Magyar Péter és pártja most lehetőséget kap arra, hogy kifejezzék álláspontjukat a nők elleni erőszak kérdésében, és megmutassák, milyen lépéseket terveznek a probléma megoldására.

Ezt kommentelte Magyar Péter, a Tisza Párt vezetője az alá cikkünk alá, amelyben a Telexet szemlézve megírtuk, hogy egy önkéntesükről a Ripost kiderítette, hogy pornófilmekben szerepelt. Túl azon, hogy sajnos nem derül ki, hogy a mi cikkünk alatt melyik Telex-mondathoz gratulál a politikus, és magyar állításával ellentétben az Index azért jó pár órával hamarabb vette át a hírt, mint a Telex, de a már megszokott sajtóhibáztatáson kívül is fontos ezen a ponton néhány dolgot rögzíteni.

A Telex pontosan úgy járt el, ahogy egy felelős újságnak el kell járnia: az üggyel kapcsolatban, ami közérdeklődésre tart számot (mert igen, ez egy ilyen ügy!), lényegi kérdéseket küldött a Tisza Pártnak, majd az azokra adott válaszokat közölte, az eredeti hír mértéktartó szemlézésével.

A Tisza Párt Telexhez intézett válaszában, valamint Magyar Péter reakciójában egyaránt hiányzik a leglényegesebb elem:

A közösségük tagjai teljesen közömbösek, amikor egy önkéntesüket támadás éri. Nem is akármilyen támadásról van szó; cikkünkben különösképpen hangsúlyozni kívánjuk, hogy nem fogjuk megosztani a támadást dokumentáló Ripost-cikket. Ennek oka, hogy a cikk olyan mértékben dehumanizáló, hogy nem szeretnénk teret adni ennek a torzító és sértő tartalomnak.

Emellett azzal, hogy úgy Magyar Péter, mint a Tisza Párt siet leszögezni, hogy a nő nem volt párttag, csak önkéntes, ráadásul nincs idejük minden önkéntest leellenőrizni, külön azt az érzetet keltik, mintha attól, hogy a nő nem párttag, valójában az egész ügy nem tartozna rájuk.

Azzal, hogy valakinek pornós múltja van, nem úgy van baj, ahogy azt most egyik oldalról a propagandamédia, a másik oldalról Magyar Péter és a tiszások próbálják sejtetni.

Maga Magyar többször is jelezte, hogy az országgyűlési választások előtt nem sietnek a jelöltjeik bemutatásával, mivel tartanak attól, hogy a propagandamédia célkeresztjébe kerülnek. Most azonban világosan látjuk, hogyan kezelik azokat, akiket már elért ez a lejáratókampány: inkább elhatárolódnak tőlük, mintsem hogy támogatásukkal kiálljanak mellettük.

Amikor Magyar Péter ezt a helyzetet összeveti azzal, hogy Tiborcz István vagy mások éppen mivel gazdagodnak meg (főleg a "melyik a súlyosabb vétek" kérdéskörrel), azzal azt a benyomást kelti, mintha lennének ennél lényegesebb ügyek is, mint hogy a közösségük valamelyik tagját éppen durván bántalmazzák.

A Tisza Párt Telexnek írt válaszában felhívják a figyelmet arra, hogy a Fidesz és annak propagandája kutatja az önkénteseik után, ami akár civilek életét is jelentős mértékben megnehezítheti. Ezt követően azonban egy meglehetősen furcsa párhuzamot vonnak, amikor említenek egy volt fideszes államtitkárt, aki egy erotikus magazin címlapján tűnt fel meztelenül. Mintha ezzel próbálnák alátámasztani érveiket, holott a két dolog között valójában nincs nyilvánvaló kapcsolat. Ha valaki ilyen múltú, az nem feltétlenül von le érdemi következtetéseket a politikai tevékenységéről vagy az értékrendjéről. A kérdés tehát: miért is hoznak összefüggésbe két látszólag teljesen eltérő dolgot?

Ezek nem érvek, hanem a jelenlegi helyzetet bagatellizáló megszólalások. Amik semennyire sem segítenek most azon a nőn, akit végletes módon aláznak meg.

Minden egyéb csupán felületes próbálkozás, és egyúttal az áldozat elhanyagolása.

