Ebben a balatoni bisztróban a csempék között még pipázó juhászbojtárok népesítik be a teret, mintha egy régi idők képe elevenedne meg.

Kis, de varázslatos retro balatoni vendéglő bújik meg a fák árnyékában, egy csendesebb autóút mellett. A Mókus bisztró falait díszítő, pipázó juhászbojtáros csempék egyenesen a 70-es évek nosztalgiájába repítenek minket. Lone Wanderer, az urbex fotós, felfedi ezt a rég elfeledett gyöngyszemet, amely a múlt emlékeit őrzi.

A Balaton partján elhelyezkedő Mókus bisztró egy igazi rejtett gyöngyszem, ahol vendégeit saját teraszos kerthelyiséggel és kényelmes parkolóval várják. Itt baráti áron kínálnak ínycsiklandó hal- és vadételeket, miközben csapolt sörük frissítő élménnyel szolgál. A természet közelsége és a nyugodt miliő mindenkinek kellemes kikapcsolódást ígér. Az urbex fotósok számára különösen vonzó célpont: az egykor virágzó retro vendéglátóhely mosdójában a pipázó juhászbojtár és a magyar leányka mintázatú csempék nosztalgikus hangulatot árasztanak, lehetőséget adva a múlt felfedezésére.

A Mókus bisztró egy alapos nagytakarítást követően akár már készen is állhatna a megnyitásra.

A vendéglő, a maga lambériás falai, művi cserépkályhája és bordás famennyezete ellenére is megőrzi egyedi varázsát. Bezárásának háttere és időpontja rejtély marad; talán a közeli autópálya forgalmának csökkenése sújtotta le a sorsát. Valójában nem is olyan rossz állapotban van, mint ahogy azt sokan gondolnák. Egy alapos takarítás és máris készen állna az újranyitásra. De ki lenne az, aki újraélesztené ezt a helyet? – tette fel a gondolatébresztő kérdést Lone Wanderer.