Az Arcane második évada óriási hatást gyakorolt a nézőkre - Kritikai áttekintés.

A League of Legends világában játszódó Arcane első évada megkoronázta magát a legnagyobb sikerek között, mint az eddigi legjobb animációs sorozat és videójáték-adaptáció. A második évad sem maradt el mögötte, és noha nem mentes a hibáktól, mégis ritka kincsnek számít a streaming platformok széles kínálatában.

Nemrégiben debütált a Netflixen az Arcane második évadának utolsó felvonása, és ezzel elérkeztünk a valaha készült legsikeresebb videójátékadaptáció záróakkordjához – ami nem hagyott minket cserben. A League of Legends világában játszódó sorozat befejezése lenyűgözőre sikerült, méltó koronát adva a 2021-ben kezdődött történetnek. Ugyanakkor Jinx és Vi kalandjának folytatása nem teljesen volt hibátlan (bár nagyon a célegyenesben járt) – de a sorozat alkotói már jelezték, hogy jön a folytatás. De ne szaladjunk ennyire előre, most fókuszáljunk az Arcane második évadára. Mielőtt belevágnánk, fontos megemlítenem, hogy ez a kritika tele lesz spoilerekkel, így ha még nem láttad a valaha készült legjobb videójátékos sorozatot, érdemes előbb befejezned!

Az Arcane második évadának első epizódja ott folytatódik, ahol az első évad véget ért – pontosabban néhány másodperccel a végső robbanás után, amelyet Jinx rakétája váltott ki. A következmények súlyosak: a Piltover Tanácsának több tagja életét vesztette, köztük Caitlyn édesanyja is. Viktor, aki Jayce-szel együtt a Hextech megalkotásán fáradozott, szintén az áldozatok között van. Az események újabb bonyodalmakat generálnak, amelyek tovább feszítik a már így is bonyolult történetszálakat.

A történet következő szakaszában Jayce fáradhatatlanul azon munkálkodik, hogy Viktor által kifejlesztett Hextech-emberkísérletekkel visszahozza barátját az életbe. Eközben Caitlyn átveszi anyja szerepét Piltover vezetésében, és hamarosan a város egyedüli irányítójává válik. Az első felvonás középpontjában Jinx utáni hajszája áll, párhuzamosan Vi belső küzdelmével, aki a piltoveri rendőrökkel együtt próbálja felkutatni eltűnt húgát, hogy végleg pontot tegyen az ügy végére. Miközben Caitlyn egyre inkább elragadja a bosszú vágya, Viktor visszatér (bár nem teljesen azzá, aki egykor volt), Jayce, Ekko és Heimerdinger pedig felfedezik, hogy a Hextech elkezdi megbontani a valóság szövetét. Ráadásul kiderül, hogy Ambessa összetűzésbe került egy ősi kultusszal, és lánya is eltűnik a sötét erők karmai között.

A többi Actba nem mennék bele ennyire, a lényeg az, hogy Caitlyn és Vi szakítottak, Jinx örökbe fogad egy kislányt, majd megtalálják az apjukat, Vandert - aki Singed kísérletei miatt már a League of Legendsből jól ismert Warwickká alakult (majdnem), Ambessa tovább manipulálja Piltover Parancsnokát a saját érdekeihez, Viktor pedig Hextech Jézussá válik, majd meghal, ismét feltámad, de nem jóságosan. A történet végére megoldódnak a nagyobb bonyodalmak, viszont a lezárás keserédes, és sok kérdést megválaszolatlanul hagy - ami egyáltalán nem baj, hisz ahogy fent olvasható, Marc Merill, a League of Legends egyik atyja már megerősítette, hogy jön az LCU (LoL Cinematic Universe) következő fejezete, ahol Demacia, Noxus vagy/és Ionia, három ikonikus lolos régió kerül górcső alá.

Az Arcane második évadának cselekménye messze túlnő az első évad keretein. Míg az előző évadban a személyes konfliktusok domináltak, itt már a világ jövője forog kockán. A testvérharcok nem elegendők ahhoz, hogy fenntartsák a feszültséget, különösen, amikor Viktor világosan kijelenti, hogy új korszakot kíván teremteni az emberiség számára. A tét tehát megemelkedik, és a történet dimenziói kiszélesednek, új irányokat és lehetőségeket nyitva meg a karakterek számára.

Az első Act még teljesen jól vezeti tovább a történetet, és bár van pár kevésbé kifejtett rész - mint például Ambessa és Mel kapcsolata a Fekete Rózsával - ez az első "harmadban" még belefért. A második Act is jól veszi az akadályokat, bár itt már azért lehet érezni, hogy nem maradt mindenre idő. A Caitlynnel való szakítás után Vi a zauni MMA koronázatlan királynőjévé válik, hogy fel tudja dolgozni az Act I-ben történteket. Erre a készítők nagyon nagy hangsúlyt fektettek az előzetesekben is, ráadásul egy League of Legends-skinnel is megkoronázták ezt a szegmensét a sztorinak. Ehhez képest a történetben csak egy pár perces flashback-montázs során találkozunk ezzel a Violettel, ráadásul az Act I-ban bemutatott, Loris nevű karakter kifejtése is csak itt történt meg - vagyis nem történt meg.

