Matolcsy György véleménye szerint a devizahitelek forintosítása az utolsó 35 év egyik legkiemelkedőbb gazdaságpolitikai lépése volt.

A devizahitelek ketyegő bombát, súlyos sérülékenységi pontot jelentettek, a több mint 1,1 millió szerződés negyede esett 90 napon túli fizetési késedelembe. Felidézte, hogy a gondolkodás a devizahitel probléma kezelésére még a 2010-es kormányváltás előtt megkezdődött. 2010-ben az új kormány három fő kihívással szembesült. Meg kellett oldani a foglalkoztatási fordulatot, amely elvezetett az egyensúlyi, majd a növekedési fordulathoz - emelte ki. A 2010-es kormányváltás után felálló Nemzetgazdasági Minisztérium több eszközzel is igyekezett a svájci frank hitelállományt leépíteni. Első lépésként betiltották a lakossági devizahitelezést, az adósok támogatására árfolyamgátat vezettek be, és mintegy 170 ezer devizahitel-adós számára biztosították a végtörlesztést.

Azt mondta, hogy a jegybank vezetése részéről 2013 előtt nem volt fogadókészség a kormány javaslataira, a feladat megoldása az MNB új vezetésére hárult. Egyszerre kellett megoldani a vállalati hitelezés beindítását az NHP-n keresztül, mérlegfordulatot végrehajtani, valamint az alapkamat csökkentését és a devizahitelek jelentette problémát kezelni. A kormány és a jegybank az Európai Központi Bank 2014-ben bejelentett hitelösztönző programja után dolgozta ki a devizakonverzió konstrukcióját, és a programba bevonták a bankszövetséget is - tette hozzá.

Matolcsy György állítása szerint a forintosítás döntése az utolsó pillanatban került meghozatalra, még a svájci jegybank frank-euró árfolyamküszöbének eltörlése előtt. Ha nem történik meg a forintosítás, az adósok törlesztőrészletei és kamatai akár 70%-kal is megemelkedtek volna, ami súlyos pénzügyi és politikai válságot idézett volna elő - tette hozzá. A devizahitelek forintosítása nélkül nem valósulhatott volna meg az a gazdaságpolitikai váltás, amely elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a 2010-es évek a Trianon óta eltelt időszak legsikeresebb gazdasági évtizedévé váljanak - hangsúlyozta a jegybankelnök, aki köszönetét fejezte ki minden érintettnek a munkájukért.

Palotai Dániel, a Magyar Nemzeti Bank elnöki főtanácsadója és az IMF igazgatóságának tagja, előadásában felidézte, hogy a devizahitelezés Magyarországon a 2000-es évek közepén kezdett elterjedni. Ezt a folyamatot a forinthitelek magas kamatai, a laza fiskális politika és a jegybank által fenntartott magas alapkamatok együttes hatása segítette elő. A svájci frank alapú hitelek jelentős, akár 5-7 százalékpontos kamatelőnnyel bírtak, és a stabil forintárfolyam sokáig eltakarhatta az árfolyamkockázatokkal járó problémákat – tette hozzá.

A 2008-as pénzügyi válság következményeként a forint árfolyama drámai mértékben gyengült, ami jelentősen megemelte a devizahitelesek törlesztőrészleteit. Ekkor a lakossági ingatlanhitel-állomány körülbelül 62 százaléka devizában volt denominálva, és a hitelek túlnyomó többsége svájci frankban került kihelyezésre. A bankok által végrehajtott egyoldalú kamatemelések, valamint a válságot követően tapasztalt ingatlanár-csökkenés tovább súlyosbította az adósok helyzetét. A 90 napon túli késedelmes hitelek aránya 25 százalékra szökött, ami nemcsak a pénzügyi szektor likviditási kockázatát növelte, hanem komoly makrogazdasági problémákat is generált.

2010 után a kormány első intézkedései között szerepelt az új devizahitelek tilalma, valamint a kilakoltatásokra vonatkozó moratórium bevezetése. 2011-ben elindították az árfolyamgát rendszerét, ezt követte a végtörlesztési lehetőség bevezetése, amely lehetővé tette az adósok számára, hogy kedvezményes árfolyamon törlesszék tartozásaikat. Ezen intézkedések összességében körülbelül 1300 milliárd forintnyi devizahitel-állományt érintettek.

A devizahitelek végleges lezárására 2014-ben került sor, egy fontos jogi fordulópontot követően. A Kúria határozata egyértelműen megállapította, hogy a bankok egyoldalú kamatemelései jogszerűtlen gyakorlatnak minősültek, ami elkerülhetetlenné tette az árfolyamrögzítés és a forintosítás bevezetését. Az MNB Monetáris Tanácsa 2014. szeptember 23-án ülésezett, ahol döntést hozott arról, hogy a jegybank a lakossági devizahitelek kivezetésének támogatása érdekében biztosítja a szükséges devizaellátmányt a bankok számára. Ez a lépés azért volt létfontosságú, hogy a pénzintézetek ne a piacról szerezzék be forrásaikat, így elkerülve a forint további gyengülését.

A lakossági jelzáloghitelek forintosításához szükséges közel 10 milliárd eurót a jegybank jelentős forintárfolyam-változás nélkül tudta biztosítani - tette hozzá. Az MNB és a kormány 2014 november elején megállapodott a bankokkal a forintosítás során használt árfolyamokról, amelyek megfeleltek az akkori MNB-középárfolyamnak. Ennek értelmében a svájci frank hitelekre 256,47 forintos, az euróban denominált hitelekre 308,97 forintos, a japán jenre pedig 2,163 forintos árfolyamot alkalmaztak.

A devizahitelezés tapasztalatai jelentős átalakulásokat idéztek elő a pénzügyi szabályozás terén: 2015 óta a jegybank bevezette az adósságfék-szabályokat, valamint a hitelfedezeti mutató (HFM) és a jövedelemarányos törlesztőrészlet-mutató (JTM) alkalmazását. Az IMF és a hitelminősítők is elismerték a forintosítást, ami hozzájárult Magyarország későbbi hitelminősítéseinek javulásához. Az előadás végén hangsúlyozta, hogy a 2008-as pénzügyi válság következményeként a devizahitelezés szinte megroppantotta a magyar gazdaságot. A 2011 utáni intézkedések segítettek enyhíteni ezt a történelmi hibát, de az adósok árfolyamkockázatát véglegesen a 2014 végén végrehajtott devizahitelek forintosítása szüntette meg.