Fontos kiemelni, hogy a probléma nem az, ha valaki pornófilmben szerepel; ez nem "bűn". Ha úgy állítjuk be a dolgot, mintha ez lenne a lényeg, akkor valójában az áldozatot hibáztatjuk, és a felelősséget rá terheljük, holott ő csupán a helyzet elszenvedője, aki az erőszak következményeit viseli.

Íme néhány vélemény, amit az írásunk alatt olvashattunk:

Ez az áldozathibáztatás jellegzetes megnyilvánulása, amely gyakran előfordul. Az illető saját döntése alapján választotta ezt a pályát, de legalább nem a Fidesz színeiben tevékenykedik. Emellett sokan mások is elkövetnek elítélendő cselekedeteket. Ráadásul akadnak, akik még humort is találni vélik az egész helyzetben.

Szokás azzal érvelni, hogy egyre több nő is fogyaszt pornót (és ennek megfelelően készülnek már nőknek szánt tartalmak is), de a nézők túlnyomó többsége a mai napig férfi. Akik előszeretettel fogyasztanak olyan tartalmakat, amelyekben kifejezetten erőszakos jelenetek vannak: gyakori bennük a nők fojtogatása, elfenekelése, fizikai és verbális megalázása.

A nők helyzete a pornográf filmek világában különösen szívszorító, hiszen gyakran olyan üzenetekkel találkoznak, amelyek a női szerepeket és a női méltóságot aláássák. Itt nem csupán a fizikai jelenlétükről van szó, hanem arról is, hogy elvárják tőlük, hogy bármilyen szituációban alárendeljék magukat a férfiak akaratának. Az „igen” helyett a „nem” hangjának elfojtása, a megaláztatás elfogadása és a bántalmazás tűrése – sőt, sok esetben annak élvezete – válik normává. Ez a nyomás nem csupán a filmvásznon, hanem a társadalmi normákban is megjelenik, így a nők számára a valóságban is komoly kihívásokkal kell szembenézniük.

A pornográfia napjainkban szinte korlátlanul elérhető, ami különösen a fiatalok számára jelentős hatással bír. Ez a könnyű hozzáférés alapvetően formálja a szexuális nevelést és a szexről alkotott elképzeléseket. Kutatások is alátámasztják, hogy a pornófogyasztás nem csupán a szexuális attitűdökre, hanem a nők elleni erőszak elfogadására is hatással van. Ezen kívül a férfiak körében a pornó nézése összefüggésbe hozható az agresszív viselkedés növekedésével is. A jelenség tehát komplex és aggasztó, hiszen a pornográf tartalmak nemcsak a magánéletünkre, hanem a társadalmi normákra is kihatnak.

A pornóipar közben óriási összegeket mozgósít, méghozzá olyan régiókban, mint Kelet-Európa, ahol minimális anyagköltséggel lehet nagy mennyiségű tartalmat előállítani.

E párhuzamos dimenzióban a pornóiparban dolgozó nők helyzete rendkívül aggasztó: sokan közülük a forgatások során súlyos bántalmazásnak vannak kitéve, és gyakran súlyos fizikai sérüléseket szenvednek el. Egyes kutatások szerint még a háborús veteránoknál is magasabb arányban tapasztalnak poszttraumás stressz szindrómát (PTSD). Ennek következtében ezek a nők átlagosan mindössze három hónapot tudnak eltölteni ebben a szakmában, mielőtt – szinte szavak nélkül – elhasználódnának, mint valami elfeledett tárgy.

Mindezek tükrében különösen bántó azt olvasni, hogy egyesek szerint még mindig jobb pornózni, mint mondjuk fideszesnek lenni.

Bárki, aki azzal érvel, hogy a pornó csupán egy munka, valójában csak tovább erősíti azt a már meglévő társadalmi nézetet, miszerint ez a jelenség csupán egy természetes szolgáltatás. Azonban ez a megközelítés téves. A pornográfia nem csupán egy műfaj, hanem egy mélyen gyökerező kulturális jelenség, amely addig fog fennmaradni, amíg a társadalom többsége elfogadja, hogy a nők teste árucikként szolgálhat a férfiak vágyainak kielégítésére. Ha a politikai vezetők és közösségek nem emelik fel a szavukat e jelenség ellen, akkor hozzájárulnak ahhoz a kizsákmányoló és bántalmazó rendszerhez, amely még mindig uralkodik felettünk.