Az Úr különleges kivételeket tesz.

"Ám azon a napon, amikor Gósen földjét érinti, ahol népem él, kivételt teszek: ott nem lesznek bögölyök, hogy tudd, én, az Úr, jelen vagyok e földön." 2Móz 8,18

Isten népe súlyos terheket viselt Egyiptomban, de eljutott hozzájuk a szabadítás iránti kiáltásuk. Az Úr meghallgatta őket, és válaszolt: cselekedett a megváltásuk érdekében.

"El is megyek, hogy kimentsem őket Egyiptom kezéből" 2Móz 3,8.

Innen jól ismerjük a bibliai történetet: következik a tíz csapás, és a keményszívű fáraó, aki nem tud szabadulni a saját uralkodási vágyától. Emiatt pedig nemcsak ő, hanem az egész Egyiptomban élő nép sokat szenved.

A csapások mind borzalmasak és félelmetesek voltak, de Istennek eközben is gondja volt a választott népére, és Gósen földjén nem voltak kártevő bogarak. Különválasztotta és megóvta sajátjait az Úr. Miért? Hogy mindenki megtudja:

"Én, az Úr, jelen vagyok e földön." 2Móz 8,18

Talán Izrael népe másképp képzelte el a szabadulás pillanatait. Elképzelhették, hogy Isten csupán egy szót szól, és a fáraó azonnal elengedi őket. Megtehette volna, hiszen hatalma határtalan. De az Atya úgy döntött, hogy más módon mutatja meg választott népének, mire képes értük. Talán azért, hogy a későbbi pusztai vándorlás során tudjanak miből meríteniük erőt és kitartást. Mégis, tudjuk, hogy nem így alakult: a nép sokszor kételkedett, és Mózes ellen is zúgolódott, még a csodák után is.

Van, amikor szorult helyzetünkben fohászkodunk az Úrhoz, és ilyenkor mindannyiunknak megvan a saját elképzelése a szabadítás módjáról. Olyan megoldásra vágyunk, ami azonnal elégedettséget hoz, és nem igényel túlzott erőfeszítést tőlünk. Azonban az elképzeléseink gyakran nem találkoznak Isten szándékaival; a válasz nem mindig jön azonnal, és nem mindig olyan, ahogyan azt mi elképzeltük. De egy dolog biztos: az Úr Jézus eljött a Mennyből, és megváltott minket az örök kárhozattól! Elvégeztetett! E tekintetben nincs kétség. Ő értünk szenvedett, és a kereszten kifolyt vére által tisztára mosott minket.

A világ és a gonosz erők folyamatosan próbálnak bennünket megfélemlíteni és elbizonytalanítani, hogy zúgolódásra és kételkedésre ösztökéljenek, sőt, más istenképeket keressünk. Ez a sötét szándékuk, és ennek érdekében minden lehetséges földi nehézséget felhasználnak. De nekünk, kedves TeSó, van egy élő és hatalmas Istenünk, aki már számtalanszor bizonyította irántunk érzett féltő szeretetét. Ezt soha ne felejtsük el, még akkor sem, ha a szabadítás várat magára, vagy nem pontosan úgy érkezik, ahogyan mi azt elképzeltük. Végül az örököl majd a tejjel és mézzel folyó földet, aki kitartóan bízik Őbenne.

Sokadik éve élünk a háború árnyékában itt, Kárpátalján. Ez az a jelenség, amelyet senki sem kívánna magának, és amelyet az ember mindent elkövetve próbálna elkerülni. De ma nem a háború sötét arca a középpontban, hanem az a csodálatos isteni szeretet, ami minket, itthon maradtakat körülölel. Amikor a konfliktus elkezdődött, kislányunk mindössze négy hónapos volt. Ahogy sok édesanya, én is azonnal elkezdtem összeszedni a legszükségesebb dolgokat, mert tudtam, hogy bármikor szükség lehet rájuk. Egy éjszakai légiriadó után különösen éreztem a félelem súlyát. Ekkor a férjem odajött hozzám, és úgy beszélt, mint egy erős szikla: "Mi nem távozunk, amíg Isten nem kéri ezt tőlünk. Nem hagyhatom itt a gyülekezetet, amelyet az Úr bízott rám. Ha Ő úgy akarja, megvéd minket a háborúban is." A férjem hite és bátorsága akkor olyan erőt adott nekem, hogy képes voltam elengedni a félelmeimet, és teljesen rábízni magunkat Istenre. Maradtunk, és azóta is tapasztaljuk, hogy Isten folyamatosan megőriz minket, még a megpróbáltatások közepette is. Minden nap újra és újra ráébredünk, hogy az Ő szeretete és védelme soha nem hagy el minket.

"Én, az Úr, itt vagyok az országban" 2Móz 8,18

Sokan osztoznak abban az érzésben, hogy mi is más tempóban és formában vártuk volna a megváltást. Ugyanakkor ez a három évnyi kitartó imádság rengeteget tanított nekünk. Számomra különösen fontos volt felismerni, hogy az emberi erőfeszítések és próbálkozások önmagukban, Isten akarata nélkül, csupán üresen csengenek. Az Úr már előkészítette a szabadulásunkat, és mi ebben a hitben várjuk, ami el fog jönni.