Segíthet abban, hogy újra megtaláljam a bizalmamat az Opel márkával kapcsolatban.
A Vizor dizájnja lenyűgöző, hiszen a plexi borítás alatt egy világító embléma is helyet kapott. Galéria: Opel Grandland EV.
Rézbarna metál. Egyeseknek pezsgő, másoknak körömlakk jut róla eszébe. Nekem az, hogy a franciák annyira ragaszkodnak a stílusos megjelenéshez, hogy az Opelnek sem hagyják a németesen rideg és semmitmondó alapszín használatát. Ez itt kérem, alapáras fényezés, ha szürkét szeretnél, eltűnni a ködben és beolvadni az összes többi dögunalmas SUV közé, az bizony feláras tétel. Tudom, hogy merész szín és nem fogyasztható könnyen, ez mégis egy a kevés olyan pont közül, amiért képes vagyok tisztelni a Stellantist: színes autókkal próbálják megtömni az utcaképet.
Akik szerint régen minden jobb volt, gondoljanak csak arra, hogy amíg nem jött a PSA - most már Stellantis - , addig az Opel komoly mélyrepülést végzett és a GM alatt egyre veszteségesebb éveket produkált. A franciák érkezése óta viszont egyre jobb éveket zárnak, akik tulajdonképpen megmentették a márkát. Más kérdés, hogy a sok-sok Peugeot-val és Citroënnel közös termék minősége miként hatott az Opel hírnévre, de most, jó pár év után végre jött egy olyan modell, aminek a kulcsáért inkább nyúltam, mint hogy elkerüljem.
A Grandland az új nagy Opel, ezzel együtt pedig diktálnia kell a márka irányát, szóval a felelősség nem kicsi. Formailag egyből jól kezd, mert a Vizor maszk most néz ki végre valahogy egy Opel orrán, nem úgy, mintha csak felkenték volna rá. Egy közös plexibúra köti össze a két Intelli-LUX LED HD fényszórót, ami alatt megvilágított embléma hangsúlyozza a megjelenést, és ezzel végre egy olyan modell, ami büszkén hordja a villámos karikát.
Több mint 17 centivel hosszabb a leköszönt Grandlandnél, ami legalább egy, ha nem másfél kategóriát is jelent. Túlnyúlik 4,6 méteren, a tengelytáv majdnem 2,8 méter, szélessége 1,9, magassága 1,66 méter. Tisztességes darab, hatalmas sík felületekkel, éles vonásokkal, látványos világításokkal. Hátul még a márkajelzés sem jelenik meg, csak pirosan világító karakterekkel az OPEL felirat, így elég hangsúlyos. Jók az arányok, a világító elemek jól működnek élőben, az egész egy büszke nagy autó hatását kelti.
A magas küszöb megóvja a nadrágom szárát a kosztól, hiszen az ajtó teljesen elfedi azt. Ezt a praktikát már régóta alkalmazzák a Stellantis járműveinél, és még mindig rendkívül figyelemre méltó megoldás. Amint belépek, azonnal lenyűgöznek a kiváló formák, prémium anyagok és kreatív ötletek. Számos szövet, ízléses részletek és remekül kialakított ülések várnak rám. Itt végre szabadon nézelődhetek, anélkül hogy aggódnom kellene, ha egy kicsit tapogatózom!
Az ajtókárpitok felső élén található puha szövet azonnal magára vonja a figyelmet. Ezzel a kellemes tapintású anyaggal borították a műszerfal közepét és a középkonzolt, beleértve a zárható kis tolóajtót is. Valószínűleg olyan újrahasznosított szövetből készült, amely a műanyag palackokból származik – azokból, amiket te is visszaviszel a boltba az ötven forintos visszatérítésért. Ez a trend különösen dicséretes a mai autóiparban, hiszen ilyen igényes és környezetbarát kárpitanyagok előállítása valóban figyelemre méltó.
