A nép kincseit és identitását egyaránt elvették tőlük | National Geographic
A gyarmatosítás nem csupán műtárgyakat és függetlenséget ragadott el a benini néptől; sokkal mélyebb sebeket ejtett, hiszen az identitásuk alapjait is megsemmisítette.
Sokan talán nem is sejtik, hogy a közelmúltban, mindössze 100 évvel ezelőtt, Nyugat-Afrikában virágzott egy Dahomey nevű királyság. Ez a különleges állam híres harcos női katonáiról, az amazonokról, akik bátorságukkal és ügyességükkel védték meg a birodalom határait. A királyság lakói a vudu vallás követőiként éltek, mély hittel a mennydörgés isteneiben, akiknek erejében bíztak a mindennapi életük során.
A királyság végső soron a gyarmatosító franciák keze alatt ért véget, akik 1894-ben saját birodalmukhoz csatolták a területet. Hódító hadjáratuk során számos értékes kincset és műtárgyat vittek magukkal, amelyek mind a mai napig a francia múzeumokban találhatók. A hajdani Dahomey földjén ma a Benini Köztársaság terül el, ahol a helyi lakosság folyamatosan harcol kulturális örökségük visszaszerzéséért, ám eddigi erőfeszítéseik inkább kevesebb, mint több sikerrel jártak.
2021-ben a francia állam körülbelül 7000-ből 26 értékes tárgyat adott vissza a Dahomey népének. Ezek a tárgyak nem csupán művészeti alkotások, hanem gazdag történetek hordozói is, amelyeket a "Dahomey - Kik vagyunk?" című film mesél el. A film betekintést nyújt a visszaadott kultúrkincsek mögött álló hagyományokba és jelentőségükbe, bemutatva a múlt és a jelen összefonódását.
Az afrikai városban ünneplő és táncoló tömeg fogadja ezeket a kincseket, ami jól tükrözi, mennyire fontosak a beniniek számára. De miért is olyan lényeges az őseik művészetének visszaszerzése? Yuval Noah Harari gondolatai segítenek megérteni ezt a mély kapcsolatot.
Minden jelentős emberi együttműködés, legyen az egy modern állam, egy középkori egyház, egy ókori város vagy egy ősi törzs, mélyen gyökerezik a közös mítoszokban. E mítoszok nem csupán történetek, hanem a közösségek összetartó erejét adják, formálva identitásunkat és értékrendünket.
Az izraeli történész, Yuval Noah Harari a „Sapiens” című művében felfedezi az emberi történelem kulcsfontosságú eseményeit és fejlődési irányait. A könyvben Harari arra összpontosít, hogyan formálta az emberi faj a világot, és milyen hatással voltak a társadalmi, gazdasági és kulturális változások az emberi életre. Különféle nézőpontokból vizsgálja a történelem során bekövetkezett paradigmaváltásokat, és rávilágít arra, hogy a múlt megértése hogyan segíthet a jövő kihívásaival való megküzdésben.
Ezeket a mítoszokat olyan nemzeti jelképek testesítik meg, mint a zászló, a címer vagy éppen népünk múltban élt nagyjai, akikre büszkék lehetünk. Ezek közé a jelképek közé tartoznak azok a műtárgyak is, amelyektől a franciák megfosztották Benin népét. A 26 visszatérő ereklye egyike például Béhanzin királyt ábrázolja, aki 1890 és 1894 között uralkodott. Béhanzin fellázadt és háborút indított a hódító franciák ellen, ezért a benini függetlenség fontos szimbóluma.
A beniniek öröme talán leginkább azokban a magyarokban él tovább, akik átélték 1978-at, amikor Magyarország 30 év várakozás után végre visszakapta a Szent Koronát. Ez a koronázási jelvény nem csupán egy tárgy, hanem a magyar nép identitásának és gazdag történelmének élő szimbóluma, amelynek értéke felbecsülhetetlen. Hasonló érzelmeket élhetnek át a benini emberek is, akik számára a számos, külföldön őrzött kultúrtárgy ugyanolyan mély jelentőséggel bír, és összeköti őket múltjukkal és örökségükkel.
Benin esetében nem csupán az identitás szimbólumainak visszaszerzése a kérdés, hanem egy sokkal mélyebb problémáról van szó: a nemzeti identitás meglehetősen törékeny alapokon nyugszik. Ez az állam mindössze néhány évtizede nyerte el függetlenségét, és lakói hosszú időn át egy másik ország részeként élték mindennapjaikat. Csak az utóbbi időben kezdtek el igazán felfedezni és visszatalálni saját kulturális gyökereikhez, hogy újraértelmezzék identitásukat.
Ahogyan az egyik egyetemista a filmben kifejti, a beniniek jelentős része mára elvesztette az ősi fon, joruba vagy bariba nyelvek ismeretét, és csupán a francia nyelv ismerete maradt meg számukra.
A gyarmatosítók rabszolgáinkká változtatták a saját népünket. Például én magam sem tudom beszélni az anyanyelvemet. Ráadásul a saját kultúránkról sem a mi nyelvünkön szerzünk ismereteket. Jelenleg is franciául kommunikálok, pedig nem tartozom a francia néphez.
- hangzik el a fiatal nőtől. Pedig a saját nyelv is fontos szimbóluma egy nemzetnek, így hiánya megnehezíti egy nép azonosságtudatának meghatározását is.
A beniniek folyamatos harca az identitásuk megőrzéséért és megerősítéséért újabb fejezetéhez érkezik. E folyamatba a magyar közönség is bekapcsolódhat, hiszen január 30-ától a hazai mozikban debütál a "Dahomey - Kik vagyunk?" című film.
