Fedezd fel 2025 hazai kedvencét: különleges külsejével, felül rücskös, alul pedig élénk sárga – ismerd meg az év kétéltűjét! - Pénzcentrum
A sárgahasú unka (Bombina variegata) a Kárpát-medence középhegységeiben és dombos vidékein található meg, különösen az erdei tavak és pocsolyák varázslatos környezetében. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a 2025-ös évben az Év Kétéltűjének választotta ezt a különleges fajt, hiszen a sárgahasú unka fennmaradása Magyarországon súlyos kihívásokkal néz szembe, és fontos feladatunk, hogy megőrizzük ezt a csodálatos élőlényt a jövő generációi számára.
A szakirodalom szerint Magyarországon a szóban forgó faj elterjedése meglehetősen szigetszerű jellegű, különösen a Dunántúlon. Fellelhető az Alpokalján, az Őrségben, a Zalai-dombságban, a Zselic vidékén, a Mecsekben, valamint a Tolna-Baranyai-dombvidéken. Emellett a Bakony és a Visegrádi-hegység területén is megtalálható. A Dunától keletre pedig a Mátra, az Aggteleki-karsztvidék és a Zempléni-hegység mutatkozik a kedvelt élőhelyeinek között, míg a Börzsöny és a Bükk területei hiányosak ebből a szempontból. E faj általában 300 méteres tengerszint feletti magasságtól kezdve fordul elő, de az Őrség és a Tolna-Baranyai-dombvidék egyes részein már 200 méter alatt is él. Fontos megjegyezni, hogy eloszlását nem csupán a tengerszint feletti magasság befolyásolja; a hűvös mikroklíma és a megfelelő mennyiségű csapadék szintén kulcsfontosságú tényezők. Középhegységeink lábainál az elterjedése érintkezik a síkvidéken honos vöröshasú unkáéval, ami kevert állományokat eredményez.
Hátoldala szürkésbarna, a bőrét tüskés szaruszemölcsök borítják. A közeli rokon vöröshasú unka hátoldala hasonló színű, bőrét ellenben lekerekített, lencse alakú szaruszemölcsök borítják. A szemölcsök formája fontos határozóbélyegként szolgálhat a két faj elkülönítése során. Mindkét fajnak előfordul zöldhátú színváltozata is, gyakran normál színezetű egyedek társaságában - írják róla.
A sárgás árnyalatok díszítik a béka hátát, lábait és hasát, ezzel hatékony védelmet nyújtva a ragadozók számára. Ezek a kis lények 4-6 cm-es méretet is elérhetnek, és nappali aktivitásuk során főként vízparti területeken találkozhatunk velük.
A sárgahasú unka számára különösen fontosak az időszakos vizes élőhelyek, mint az erdészeti utakon lévő keréknyomok, pocsolyák és forrásmedencék. Szaporodási időszaka tavasztól őszig terjed, és a hímek a nőstényekkel párosodnak, amelyek kis csomókban 50-100 petét raknak.
Élőhelyeik komoly kihívásokkal néznek szembe, amelyek középpontjában a klímaváltozás hatásai állnak. A nyári aszályok fokozódása és az erdészeti tevékenységek következtében a víztestek gyakran kiszáradnak, ami drámai módon veszélyezteti a fajok túlélését. Továbbá, az invazív kórokozókat terjesztő kitridgomba megjelenése is jelentős fenyegetést jelent, súlyosan veszélyeztetve az ökoszisztémák egyensúlyát.
A sárgahasú unka védelmét különböző természetvédelmi programok segítik, így például a "Kisvízi élőhelyek - források, forráslápok és a kapcsolódó élőhelyek védelme a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén" projekt, amely több mint 200 mesterséges víztestet hozott létre. A sárgahasú unkát a Berni Egyezmény a II. függelékébe sorolta. Az Európai Unió Élőhelyvédelmi Irányelvének II. mellékletében is szerepel, ezért előfordulási helyei bekerültek a Natura2000 Hálózatba.
