Háború vagy kompromisszum? Donald Trump Amerikája radikálisan átformálja a politikai tájat.

Donald Trumpot hivatalosan is beiktatták az Egyesült Államok elnöki posztjára, ahol egy hatalmas tömeg előtt ünnepelték az eseményt. Az elnöki beiktatási szertartás során Trump aláírta első rendeleteit, amelyeket a közönség izgatottan figyelt.

Nagy lendülettel indította el második ciklusát Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke. Kampányában tett ígéretei nyomán nekilátott a liberális mélyállamként emlegetett bürokrácia radikális átalakításának, és szlogenjének megfelelően megkezdte a tömeges deportálások programját is. Politikai mozgásai nem csupán hazájában, hanem globálisan is komoly hullámokat vertek, miközben a hagyományos amerikai külpolitikát elhagyva, egy teljesen új világrend megteremtésére törekszik a republikánus vezető.

Három hónappal ezelőtt, január 20-án Donald Trump hivatalosan is elfoglalta az Egyesült Államok 47. elnökének posztját. Kampánya során már világossá tette, hogy új kormánya azonnal munkához lát, hogy megvalósítsa ambiciózus programját. Jelenlegi tevékenységeit inkább elnöki rendeletek formájában végzi, mintsem a Kongresszuson keresztül történő törvényalkotás révén.

Trump ráadásul sok olyan kérdésben is elnöki rendelettel határoz, amire az alkotmány szerint nem lenne joga, ezért adminisztrációjának rendeleteit bíróságokon támadták meg, a döntésig azok végrehajtását felfüggesztették. Ilyen például a még beiktatása napján kiadott rendelete, amivel a 14. alkotmánykiegészítésben meghatározott jus soli alapú állampolgárságot akarja eltörölni, azaz azt, hogy minden Amerikában született gyermek automatikusan megkapja az amerikai állampolgárságot.

Mindezek ellenére az Egyesült Államok régi-új elnöke az utóbbi három napban rengeteg dolgot végzett, mind belföldi, mind külpolitikai színtéren. Az események olyan sebességgel zajlanak, hogy még a Demokrata Párt, a választók és a média is gyakran nehezen tudja lépést tartani velük.

Egy figyelemre méltó példa erre a Signalgate botrány, amely nemrégiben hetekig foglalkoztatta az amerikai közéletet. Mint ahogy azt sokan emlékeznek, a Trump-adminisztráció néhány tagja véletlenül egy újságírót is bevont egy olyan csoportos csevegésbe, ahol a jemeni hutik elleni katonai akciók terveit vitatták meg. Ez a figyelmetlenség hatalmas biztonsági problémát jelentett, hiszen az ilyen titkos információkat nem egy nyilvánosan elérhető alkalmazáson szokták megosztani a tisztviselők.

Donald Trump már az első elnöki ciklusa alatt is rendszeresen a bürokráciát tette felelőssé, amikor egy-egy elképzelése nem valósult meg, vagy éppen lassan haladt a megvalósítás. A jelenlegi elnökválasztási kampányában is gyakran hivatkozott a – véleménye szerint – liberális elfogultsággal bíró bürokratákra, és a (valós vagy vélt) liberális mélyállam eltüntetését ígérte választóinak.

Ahogyan korábban már többször is említettük, Trump számára az a személy, aki nem volt hajlandó teljesíteni elnöki utasításait, mind a liberális „mély állam” tagjává vált. Ezen utasítások sok esetben nyilvánvalóan törvény- vagy alkotmányellenesek voltak, ezért azok a bürokratikus hivatalnokok, akik az alkotmány védelmére tettek esküt, nyilvánvalóan nem teljesíthették azokat.

