Magyarországon azok, akik a legnagyobb mértékben rászorulnának a háztartási energiahatékonyságot elősegítő programokra, gyakran a legkevésbé tudják kihasználni ezeket a lehetőségeket.
A visegrádi négyek közül a magyarokat érdekli leginkább a klímaváltozás, de ahelyett, hogy saját kezükbe vennék az ügyeket, jellemzően az államtól várják az egyéni cselekvéshez szükséges feltételek biztosítását - derül ki a 21 Kutatóközpont szerdán közölt kutatásából, ami a klímaváltozással kapcsolatos társadalmi attitűdöket és a háztartások energiahatékonyabbá válása előtt álló akadályokat mérte fel.
Bár az intézet által végzett reprezentatív kutatás kimutatta, hogy a magyar lakosság 60 százaléka tervez beruházni a következő öt évben, hogy csökkentse lakásának vagy házának energiafelhasználását, a tulajdonosok csupán 4 százaléka hiszi el, hogy ténylegesen támogatást is kapna az energiahatékonyság javítását célzó programokból. A kutatás szerint ezekből a támogatásokból a legnagyobb szükségben lévő társadalmi csoportok szinte teljes mértékben kimaradnak.
Baittrok Borbála, a 21 Kutatóközpont kutatási igazgatója, a Qubit kérdésére így fogalmazott a szerda délutáni sajtótájékoztatón, amelyet a Lumen Kávézóban tartottak: "Valahogy nem érzem, hogy az én cselekedeteim, mint például az autóm otthagyása vagy a heti egyszeri-kétszeri húsfogyasztás elhagyása, valóban összekapcsolódnának a környezetem megsegítésével." A szakember rámutatott, hogy a kutatások eredményei azt jelzik, nem csupán a pénzügyi korlátok gátolják a klímaváltozás iránti elköteleződést az egyéni szinten.
A tavalyi magyarországi EP-választás eredményét a legpontosabban előrejelző közvélemény-kutató három európai partnerével együttműködve egy átfogó kutatás keretében vizsgálta a visegrádi négyek – Magyarország, Szlovákia, Csehország és Lengyelország – helyzetét. A projekt célja, hogy feltérképezze, miként hatnak az Európai Unió klímapolitikai döntései a nyugat-európai centrumországoktól távolabb eső régiókban, és hogy milyen kihívásokkal kell szembenézni a végrehajtásuk és a mindennapi életbe való integrálásuk során.
A kutatás három részből épül fel. Egyrészt szakértők bevonásával készítettek egy szakpolitikai elemzést, majd mind a négy országban lefolytattak egy azonos módszertanú, 1000 fős (hibrid) reprezentatív kutatást, aminek során 400 főt személyesen, 600 főt pedig online kerestek meg. Emellett elvégeztek egy fókuszcsoportos kutatást, aminek során négy fókuszcsoportot szerveztek Magyarország különböző régióiban, eltérő jövedelmi helyzetű társadalmi csoportok körében.
Baittrok szerint a visegrádi négyeknek sajátos kihívásokkal kell szembenézniük a zöld átállás során: a lakosság anyagi lehetőségei szűkösek, az országok többségében a fosszilis energia dominálja az energiamixet - Magyarországra ez kevésbé jellemző -, és sokan félnek attól, hogy a szénre épülő iparágakban munkahelyek vesznek majd el a klímapolitikai intézkedések miatt.
Kutatásukból kiderül, hogy a magyarok 82 százalékát érdekli a klímaváltozás, és 38 százalékuk tartja azt nagyon súlyos problémának, amivel Magyarország első a V4-ek között. Ennek ellenére a magyarok közül ismerik legkevesebben az Európai Unió fő klímapolitikai intézkedéscsomagját, az Európai Zöld Megállapodást (European Green Deal) - a válaszadók mindössze 23 százaléka hallott már róla, szemben a csehek 60 és a lengyelek 54 százalékával.
De mi rejlik ennek a jelenségnek a mögött? Baittrok kifejtette, hogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke által 2019-ben bemutatott intézkedéscsomag nálunk nem kapott akkora figyelmet, mint például Csehországban vagy Szlovákiában, ahol sokkal aktívabb diskurzusok folytak róla a közéleti színtéren. Az említett csomag, amelyről tavaly alapos elemzést készítettünk, azt a célt tűzte ki, hogy Európa 2050-re elérje a nettó zéró kibocsátást. Ez annyit jelent, hogy a légkörbe csak annyi üvegházhatású gáz kerüljön, amennyit a természet vagy mesterséges módszerekkel képes vagyunk befogni. Ha sikerülne az évszázad közepéig globális szinten elérni a nettó zéró kibocsátást, akkor lehetőség nyílna arra, hogy 2100-ig a hőmérséklet-emelkedést 1,5 Celsius-fok körüli szinten tartsuk, ami a klímakutatók véleménye szerint viszonylag biztonságos keretek között stabilizálná a Föld éghajlatát.
