Így nyelte el bolygóját ez a csillag | National Geographic Az univerzumban található csillagok élete és halála mindig is lenyűgözte az embereket. Egy különleges eset kapcsán a tudósok felfedezték, hogy egy hatalmas csillag miként pusztította el saját bol
A James Webb-űrteleszkóp lenyűgöző felvételei révén sikerült feltárni a különleges és rendkívül ritka folyamatok rejtelmeit.
Sok lenyűgöző csillagászati jelenség vár felfedezésre, ám sajnos nem mindig lehet előre megjósolni, mikor következnek be. Ilyen helyzetekben a siker gyakran a véletlenen múlik, vagy pedig a gondos előkészítés eredményeként valósulhat meg, amely lehetővé teszi a várva várt események megfigyelését.
A Webb-űrteleszkóp működése során a csillagászoknak gyakran évekre előre kell ütemezniük a megfigyeléseiket. Azonban vannak olyan váratlan események, amelyeket nem lehet előre megjósolni, és emiatt a tervezett programok nem mindig elégségesek. Éppen ezért a kutatók fenntartanak egy olyan kivételes lehetőséget, amely lehetővé teszi, hogy az űrteleszkóp hirtelen felmerülő, izgalmas jelenségeket is megfigyeljen. Most is éppen egy ilyen váratlan alkalomra nyílt lehetőség.
2020-ban a ZTF (Zwicky Transient Facility) nevű földi obszervatórium figyelmes lett egy különös eseményre: egy csillag éppen elnyelte a bolygóját. Az eset nyomozására a Webb űrteleszkóp is bekapcsolódott, amely új adatokat szolgáltatott a történtekről. Ezen megfigyelések hatására szükségessé vált az esemény eddigi értelmezésének felülvizsgálata – mondhatnánk, hogy egy új koronatanú lépett színre a bolygógyilkosság rejtélyében. A korábbi elmélet szerint a csillag puffadása következtében egyszerűen elérte a bolygó pályáját, és így bekebelezte azt, azonban az új felfedezések merőben más fényben tüntetik fel a történteket.
Mivel ez volt az első alkalom, amikor hasonló eseményt figyelhettek meg a szakértők, kezdetben kihívást jelentett a látott jelenségek pontos értelmezése. Azonban a Webb teleszkóp részletes és nagy felbontású megfigyelései olyan új információkat szolgáltattak, amelyek segítettek tisztázni, hogy valójában mi is zajlott le.
A csillagászati krimi történetének középpontjában egy titokzatos "tettes" áll, amely körülbelül 12 ezer fényévnyire található tőlünk. Ez a csillag néhány éve váratlanul kifényesedett a látható spektrum tartományában, amelyet a Zwicky Transient Facility, a hasonló események megfigyelésére specializálódott intézmény, észlelt. Az eseményt ZTF SLRN-2020 névre keresztelték. Később, a NEOWISE űrszonda megfigyeléseinek elemzése során kiderült, hogy ez a csillag már egy évvel korábban is felfénylett, de akkor még az infravörös tartományban.
Ez arra utal, hogy a jelenségben kiemelkedő szerepet játszik a pornográfia. Az égitest, amely jellemzőiben a Naphoz hasonlít, élete végső fázisába lépve éppen a vörös óriássá válás folyamatába kezdett. Ebben az átalakulásban a csillag hidrogénkészlete néhány százezer év leforgása alatt kimerül.
A Webb-űrteleszkóp azonban másképp látta a történteket. A nagyon jó felbontásának köszönhetően a MIRI műszer képes volt mind a csillag kibocsátotta sugárzást, mind annak közvetlen környezetéét alaposan felmérni.
A szakértők elemzései alapján kiderült, hogy a csillag fénye nem érte el azt a szintet, amit egy vörös óriássá alakuláskor várnánk. Ez azt jelenti, hogy a csillag nem is tágult ki, így nem válhatott a környező bolygó pusztítójává. Ezt az eseményt inkább csak gondatlanságból elkövetett bolygógyilkosságnak lehetne nevezni.
A bolygó egykor egy hatalmas Jupiterhez hasonló óriás volt, ám pályája olyan extrém közelségbe sodorta, hogy még a Merkúrhoz képest is közelebb keringett a csillaghoz. Az évmilliók során ez a pálya folyamatosan szűkült, a bolygó egyre inkább a csillag ölelésébe került, ami katasztrofális hatásokat gyakorolt rá. A bolygó szélein a csillag légkörének határaival kezdett el érintkezni, és ahogy a pálya egyre inkább szorosabbra fűződött, az események felgyorsultak. Végül a bolygó sorsa megpecsételődött, és elkerülhetetlenül a csillag magjába zuhant.
Az esemény végső aktusaként a bolygó hatása alatt a csillag külső rétegeinek gázai egy jelentős mennyiségben leváltak, majd a következő év folyamán fokozatosan lehűlve porrá metamorfózálódtak.
Ez azt jelenti, hogy a csillag nem okolható a bolygó pusztulásáért, még ha a végső sorsa valóban szoros összefonódásban állt is a csillagközi eseményekkel. Korábban, amikor még a felduzzadó csillag elmélete volt a középpontban, felmerült, hogy hasonló jelenségek figyelhetők meg, mint amik a Naprendszerünk sorsát is formálni fogják néhány milliárd év múlva. Azonban a Webb-űrteleszkóp megfigyelései világossá tették, hogy ilyen folyamatok nem zajlottak le, így nem érdemes a mi jövőnket ezzel a helyzettel párhuzamba állítani.