Bár lehetőség lett volna egy hosszabb jelenetsorozatra, a történet mégis teljes mértékben kielégítően zárult. Vander és Warwick visszatérése, Vi és Jinx közötti békülés, valamint Mel hátterének felfedezése talán fontosabb szerepet játszott, mint az, hogy Vi csupán sorra kiüsse ellenfeleit a vegyfertőzött oktogonban. A hangsúly inkább az érzelmi és karakterfejlődésen volt, mintsem a puszta akciókon.

A harmadik Actra érve egyértelművé válik, hogy a kilenc epizód nem elegendő ahhoz, hogy az írók által megálmodott történetet teljes mélységében kibontsák. Vander/Warwick szinte már csak egy üres plot device-ként funkcionál, ami sokakat, köztük a LoL karaktere iránt rajongó játékosokat és a sorozat hűséges követőit is csalódással tölthet el. Ambessa karakterének kibővítése még mindig várat magára, míg Mel mágussá válása leginkább arra szolgál, hogy összekapcsolja a többi League of Legends sorozattal (bár az új képességeit igyekeztek minél többször megvillogtatni). Az első évadban hangsúlyos szerepet kapott a karakter betegsége és a technológiához fűződő, kissé ambivalens viszonya, de már a második Actban is érdemes lett volna egy-két jelenet, amely mélyebb betekintést nyújt a kommunába.

Ez a probléma a sorozat utolsó két fejezetében válik a legszembetűnőbbé. Már a nyolcadik epizód is rohanó tempójú, és bár nem maradnak ki fontos jelenetek, az első évad sokkal kiegyensúlyozottabban osztotta el az eseményeket és azok részletezését. A záró epizódnál viszont nehezen tudom védeni az Arcane-t, mivel a kilencedik részt szinte ketté kellene bontani. Az utolsó összecsapásra való felkészülés teljesen elmarad, mindenki már az extrém fegyvereivel, léghajóival és különleges páncéljaival tűnik fel. Ha ez nem lenne elég, akkor a legnagyobb csata közepébe csöppenünk, anélkül hogy látnánk a haditerv kidolgozását, mindezt egy olyan vágással, ami egyáltalán nem kielégítő.

Caitlyn és Ambessa összecsapása nem igazán tűnik megérdemeltnek, és Maddie kettős ügynökként való szereplése mögött rejlő indítékokat is csak találgatni tudjuk. Jinx és Ekko összefogása hasonló hatást kelt: tudjuk, miért fognak össze, de szívesen láttuk volna azt a pillanatot, amikor különböző hadigépeket fabrikálnak össze, amelyeket a csata során láthatunk. De a lényeg nem maradt el: Viktor és Jayce történetének befejezése igazán szívhez szóló volt. Bár a Warwick-kiborg, aki a gigachad mémre emlékeztet, furcsa elem, Jinx és Vi sztorijának zárása tökéletesen eltalálta a célt.

Tudom, hogy ebből úgy tűnhet, hogy nem tetszett, vagy nem vagyok elégedett az Arcane-nel, ez nem lehetne távolabb a valóságtól: a sorozat még mindig egy mestermű, és bár lenne hol csiszolni, ez inkább abból az érzésből ered, hogy még lehetett volna ennél is jobb.

A történetvezetésen kívüli elemek azonban ismét hibátlanok: a betétdalok folyamatosan fején találják a szöget, az animáció kiemelkedő, és a sztori elmeséléséhez kapcsolódó vizuális elemek - mint például a 4 FPS-es jelenet, amely arra utal, hogy Ekko csak 4 másodpercig tudja visszatekerni az időt - is nagyon ötletesek.

A szinkronszínészek teljesítménye valóban lenyűgöző volt. Különösen szeretném kiemelni Ella Purnellt, aki a Fallout-sorozat óta már jól ismert név, és ha nem tudtam volna, hogy ő a mikrofon mögött van az első évad óta, könnyen elhittem volna, hogy nem Jinx karakterének hangját hallom a játékból. Ebből a szempontból a "körítés" hibátlan volt, sőt, meggyőződésem, hogy az animációs és audio csapat ezen a téren jelentős fejlődést mutatott.

Összességében, amint azt a cikk során többször is hangsúlyoztam, az Arcane továbbra is páratlan a videójáték-adaptációk között. A készítők sikeresen bizonyították, hogy a többrészes formátum sokkal inkább kedvez egy ilyen típusú feldolgozásnak, mint a hagyományos, egyetlen filmbe sűrített megoldások. Bár a Piltover és Zaun világában megismert karaktereket valószínűleg nem fogjuk viszontlátni egy ideig - kivéve Melt, aki az átvezető szerepét tölti be - a League of Legends univerzumból merített történeteknek koránt sincs vége. Csak az a kérdés, hogy legközelebb melyik régió varázslatos világába látogatunk el!