A magyar lakosság számára a klímaváltozás nem csupán egy távoli probléma, hanem komoly aggodalomra ad okot. A felmérések szerint a megkérdezettek 81 százaléka úgy véli, hogy az éghajlatváltozás már most is sürgős figyelmet igényel, míg 71 százalékuk azt hangsúlyozza, hogy az emberi viselkedés átalakítása elengedhetetlen a helyzet javításához. Érdekes azonban, hogy amikor a kutatók arra kérdezték a résztvevőket, hogy aggódnak-e az életüket közvetlenül érintő, a klímaváltozás által kiváltott gazdasági vagy munkaerő-piaci hatások miatt, csupán 15 százalékuk fejezte ki félelmét a negatív következményekkel kapcsolatban.
A fókuszcsoportos beszélgetésekből az is kiderült, hogy a budapestiek és a nagyvárosok lakói kezelendő, de távoli problémaként tekintenek a globális felmelegedésre, míg a kisebb településeken gyakorlatiasabb megközelítés jellemző, és az ott lakók a helyi tapasztalataikra építenének. A nagyobb települések lakóit a légszennyezettség és az infrastruktúra hiányosságai aggasztják elsősorban, míg a kisebb településeken az energiahatékonyság és az éghajlatváltozás mezőgazdaságra gyakorolt hatása került a legtöbbször szóba. A válaszokból az is leszűrhető volt, hogy az emberek elsősorban az államtól várják azt, hogy biztosítsa a környezet egyéni védelmét lehetővé tevő feltételeket.
Baittrok szerint mindez arra utal, hogy elméleti szinten értjük, hogy foglalkozni kell a klímaváltozással, de amikor konkrét életmódbeli változtatásokat kellene kezdeményezni, arra már nem igazán vagyunk hajlandók. Erre meglepő példaként hozta a belső égésű motoros és elektromos autók népszerűségét firtató kérdést. Bár a magyarok preferálták a V4-es országok közül legnagyobb arányban az elektromos járműveket (39 százalék), még így is többen (43 százalék) tették le voksukat a benzines vagy dízelautók mellett - még akkor is, ha azok azonos kategóriában ugyanannyiba kerülnének, ami jelenleg még messze áll a valóságtól.
Baittrok véleménye szerint a V4-es országok közös szocialista öröksége a háztartások energiahatékonyságának javításában is megmutatkozik. A négy országra jellemző, hogy az energiahatékonyságot célzó beruházások száma alacsony, az épületek többsége pedig magas energiaigénnyel bír. Az átállást továbbá nehezíti egy paternalista szemlélet, amely azt sugallja, hogy "az állam bácsi majd mindent megold".
A jelenlegi helyzet sürgető intézkedéseket kíván, hiszen a szén-dioxid-kibocsátás körülbelül 29%-áért a háztartások tehetők felelőssé. Magyarországon a lakásállomány energetikai állapota aggasztó: a lakások közel 40%-a gyenge vagy még rosszabb energetikai besorolású, míg a korszerű, energiahatékony ingatlanok aránya csupán 6%-ra rúg. Vajda Dorina, a 21 Kutatóközpont kvantitatív kutatója hangsúlyozta, hogy a lakossági energiahatékonysági beruházások előtt három fő akadály áll: az anyagi források hiánya, a szakemberek elégtelen száma, valamint az állami támogatási programokhoz való nehezen elérhető hozzáférés.
Baittrok kutatása során a legmegdöbbentőbb felfedezés az lett, hogy a lakóhely állapota és a felújítási hajlandóság között nem mutatható ki összefüggés. A kutatók eredetileg arra számítottak, hogy a régebbi és rosszabb hőszigetelésű épületek esetében a lakók fokozottabb kedvet éreznek a felújításra. Az eredmények azonban ezt a várakozást teljesen megcáfolták.
Nem meglepő, hogy a válaszadók 57 százaléka a pénzügyi korlátokat emelte ki, mint fő indokot. Ugyanakkor 14 százalék úgy nyilatkozott, hogy nem látja szükségét a környezeti lábnyom csökkentésének. A reprezentatív felmérés során azok körében, akik ingatlanjuk állapotát "nem kielégítőnek" ítélik meg, 69 százalék jelezte, hogy nincs elegendő forrása a felújításra, még akkor sem, ha támogatásra is pályázhatna. Ahogy Baittrok is rámutatott, a helyzet még ennél is aggasztóbb, hiszen más közvélemény-kutatásokhoz hasonlóan a legnagyobb hátrányos helyzetű csoportokat nehezen tudták elérni.
Bár a háztartások fele már pályázott energiafogyasztást csökkentő programokra, vagy legalább fontolóra vette azt, a fókuszcsoportos beszélgetésekben általános elégedetlenség rajzolódott ki a meglévő támogatási rendszerrel. Az alacsonyabb jövedelműek az előfinanszírozás hiánya, valamint a pályázás bonyolultsága miatt érzik hozzáférhetetlennek a támogatásokat, míg a magas jövedelműek a kiszámíthatatlan pályázati rendszert és utófinanszírozást kifogásolták - vagyis sokan emlékeznek még arra, amikor 2022-ben a kormány hirtelen bejelentette, hogy megszünteti a napelemek által megtermelt energia elektromos hálózatba történő visszatáplálásának lehetőségét.
