Felelősségteljesen a Felelős Mesterséges Intelligenciáról Az AI fejlődése napjainkban már nem csupán technikai kérdés, hanem etikai és társadalmi kihívások sorát is felveti. A felelős mesterséges intelligencia (AI) koncepciója arra hívja fel a figyelmet,
„Felelős AI - Az AI irányításának gyakorlati megközelítése” címmel debütált Rab Árpád, Majó-Petri Zoltán és Koltay András új könyve, mely a jogi, média- és társadalomtudományi perspektívák egyedi ötvözetével járja körül az AI-alapú rendszerek és szolgáltatások társadalmi, gazdasági és jövőbeli hatásait. A mű nem csupán a technológiai fejlődés következményeit tárja fel, hanem fontos hangsúlyt fektet az új technológiák etikus és felelős alkalmazásának dilemmáira is.
A kötet jogtudományi megközelítést tükröző első részében Ződi Zsolt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársa is hozzájárul egy figyelemre méltó írással. Ebben a cikkben a mérnöki és jogi gondolkodásmód közötti feszültséget vizsgálja, különös hangsúlyt fektetve az AI-ra vonatkozó európai uniós szabályozásra, különösen az AI Act-ra. Ződi rávilágít arra, hogy a jogszabály termékmegfelelőségi előírásai nem képesek hatékonyan megakadályozni az emberi jogok sérülését. Érvelése szerint a termékmegfelelőség fogalma eredetileg olyan kézzelfogható, fizikai termékek értékelésére lett kifejlesztve, amelyek egyértelműen mérhető és számszerűsíthető paramétereken alapulnak. Ezzel szemben az emberi jogok, mint például a megkülönböztetés tilalma vagy a szólásszabadság, olyan komplex és nehezen definiálható fogalmak, mint a jogállamiság és a demokrácia, amelyek nem illeszthetők a mérnöki szemlélet rigid keretei közé. Az ilyen árnyalt fogalmak megértése gyakran csak konkrét esetek tükrében lehetséges, és a mérnöki megközelítés alkalmazása az AI-ra vonatkozó közösségi normák értelmezésében számos kihívást rejthet magában.
A kötet második, médiatudományi szemléletű blokkját Aczél Petra írása nyitja. Az NMHH Médiatudományi Intézetének kutatásvezetője ebben úgy fogalmaz: ahogy az AI terjed, és egyre inkább globálissá, a hétköznapok részévé válik, az értelmezése is változik, hiszen abba újabb és újabb nézőpontokat kell bevonni. Az AI-t a három "A" rendszereként értelmezi, kifejezve annak legfontosabb tulajdonságait: algoritmikus, autonóm jellegű és automatizált. Aczél szerint az AI a digitális világ első "élőlényének" is tekinthető: önállóbb és fejlődőbb, mint okostársai, misztikusabb, mint az algoritmusok, szabadabb, mint a programok - vagyis az élőlénységnek több jellemzője igaz rá, mint bármely eddigi digitális formátumra.
Az emberi intelligencia és az mesterséges intelligencia közötti különbségeket, valamint azt, hogy az AI milyen módon lépheti túl az emberi tudást, a kutatásvezető egy érdekes példával illusztrálja. Hasonlóan hozzánk, az AI sem rendelkezik információval Attila hun király sírjának pontos helyéről, mivel csak az emberi civilizáció digitális tudásbázisához tud hozzáférni. Azonban, ha a „tudás” fogalmát úgy értelmezzük, mint a meglévő információk új összefüggéseinek felfedezését, akkor az AI a következtetéseinek sokfélesége miatt képes lehet olyan eredményekre, amelyek meghaladják az emberi képességeket. Aczél megjegyzése szerint elképzelhető, hogy ha elég sokszor kérdezzük, és a rendelkezésre álló adatokat különböző módokon kombinálja, az AI végül képes lehet arra, hogy kitalálja az említett királyi sír helyét.
A kötet harmadik blokkja, amely a társadalomtudományok perspektívájából közelíti meg a kérdéseket, Z. Karvalics László írásával veszi kezdetét. Az információtudós hangsúlyozza, hogy a mesterséges intelligencia (AI) megértéséhez elengedhetetlen, hogy szélesebb társadalmi, kulturális és történelmi kontextusba helyezzük. E kontextusok, vagyis a mesterkontextusok, olyan kereteket jelentenek, amelyekbe folyamatosan beépíthetjük a folyamatosan bővülő ismereteinket. Karvalics véleménye szerint ezek a keretek kulcsfontosságúak a mesterséges intelligenciáról folytatott közös tudományos diskurzusban, amely végső soron a közös cselekvés alapjául is szolgálhat. A szerző rámutat arra, hogy az AI kortárs értelmezésének egyik fő kihívása éppen az, hogy fejlődésének mesterkontextusokba ágyazott vizsgálata gyakran hiányzik. Ez a hiányosság megnehezíti, hogy az AI-t az emberi és társadalmi élet szerves részének tekintsük. Karvalics szerint, ha megfelelő vizsgálati szempontokat alkalmazunk, az AI-t olyan újításként értelmezhetjük, amely logikusan kapcsolódik a korábbi technológiai fejlődéshez és annak következményeihez, így megszüntetve azt az illúziót, hogy egy hirtelen, izolált jelenségről lenne szó.
A harmadik blokkban Rab értekezését találjuk, amelyben az NMHH Innovációs Labor vezetője egy friss, 2023 decemberében készült reprezentatív kutatás eredményeit tárja elénk. Ez a kutatás az mesterséges intelligencia (AI) megítélését és az AI-alapú szolgáltatások mindennapi használatát vizsgálta a magyar társadalom körében. Az eredmények alapján megállapítható, hogy a magyar lakosság harmincnégy százaléka már kipróbált valamilyen generatív AI-t működtető szolgáltatást, míg nyolc százalékuk már pénzt is áldozott ilyen szolgáltatásokra. Rab hangsúlyozza írásában, hogy nem célszerű a magyarokat csupán az új technológiát "elfogadókra" és "elutasítókra" osztani. Alaposabb elemzés révén felfedezhetjük az AI-val kapcsolatos árnyaltabb nézőpontokat, eltérő véleményeket, elvárásokat és aggodalmakat, amelyek a társadalom különböző rétegeiben jelen vannak.
A közelmúltban megjelent kötet gazdag tartalmával lenyűgöző betekintést nyújt a mesterséges intelligencia világába, számos izgalmas értekezéssel a különböző tudományágak neves szakértőitől. Ez a könyv ideális választás mindazok számára, akik szeretnék több szemszögből felfedezni az AI működését, hatásait, valamint a hozzá kapcsolódó etikai, jogi és társadalmi dilemmákat. Különösen ajánlott jogi és gazdasági szakembereknek, médiakutatóknak, digitális stratégiák kidolgozóinak, és minden érdeklődőnek, aki mélyebb megértést keres ebben a dinamikusan fejlődő témában.