Szokatlan a volán hatalmas közepe, nekem a 80-as éveket idézi, ennél már volt szebb Opel kormány is. Érdekes a középkonzol kialakítása, aminek a műszerfal felőli végén tolóajtós zárható rekesz alatt lakik egy kis tároló és az indukciós telefontöltő. Ennek a sofőr felé eső fala némileg átlátszó, a hangulatfény is tetszőleges színnel világítja meg, a haszna pedig talán az, hogy rajta keresztül láthatod a telefonod kijelzőjét, ha felvillan. Ha már ki is akarod venni, be kell nyúlnod mögé, ami viszont nem túl kényelmes.
Szokványos egységes gombokat használtak a váltó kapcsoló körül, ez már szinte általánosnak mondható, a kijelező viszont új. Vaskos 4:3-as vagy 16:9-es osztású helyett ez ugyanúgy egy 10 colos, de egészen keskeny és széles monitor. Bejön, hogy ez végre valami más, nagy, mégsem annyira arcba mászó, mint a legtöbb megoldás. Szokni kell az arányait, ügyetlenkedem is a kezelésével, de a szememnek ez sokkal szebb megoldás, mint a legtöbb autóban, és itt kényelmes távolságra is került, nem úgy, mint a Peugeot 3008/5008-ban.
Szélesre nyílnak a hátsó ajtók, és 180 centis magasságom mellett kényelmesen elférni, a padló pedig nem emelkedik feltűnően. Ez egy elektromos autó, mégis a belső tér teljesen átlagosnak tűnik, hiszen az akkumulátor nem emeli meg a padlót. A tér tágas, és az elülső ülések minősége is itt folytatódik, ráadásul az üvegtetőnek köszönhetően a hátul ülők is bőséges fényben részesülnek. Mögöttem egy 550 literes csomagtartó várakozik, amelynek fedele motorosan nyílik, bár néha a szoftver nem működik zökkenőmentesen, amit az adott autó esetében tapasztaltunk.
Csöndesen suhanok a Grandlanddel, hiányzik belőle minden olyan tényező, ami a belső égésű motoros Opelek, helyesebben Stellantis modellek mindegyikében zavaró. A motor hangja, ereje, a váltó bénázásai, stop-startos macerás újraindítások, ezek egyszerűen nem dolgoznak szépen, jó összhangban. Ehelyett az elektromos hajtás teljes semlegessége pontosan azt teszi, amire kitalálták: gombnyomásra működik, gurul, megáll.
A műszaki adattábla szerint 210 lóerős a motor teljesítménye, de valahogy a valóságban inkább 150 körülinek tűnik. Az elsőkerék-hajtás mellett a 345 Nm nyomaték sem hozza azt az izgalmat, amit várnánk, de bőven elegendő ahhoz, hogy autópályán simán felgyorsítsunk, még akkor is, ha öten ülünk az autóban. 0-ról 100 km/h-ra kereken 9,0 másodperc alatt gyorsul, és a 170 km/h végsebessége is bőségesen elegendő egy hatékony előzéshez az autópályán.
A közlekedés vele valóban gyerekjáték, a szó legjobb értelmében. A hátsó futómű többlengőkaros kialakítása révén a rugózás kiváló, és szinte észrevétlenül suhanok az úton, anélkül, hogy a szél vagy a kerékzaj zavarna. Ez a nyugodt élmény valódi pihenést kínál. Az ülések és a kormány fűtése kellemes komfortérzetet nyújt, miközben a napfény átsüt a tetőn, és a Focal hifi hangzás úgy szól, hogy még Wes Borland szólói is magával ragadnak, a mélyek pedig tökéletesen kitöltik az utasteret.
Kormányzása gumisan egyszerű, pontos, amennyire kell, de semmi drámaian kiemelkedő. Kellemesen ringat és csak a látványosan éles úthibákon szólal meg a futómű. Kellően stabilan kanyarodik és feltűnően élesen fordul, amin főként a parkolóban kerekedik el a szemem. A 360 fokos kamerarendszer négy kamerájából a tesztautóban már csak egy éles, egynek a fényereje rossz, a maradék kettő nem működik, egy szoftverfrissítéssel legalább a fényerőbajos megjavul.
