Csendes körülmények között érték el eddigi legnagyobb győzelmüket az ukránok.

Az ukrán haderő régóta nem tudott sikeres ellentámadást végrehajtani, de most Pokrovszknál végre elértek egy jelentős eredményt. Ez az oroszok számára aggasztó fejlemény, mivel a terület elvesztése megkérdőjelezheti a frontvonal stabilitását és a megszerzett pozíciók védelmét. Az orosz hadsereg számára ez nemcsak katonai, hanem pszichológiai szempontból is súlyos csapás lehet, hiszen a kudarcok alááshatják a morált és a harci kedvet. Ugyanakkor az ukránok sem örülhetnek felhőtlenül. A sikeres ellentámadás hátterében álló erőfeszítések óriási áldozatokkal jártak, és a következő lépések tervezése során számos kihívással kell szembenézniük. Az orosz válaszlépések kiszámíthatatlanok, és a frontvonal stabilizálása után is komoly nehézségek adódhatnak a terület megtartásával. Emellett a lakosság számára a háború sújtotta területek helyzete továbbra is aggasztó, így a katonai siker mellett a humanitárius helyzet is fontos tényező marad.

Augusztus elején még arról szóltak a hírek, hogy tíz kilométernél is mélyebb áttörést hajtottak végre az orosz erők a kulcsfontosságú donyecki várostól, Pokrovszktól északra, és ezzel kritikus helyzetbe kerültek a frontszakaszon harcoló ukrán egységek. A történtek azt is bizonyították volna, hogy az ukrán haderő mostanra már tényleg a kimerülés szélére jutott, és az ellátási, vezetési problémák miatt a folyamatos orosz nyomás jelentős területnyereséghez is vezethet, még rosszabb alkupozícióba hozva az ukrán kormányt a nyugati-amerikai támogatásokról folyó tárgyalásokon, illetve az esetleges oroszokkal kezdett tűzszüneti vagy béketárgyalásokon.

Augusztus végére, heves összecsapások után, jelentős fordulat állt be a harcok menetében. Az orosz támadást először sikerült megfékezni, majd az ukrán erők aktívan nekiláttak a visszavágásnak, és immár az volt a központi kérdés, hány orosz katona rekedhet a csata végére a kör bezárulása révén. Szeptember utolsó napjaiban pedig egyértelművé vált, hogy az ukránok diadalmaskodtak a pokrovszki csata legújabb fejezete felett.

Bár a nemzetközi sajtóban viszonylag csekély figyelmet kapott ez a hír – ha összehasonlítjuk például a bahmuti ütközetekkel, amelyek szinte percről percre zajlottak a hírekben –, mégis számos szempontból kiemelkedő fegyvertényről van szó. Takács Márk, aki korábban századosként szolgált, majd katonai szakértővé vált, úgy véli, hogy az ukránok egyenesen...

"2022 ősze óta ez a csapat a legjelentősebb győzelmét könyvelhette el."

A fordulatot Tom Cooper osztrák katonai szakértő is "jó jelnek" nevezte.

"Végre, két év várakozás után az ukrán erők sikeresen felszabadítottak egy területet! Felfedeztek néhány gyenge pontot az orosz védelmi vonalakban, és ügyesen behatoltak a hátországukba, elvágva a kommunikációs vonalaikat. Ez igazán lenyűgöző!"

„Tedd különlegessé a mondandódat” – hangzott el az interjú során.

A csata utolsó szakasza szeptember 10-én vette kezdetét, amikor az ukrán erők 12-ére sikeresen birtokba vették Vologyimirvkát, és behatoltak Pankivkába is. Ezzel "zsákba" zárták az előző Kucseriv Jar-i orosz invázió maradványait. Ezekben a napokban valószínűleg még mindig folynak utóvédharcok, mivel az ukránok folyamatosan felszámolják a megmaradt orosz egységeket, akiknek katonái minden erejükkel próbálnak visszatérni a front orosz oldalára. Azonban a lényegi helyzeten ez már alig változtat: Pokrovszk helyett az oroszok nagyjából oda kerültek vissza, ahonnan hetekkel, sőt hónapokkal ezelőtt elindultak, miközben óriási veszteségeket szenvedtek el.

De hogyan volt erre képes a nyáron már-már temetett ukrán haderő? Takács Márk leszögezi, hogy az okot

"Nem a varázslatos megoldásokban érdemes kutatni."

Nem arról van szó, hogy az ukránok valami forradalmian új fegyverrel rukkoltak volna elő, vagy hogy egy eddig ismeretlen taktikát dolgoztak volna ki. Takács véleménye szerint bár a HIMARS rakétarendszerek és a JDAM, valamint Hammer bombákkal felszerelt ukrán harci gépek bizonyára jelentős szerepet játszottak, a legmeghatározóbb tényező mégis a hadsereg szervezettsége volt.

"A hadtest-szintű tüzérséget (például HIMARS) és a légierőt az orosz hadosztályok második vonala ellen, tehát a logisztika, a tüzérség, EW alegységek és erősítések ellen vetették be sikeresen. Ezen bevetések szoros összhangban voltak a támadó alegységek tevékenységével. A támadó alegységek tevékenysége egymással is összhangban volt. Az ukránok kitűnően alkalmazták az általam "mini-Herszonként" leírt módszert az oroszok saját fegyverével együtt. Azaz kihasználták az orosz logisztika fojtópontjait, hatásosan mértek oda csapásokat és a súlypontáthelyezéses módszert is sikeresen alkalmazták."

