"Az orvosi egyetem emléke még mindig kísért, mintha csak egy rémálom fogságában lennék." - Traumatikus emlékek.

A videó megtekintéséhez engedélyezze a JavaScript-et, és/vagy fontolja meg egy HTML5 videót támogató böngésző használatát.
Amikor valaki lelkesen beszél valamiről - ami neki nyilvánvalóan nagyon fontos - de a közönsége érdektelen, vagy lehurrogja a témát. Például egyszer társaságban egy srác buzgón mesélt a díszes csatornafedelekről - és meg is mutatta az ennek szentelt tematikus Insta oldalát - de a többiek leoltották, hogy "Jajj, Bernát, hagyj már minket a hülye csatornáiddal..." Szinte láttam, ahogy szegény srác szemében kihuny a láng, látszott, hogy belül összetört.
Vagy amikor egy gyerek lelkesen mutatna valamit a szülőjének, az pedig elhessenti, mert nem érdekli vagy nincs rá ideje. Az, hogy valami fontosabb nála, mélyebb nyomot hagy a gyerkőcben, mint gondolnánk.