Megtekintettük a "Fanni kertje" című lenyűgöző dokumentumfilmet.
Egyetlen pohár e különleges italból naponta segíthet a bélrák kockázatának mérséklésében, mivel gazdag egy létfontosságú ásványi anyagban.
Fanni, a transznemű szereplő, már korábban is próbálta magát a nyilvánosság elé tárni internetes bejelentkezéseivel. Ezek a megnyilvánulások azonban - különösen feminista vagy LMBTQ-aktivista nézőpontból - gyakran zavarba ejtőek voltak, és sokak számára öneltárgyiasítóként hatottak. Amikor megláttam a film trailerét, azonnal megfogalmazódott bennem a kérdés: tényleg szükség van ilyen típusú transz- és LMBTQ-reprezentációra, főleg a jelenlegi, ellenséges politikai légkörben? Vajon jót tesz majd ez a film - és a várható fogadtatása - a transzközösségnek és Fanni számára, aki nem éppen stabil lábakon áll?
Nem lenne célszerűbb a jól működő transznemű embereket a középpontba állítani és láthatóbbá tenni? Az aggasztó gyűlöletkommentek és a rosszindulatú feltételezések özöne csak megerősítette bennem ezt a gondolatot. A film megtekintése után azonban biztos vagyok benne, hogy azok, akik ezeket a megnyilvánulásokat írták, csupán a témához ugráltak, anélkül hogy valóban belemerültek volna a film mondanivalójába. Úgy tűnik, nem is vettek fáradtságot, hogy a másfél órás élményt végigkövessék, mielőtt véleményt alkottak volna.
A film a várakozásaimhoz képest kellemes meglepetést okozott: érzelmes, még ha némileg távolságtartó is a megközelítése.
A transznemű lány, aki néha a depresszió súlya alatt fekszik, a fizikai munkához teljesen szokatlan öltözetben segít, miközben próbálja megtalálni a helyét a világban. Ahogy a hormonkezelése költségei egyre növekednek, átmenetileg a prostitúcióhoz folyamodik, hogy biztosítani tudja a szükséges anyagiakat. Öt évet tölt Lacinál, tele kihívásokkal és felfedezésekkel, míg végül rátalál valakire, aki megérti és elfogadja őt. A forgatás végén úgy tűnik, hogy végre kedvező fordulatot vesz az élete, és új lehetőségek nyílnak meg előtte.
Fanni kertje – ha aktivista szemmel vizsgáljuk, talán felesleges is, hiszen nem csupán egy "élő könyvtár"-szerű ismeretterjesztő film a hátrányos helyzetű kisebbségekről. Bár a film azzal kezdődik, hogy a nézőt a törvények általi üldözésről tájékoztatja, így könnyen keltheti ezt a benyomást. Érdekes kérdés, hogy létezik-e "tipikus" képviselője egy-egy kisebbségi csoportnak, de a két főszereplő bizonyosan nem az. Emiatt a film nem igazán alkalmas klasszikus értelemben vett érzékenyítésre – legalábbis közvetlenül nem. Sokkal inkább úgy érdemes rá tekinteni, mint egy sajátos és egyedi történet feldolgozására, amely különleges nézőpontot kínál.
Fanni helyzete és mentális állapota a jogi és orvosi környezet szigorú korlátai között különösen nehéznek mondható, még a magyar transz közösség viszonyaihoz képest is. Ezzel szemben Laci, aki a sztereotip elvárásokkal ellentétben (melyek az iskolázott, privilegizált egyénekhez kötik az elfogadó hozzáállást) és a témában meglévő csekély ismeretei ellenére, meglepően nyitott és toleráns. Ráadásul határozott véleménye van azokról a szülőkről, akik elutasítják gyermekeiket csupán azért, mert azok különböznek az átlagtól.
A rendelkezésére álló eszközökkel próbálja támogatni a forgatás elején álló 19 éves fiatalembert, aki bár transznemű, a nehézségek leginkább a labilis mentális állapotokhoz való alkalmazkodásban rejlenek. Azonban, figyelembe véve a helyzetüket, gyakran úgy tűnik, mintha egy vak vezetné a világot nem ismerőt.
Valóban, ő az idősebb és a mentális állapota is stabilabb, de az apa-lánya kapcsolat emlegetése kissé túlzásnak tűnik. Elképzelhető, hogy a film körüli viták és indulatok a felesleges romantikus értelmezésekből fakadnak, még a progresszívebb közönségek körében is. Olyan érzés, mintha a gyártók által mellékelt leírás már önmagában is félreérthető lenne, ezzel előidézve a zűrzavart.
Kapcsolatuk sem idilli, időnként neheztelnek egymásra és repkednek a szidalmak. Nincs hálálkodás vagy könnyes összeborulás, sőt mindkét félben felmerül, hogy nem lenne-e könnyebb vagy jobb élete a másik nélkül (kérdés, mennyire reális ez így, hogy nem bővelkednek érdemi opciókban), de bántalmazásra utaló jeleket nem látunk a filmben. A csoda is elmarad, pedig mindkettejüknek szüksége lenne rá.
A jelenetek inkább az egymás közti interakciókból állnak, a stáb csak figyel, a szereplőket leültető és meginterjúvoló részek nem jellemzők. Emiatt hiányérzetem támadt, mert így csak töredékes információkat szerzünk Laci és Fanni múltjáról, a jelenlegi helyzetükhöz vezető útról.
Fanni online szereplései viszont némileg más megvilágításba kerülnek a film által, jobban megértjük, miért ragaszkodik ezekhez. Hiába tűnnek időnként kontraproduktívnak, Fanni számára ezek nagyon fontosak, hiszen ezek jelentik neki a kapcsolatot a külvilággal. Személyes jelentőségüket mutatja az is, hogy Egyben feltárul, micsoda kéjjel képesek egyesek belerúgni egy olyan emberbe, aki teljesen ártalmatlan, az egyetlen "bűne", hogy - részben azért, mert traumatizált - furcsa.
Az élet értelmének és hasznosságának keresése talán az egyik legáltalánosabb emberi vágy, akárcsak az önazonosság megélése. Vannak, akik a kényelmes otthonuk falai között hajlandók lemondani erről az értékes érzésről, míg mások, mint ahogy azt a valóságban is tapasztalhatjuk, egy romos viskóban is kitartanak mellette. Ha szeretnéd ezt a témát még mélyebben átélni, nézd meg a "Fanni kertje" című filmet, amelyet január 27-ig ingyenesen elérhetsz!