A "mini-Herszon" taktika nagyjából azt jelenti, hogy miként 2022-ben Herszon visszafoglalásakor, az ukránok nem az orosz védelmi vonalak közvetlen támadásával érték el a fő eredményeket, hanem az orosz logisztikai hálózat és vezetési rendszer gyenge pontjainak támadásával egy idő után ellehetetlenítették a hatékony orosz védekezést, és az oroszok egy idő után a Dnyeper/Dnyipró jobb (északi) partjának feladására kényszerültek. Most ezt a metódust jóval szűkebb területen alkalmazták, de sikerült az orosz kiszögellés utánpótlását annyira megnehezíteni, hogy a döntő ukrán ellentámadás megindulásakor már nem tudtak az oroszok komoly ellenállást kifejteni.

Takács szerint az orosz erők logisztikai helyzete jól szemléltethető azzal az esettel, ami szeptember 9-én történt: Magyar madarai két orosz katonát támadtak meg, akik éppen a marmonkannákat cipelték. Ez arra utal, hogy ha egy hadseregnek üzemanyag-ellátását gyalogosan, kannákban kell megoldania, akkor komoly problémák merülnek fel, még akkor is, ha a területen alapvetően csak gyalogos egységek tartózkodnak.

Herszonnal ellentétben a Kucseriv Jar-i betörés során a drónok szerepe legalább annyira meghatározó volt, mint a tüzérségé. Érdekesség, hogy az orosz erők ellátása itt is egy vízi útvonalon, nevezetesen a Kazennij Torec folyón keresztül valósult meg.

Takács rámutat arra, hogy az orosz haderő stratégiáit figyelve az ukránok is rugalmasan alkalmazták a támadásaik helyét és irányát a fronton. Amikor az ukrán erők előrenyomulása megakadt, gyorsan új célpontokra váltottak – gyakran éppen arra a területre, ahonnan az oroszok a korábbi támadást visszaverték, miután átcsoportosították saját egységeiket. Ez a dinamikus taktika lehetővé tette számukra, hogy folyamatosan meglepjék ellenfelüket, és elkerüljék a kiszámíthatóság csapdáját.

Úgy tűnik, hogy jelenleg Pokrovszk elfoglalása nem szerepel a prioritások között. Ez kétségtelenül jelentős előny Ukrajna számára, míg Oroszország számára kedvezőtlen fordulatot jelent. Pokrovszk megszerzése ugyanis több szempontból is kulcsfontosságú győzelem lett volna az orosz hadsereg számára.

A város - és környéke - ugyanis egyfajta kulcs a nagyjából 70 százalékban orosz megszállás alatt álló Donyeck régió maradékának, és elsősorban a régió két legnagyobb, még ukrán kézen lévő, jelentős védelmi vonalakkal körülvett városa Kramatorszk és Szlovjanszk birtoklásához. Pokrovszk eleste veszélybe sodorta volna egyfelől a Kramatorszk és Szlovjanszk felé vezető ukrán utánpótlási vonalakat, másfelől újabb támadási irányokat nyitott volna az orosz erők számára a szintén régóta ostromolt Csasziv Jar, valamint a nyugatabbra fekvő Dnyipropetrovszk régió felé is.

Sok elemző vélte úgy, hogy az oroszok azért is próbálkoznak minden erejükkel gyors eredményeket elérni a régióban, hogy adott esetben kész helyzet elé állíthassák az ukrán (és nyugati) delegációkat egy béketárgyaláson azzal, hogy a nemzetközi joggal ellentétesen Oroszországhoz csatolt Donyeck régió már így is, úgy is orosz ellenőrzés alatt áll. Ez a sikeres ukrán elletámadás fényében valószínűleg semmiképpen nem fog megtörténni az őszi esőzések előtt, amelyek feltehetően minden nagyobb szabású támadó hadműveletet hetekre, hónapokra lehetetlenné tehetnek.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy Ukrajna hátradőlhetne és pihenhetne. Takács Márk hangsúlyozza: "A kivételt képező térségen kívül az oroszok mindenütt jelentős számbeli fölényben vannak, és a hadászati irányítás is az ő kezükben van."

Az OSW szeptember 30-i helyzetértékelése alapján továbbra is intenzív összecsapások folynak Pokrovszktól délre. Ugyanakkor más frontszakaszokon az orosz erők jelentős előnyöket könyvelhettek el: Sziverszk bekerítése már a küszöbön áll, míg Kupjanszknál a harcok a város szívében zajlanak.

A helyzet súlyosabb kérdése, hogy az oroszok számára még az ilyen vereségek is elfogadhatók, ha figyelembe vesszük, hogy az ukránok sokkal kevesebb embert veszítettek el, mint az orosz fél. A felőrlő háború kegyetlen logikája szerint az oroszok így is képesek tovább folytatni a harcot, hiszen emberi erőforrásaik még mindig bírják a terheket. Ez persze csak a teljes lakosságra vonatkozik; ha a mozgósítás nélküli önkéntes toborzással számolunk, a helyzet jelentősen megváltozik. Emellett az ukrán légierő hadműveletei is egyre sikeresebbnek tűnnek.

Ha mindehhez hozzávesszük, hogy az ukrán fegyveres erők ilyen kiemelkedő teljesítményeket képesek felmutatni, akkor egyértelművé válik, hogy az a megállapítás, miszerint az oroszok győzelmet arattak ebben a konfliktusban, valójában egy hatalmas tévedés.

- zárja ennek ellenére értékelését Takács Márk.