A régi-új elnök eddigi intézkedései, valamint az ígérete, hogy Elon Musk és az általa vezetett DOGE nemsokára távozik az adminisztrációból, világosan mutatják, hogy a célja a közigazgatás átalakítása. Trump második ciklusának első napján ismét hatályba léptette a Schedule F néven ismert rendeletét, amely lehetővé teszi, hogy több tízezer köztisztviselői pozíciót politikai státuszba soroljon. Ezáltal ezek a munkavállalók már nem élveznek jogi védelmet a kirúgásokkal szemben. Eközben a DOGE, amely a szövetségi kormány hatékonyságának növelését tűzte ki célul, már több mint 56 230 állami alkalmazottat elbocsátott, és 76 100 fő elfogadta Musk ajánlatát, végkielégítésért cserébe felmondva. Ráadásul legalább 146 320 ember jövője is bizonytalanná vált, mivel ők is elveszíthetik állásukat a szövetségi közigazgatásban.

Mint ahogyan már az elnöksége első hónapjában is megfogalmaztuk, világosan látszik, hogy Trump első és második ciklusa mennyire eltér egymástól. Az első időszakában a politikai hagyományokat rendszeresen felrúgta, és azon fáradozott, hogy új kereteket alakítson ki, míg a második ciklusában...

A cél nem csupán a vélt vagy valós liberális mélyállam lebontása, és annak helyébe egy konzervatív mélyállam felépítése, ahol a jogszabályok és az alkotmány helyett az elnök kívánságai élveznek elsőbbséget. A háttérben ott bujkál a bosszú vágya is: az FBI és az igazságügyi minisztérium berkeiben olyan személyek eltávolítására törekednek, akik vagy részt vettek a Trump által koholt vádak alapján indított eljárásokban, vagy korábban nyíltan bírálni merték az elnököt.

Azonkívül, hogy meg akarja hosszabbítani a még első ciklusában bevezetett adócsökkentéseket, sőt, kibővíteni azokat, adminisztrációja leginkább kultúrharcos témákkal foglalkozik: ilyen a transzemberek kivételes jogait biztosító törvények és rendeletek átírása; a nők, szexuális és nemzeti kisebbségek, valamint leszázalékolt amerikaiak foglalkoztatását segíteni kívánó DEI-politikával szembeni fellépése, ami helyett érdem alapú foglalkoztatást ígér.

Utóbbi kapcsán egyébként az államokat, amerikai cégeket és egyetemeket is arra próbálja rávenni, hogy hagyjanak fel az ilyen programjaikkal, amit a szövetségi állami támogatások megvonásával való fenyegetéssel próbál elérni. Emellett az egyetemeket arra is rávenné, hogy ne engedjék a szerinte Izrael-ellenes palesztin-párti tüntetéseket, azonban például a Harvard Trump ezen céljainak ellenáll.

Trump egyébként ezeket a kampányai során mind megígérte, ahogy a tömeges deportálásokat is. Az NBC számításai szerint kizárólag februárban 11 ezer, Amerikában illegálisan tartózkodó embert deportáltak, márciusban pedig további 12 ezret, míg jelenleg összesen 47 ezret tartóztatott le a bevándorlással foglalkozó szövetségi hivatal, az ICE.

A deportálások során a Trump-adminisztráció többször is törvényeket sértett. A bírósági határozat ellenére már 250 venezuelait deportáltak El Salvadorba. Ezen kívül az ICE (Immigration and Customs Enforcement) letartóztatott egy zöld kártyával rendelkező egyetemistát is, aki legálisan tartózkodott az Egyesült Államokban, és a Columbia Egyetemen a palesztin-párti tüntetések élére állt. Ezzel párhuzamosan...

Bár a Trump-adminisztráció később belátta, hogy tévedésből egy elsalvadori börtönbe került, a kormány tagjai mégis úgy vélik, hogy nincs lehetőségük beavatkozni a kiszabadítása érdekében.

Ugyanakkor Trump első három hónapjában nem kizárólag a belföldön kavarta fel az álló vizet, hanem a nemzetközi politikában is:

Az ukrajnai béke kapcsán eddig túl sok kézzelfogható eredményt nem tud felmutatni az új amerikai elnök és adminisztrációja, ugyanakkor helyreállították a 2022. február 24-i orosz invázió miatt felfüggesztett közvetlen amerikai és orosz diplomáciai kapcsolatokat, miközben Ukrajnával jelenleg ambivalens kapcsolatokat tartanak fenn. Egy ideig Trump ukrán kollégáját, Volodimir Zelenszkijt okolta a háborúért, mi több, diktátornak is nevezte, amik miatt végül kiabálásig fajult az Ovális Irodában a kettejük találkozója.