Az Opel új elektromos modellje két akkumulátorváltozattal érkezik: a nagyobbik 82 kWh kapacitású, míg a kisebbik 73 kWh-s. A gyártó szerint ezekkel az akkumulátorokkal 564 és 582 kilométer közötti távolságot lehet megtenni egyetlen töltéssel. Azonban a teszt során, 20 kWh körüli átlagfogyasztással számolva, a tesztautó mindössze kicsit több mint 400 kilométert teljesített, főként városi és országúti használat mellett, 15-20 fokos hőmérsékletben. Ez a távolság messze elmarad az ígért értékektől, de úgy tűnik, hogy ez a valóságban már elérhető, ha az én lábam alatt is működik. Zavaró, hogy a gyártó által megadott hatótáv jelentősen eltér a valós tapasztalatoktól, de végül is, ha a különbség nem túl nagy, talán még képes vagyok elfogadni ezt a tényt.
Sötétben ügyesen takargatja ki a fényszója a szemből jövő autókat, már az Opel technológiája is 50 ezer pixelt használ a vetítéshez. Leállításkor esőcseppes animációt is vetít a szemközti falra, ami kicsit a Mercedeseket juttatja eszembe. Elég jól támaszt az ülés, és a kilátás is általánosan jó. Azon gondolkozom, hogy A-ból B-be járásra kifejezetten tökéletes. Egyértelműen az elektromos hajtása miatt mondható ez, mert az 1,2-es hibriddel már a Grandland sem olyan jó, mint így. Valószínűleg mindenki csak jobban járna, ha az Opel és összességében a Stellanis többi modellje is csak elektromosként készülne. Kifejezetten a kisebbekre igaz ez.
Az Opel a belépő szintű, Edition felszereltségű elektromos Grandlandet 20 millió forintos listaáron, de egy mindenki számára elérhető akcióval mindössze 17,8 millió forintért kínálja. Ezzel a modell a kategória középmezőnyébe pozicionálja magát. Érdekes összehasonlítás, hogy a rövidebb Peugeot 3008 ára 20,55 millió forint, ami valószínűleg az oroszlán embléma presztízsének tudható be, míg a kínai BYD Seal U kedvezőbb áron, 18,3 millió forintért érhető el. Ebben a szegmensben már nem találhatóak igazán olcsó alternatívák, de az Opel esetében egy 480 ezer forintos felárért elérhető a tíz irányban elektromosan állítható ülés, parkolószenzorok és az elektromos csomagtérnyitás – egy igazán vonzó csomag a prémium élményekért.
Viszont mindenképp jár a 10 colos multimédia vezeték nélküli okostelefon tükrözéssel, online kapcsolattal (a digitális rádióhoz és az SOS híváshoz), és az automata fényszórókapcsolás is a LED lámpákhoz. A kitakargatós LED HD fényszórókat csak a GS felszereltséggel lehet megkapni. Vezetéstámogatók közül egyedül az araszolás asszisztens nem alapáras felszereltség, minden más szükséges és kötelező elem szerepel benne. Színekből mint mondtam az elején, ez a réz alapáras, minden más 150-240 ezer forintba kerül.
Az új Grandland jelentős mértékben hozzájárul az Opel hírnevének növeléséhez, és nem véletlenül foglalja el a legmagasabb pozíciót a modellpalettán. A kínálatban megtalálhatóak a hagyományos benzines változatok, a 48 voltos hibridek, sőt, hamarosan érkezik a plug-in hibrid is. Azonban úgy érzem, hogy a legteljesebb élményt mégiscsak az elektromos verzió fogja nyújtani, amely a jövő mobilitásának igazi szimbóluma lehet.
