"Úgy érzem, a sors ismét játszadozik velem, mintha titkos szövetséget kötött volna ellenem. Most azonban Letti kutyával együtt újra az utcára léphet Forgács Zoltán."

Az élet nem kímélte Forgács Zoltánt, akinek szívében csak egyetlen vágy él: hogy végre helyreálljon az élete, s békésen hajthassa álomra a fejét. Hosszú és viharos évek terhei nyomják a vállát, és az elmúlt időszak zűrzavara mély nyomot hagyott benne.

Forgács Zoltán egykor Pécsen az utcán élte az életét. Ekkor talált rá éheztetve és kikötve Lettire, a németjuhászra, aki megmentett és magához vett. Azóta elválaszthatatlan hű társa lett jóban és rosszban. Annak ellenére, hogy egy izomsorvadásos betegség az életét tovább nehezíti, soha sem adta fel, mindig bízott benne, hogy képes lesz talpra állni.

- Sóhajt fel Zoltán, aki azóta is eltökélten kutat új munkahely után, de eddig eredménytelenül. Betegsége miatt a munkáltatók nem sietnek, hogy felkínálják neki az állást. Azonban Zoltán számára fény gyulladt a tunyának tűnő alagút végén: a kitartásának hála végre rátalált egy lehetőségre.

„Megtört hangon szólalt meg Forgács Zoltán, akinek jelenleg csupán a rokkantnyugdíja maradt, ám az alacsony összeg éppen hogy csak a lakbérre elegendő.”

A férfi, aki hosszú éveken át az utcák hideg valóságában élt, szívében reményt hordoz. Minden nap küzd a megélhetésért, és tisztában van vele, milyen embertelen kihívásokkal kell szembenéznie. Elhatározta, hogy mindent megtesz, ami tőle telik, hogy munkát találjon, és ezzel új irányba terelje az életét. Számára ez nem csupán egy lehetőség, hanem az egyetlen kulcs a nyugalomhoz és a boldogsághoz, amit oly régóta keres.