánosság elé tárt történetben. Eddig ugyanis a narratíva így festett: Gulyás Gergely, mint a kormány képviselője, nem támogatta a válást. Varga Judit segítséget kért tőle, viszont ő a házasság megőrzését szorgalmazta, amit Varga elfogadott. Érdemes megjegyezni, hogy a korábbi beszámolókban már felmerült a zsarolás szó is, ha jól emlékszem, a kancelláriaminiszter hozta szóba. Ebből az is világossá vált, hogy Gulyás nem tett lépéseket, nem értesítette a hivatalos hatóságokat arról, hogy egy kormánytagot zsarolással próbálnak rákényszeríteni állami titkok felfedésére, sőt, éppen ellenkezőleg: hallgatást és türelmet kért a sértettől. Pedig nem nehéz belátni, hogy Gulyásnak nem csupán erkölcsi, de jogi kötelezettsége is lett volna feljelentést tenni Magyar Péter ellen. Ha ugyanis egy kormánytagot zsarolnak, hogy állami titkokat áruljon el, azonnali beavatkozásra van szükség. Gulyás azonban ezt elmulasztotta; a jogi következményekkel kapcsolatban pedig nem tudok nyilatkozni.

Félreértés ne essék: amit most ide írok, az nem Magyar Péter védelme. Magyarról, másfél éves mindennapos jelenléte és aktivitása ellenére, nagyon keveset tudok, fogalmam sincs, milyen miniszterelnök lenne, mi tagadás, van bennem félelem. Annyit mindenképpen tudok, hogy igen,: ettől a rezsimtől meg kell szabadulni, és ennek ígéretét most ő hordozza. Nincs kizárva, hogy bizonyos szempontból rosszabb lesz, mint Orbán Viktor, vagy ugyanolyan, ezt nem tudjuk, nem tudhatjuk. Viszont Orbánról már mindent tudunk. Például azt is, hogy nem engedi elválni a megzsarolt emberét, illetve nem akkor, azon nyomban távolítja el kormányából, amikor kiderül róla, hogy veszélyezteti a kormányzás biztonságát. Ahogy azt sem hiszem el, hogy Varga Judit nem jelentette Orbánnak a kegyelmi botrány részleteit, és nézeteltérését a köztársasági elnökkel. Ugyanúgy kétségbe vonom, hogy Gulyás Gergely elhallgatta volna a miniszterelnök elől a kabinet egyik tagjának megzsarolását.

Szóval még bőven akad itt mit felfedezni, ki mit takargatott és miért. Különösen érdekes lenne kideríteni, miért is kezdte el Varga Judit újra elővenni ezt az ügyet. A bírósági eljárás, a Völner-Schadl ügy tanúkihallgatása tűnik a hivatalos indoknak, de ezt a szálat nem árt elengedni. Varga, mintha csak a színpadon szerepelne, komikus helyzetbe hozta a bíróságot, a kigyúrt Schadl nevét emlegetve, ezzel pedig kétségessé tette saját komolyságát – a bírónőt ez láthatóan nem izgatta. Ami azonban utána következett, az igazi érdekesség: a válaszok az újságírók kérdéseire. Biztosak lehetünk benne, hogy Varga nem hagyta magát felkészületlenül. A lényeg az volt, hogy megossza velünk: mit gondol az olyan emberről, aki titokban lehallgatja a feleségét. Hangsúlyozza, hogy titokban, de ha ez így van, akkor miért vádolja Rogánt bűncselekménnyel? Hiszen egy négyszemközti beszélgetésben elhangzott mondat mit sem ér, hogyan válhat zsarolássá? Vagy talán tudta, hogy rögzítik a beszélgetést? Mert ha ezt tudta, és e tudatában rohant Gulyáshoz, akkor miért nem lépett senki? Miért a házasság megóvása számított elsődlegesnek? Ezek a kérdések ott lebegnek a levegőben, várva, hogy valaki végre válaszoljon rájuk.

Ezek olyan kérdések, amelyekre valószínűleg soha nem fogunk választ kapni. Még a rezsimváltás után sem valószínű, hogy fény derülne rájuk. Talán csak akkor, ha az új ügyészség lép, és a nyilvánosság elé tárja az események valódi hátterét. Sajnos attól tartok, hogy ilyen fordulatra hiába számítunk. Így hát megint csak a hazugságok tengerében kell úsznunk.