Sajtóforrások szerint a háttérben továbbra is folynak a tárgyalások a két ország közötti ritkaföldfém-egyezményről. Ukrajna ebben a kontextusban biztonsági garanciákra számít az Egyesült Államoktól, míg a Trump-adminisztráció ezt a lépést arra használja, hogy kiegyenlítse a korábban Kijevnek nyújtott támogatások mérlegét.

A megrekedt békekezdeményezés kapcsán Marco Rubio külügyminiszter a héten hangsúlyozta, hogy ha egyik fél sem mutat készséget a háború diplomáciai rendezésére, az Egyesült Államok képes lehet távozni a tárgyalóasztaltól. Ugyanakkor, ha Vlagyimir Putyin orosz elnök ígérete valóra válik, és valóban betartják, hogy húsvétra felfüggesztik a harci cselekményeket Ukrajna területén, az jelentős előrelépést jelenthet a békés megoldás felé.

Trump és adminisztrációja teljesen eltérő megközelítést alkalmaz elődjével, Joe Bidennel szemben Ukrajna, valamint Európa vonatkozásában is - emiatt egyébként Európában több vezető is megkérdőjelezi Amerika partnerségét.

Április 2-án a világ számos országából érkező árukra egységes 10%-os vámtarifát vezettek be, ugyanakkor néhány ország esetében, például az Európai Unióval, ennél jelentősebb, 25%-os vámtarifákat állapítottak meg. Bár a kormányzati szervek kezdetben tagadták, hogy a külkereskedelmi mérleg figyelembevételével határozták meg a vámokat, végül kiderült, hogy éppen ez az alapja a vámok kiszabásának.

A Trump által csak felszabadulás napjának nevezett napon kivetett vámtarifái miatt más országok is belebegtették, hogy megemelik az amerikai termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó vámtarifáikat, az amerikai tőzsde pedig zuhanni kezdett.

Utóbbi miatt egy héttel később végül a tíz százaléknál nagyobb vámtarifák bevezetését 90 napra felfüggesztette, és azt ígérte, tárgyalásokba kezdenek az országokkal, hogy egy Amerika számára előnyösebb kereskedelmi megállapodást hozhassanak a tető alá. Ugyanakkor az Európai Unióval, vagy a Kanada és Mexikó kormányaival eddig még nem tárgyaltak, pedig utóbbiakra még továbbra is érvényben vannak a 25 százalékos vámok.

A vámokkal kapcsolatos diskurzus valóban megosztja a véleményeket: egyesek azt állítják, hogy érdemes lenne a többi országgal tárgyalni, míg mások, köztük az elnök is, úgy vélik, hogy a Kínával szemben alkalmazott, célzottan bevezetett vámokkal kellene Pekinget kiszorítani a globális kereskedelemből. Sokan úgy gondolják, hogy a vámtarifák révén az Egyesült Államok gazdaságának erősítése mellett lehetőség nyílik az elmúlt hat évtizedben külföldre áthelyezett gyártási folyamatok visszahozatalára is.

Ugyanakkor, függetlenül attól, hogy Amerika más országokkal tárgyal-e, a Kínával szembeni gazdasági intézkedések folytatódnak teljes lendülettel. Peking válaszul a kínai termékekre kivetett vámtarifákra saját vámtarifákat vezetett be, amire Trump ismételten emelte a Kínával szembeni korábbi vámtarifákat. Ezzel párhuzamosan...

hogy melyikkel szeretnének a továbbiakban kereskedni.

Az adminisztráció legújabb lépése az, hogy a Közel-Keleten Izraelt határozottan támogatja a Hamász elleni küzdelemben, miközben párhuzamosan tárgyalásokat indított Iránnal egy új atommegállapodás megkötése érdekében. Érdemes megemlíteni, hogy az Egyesült Államok az első ciklusában lépett ki az eredeti atomalkuból.