Dé:Nash: Az első számomra Semjén Zsolt is megjelenik.
Az indulat és a szenvedély táplálja azt a szándékot, hogy felfedje az álszent jelenségeket, miközben a következő évi választásokat a kormányváltás utolsó lehetőségeként értelmezi. Dé:Nash, vagyis Sallai Dénes, a Z generáció különleges popelőadója, aki a "kőfideszesek" nézeteit éles iróniával vegyíti zenéjébe. Legújabb albuma most látott napvilágot, és ennek kapcsán beszélgetünk a friss megjelenésről és a mögötte rejlő gondolatokról. Interjú és lemezpremier!
Hét évvel ezelőtt indult el a zenei utam, és azóta rengeteg tapasztalatot szereztem, számos dal született, valamint teltházas koncertjeim is voltak. Mégis, most érkezett el az idő, hogy bemutassam az első albumomat. Ez a várakozás szándékos döntés volt: szerettem volna, ha az album valóban tükrözi a fejlődésemet és a zenei életem minden aspektusát. Az eddigi munkáim során gyűjtött élmények és inspirációk révén úgy érzem, hogy mostanra értem el azt a szintet, ahol egy teljes, koherens művet tudok bemutatni a közönségemnek. Az album számomra nem csupán egy gyűjtemény, hanem egy utazás, amelyet velem együtt járhatnak be a hallgatók.
Jelenleg sem volt világos elképzelésem arról, hogy ez az anyag végül album formájában fog megjelenni. Három és fél év telt el az utolsó kislemez megjelenése óta, és azóta folyamatosan írtam új dalokat. Ahogy teltek a hónapok, ezek a dalok egyre inkább túllépték a kislemez kereteit, és nagylemezzé formálódtak.
Néhány dal olyan frissnek és relevánsnak tűnik, mintha csak a közelmúltban, talán pár napja vagy hét előtt születtek volna. Különösen emlékezetes Hatvanpuszta, a napraforgót nem észlelő Magyar Péter, és más, a napi hírekben felmerülő témák, amelyek mind a mai világ valóságát tükrözik.
Nem, a legtöbb dal régebbi, legfeljebb azok témája most jobban előkerült a közéletben. Hatvanpusztáról például 5-6 éve is pontosan lehetett tudni, hogy mit is takar, csak most irányult rá fokozottabb figyelem. Volt pár dolog persze, amit itt-ott kicsit át kellett dolgozni. Az Albánia című dalt például két éve írtam. Az egészségügy abban bemutatott helyzete ugyan nem javult azóta sem, de például Gyurcsány Ferenc - számomra örömteli - visszavonulása miatt egy sort át kellett fogalmaznom. És még volt pár jelentős változás.
Az, hogy "tarsolyrapperként" ironikus módon megmosolyogtatod és megnevettetetted a közönségedet a hatalommal és a közéleti helyzetekkel kapcsolatban, számodra egyfajta védekezési mechanizmus?
Sokaknak nyilván jó, ha a humor oldja a dolgokat, de biztosan vannak olyanok is, akiknek ez a groteszk, hipokrita világ már nem tudja vicc tárgyát képezni. Lehet ez megküzdési stratégia, igen, de közben a gúnyolódásom, a szándékom, hogy rávilágítsak az álszent dolgokra, azért indulatból táplálkozik. Sok mindenen nem tudok csak úgy felülemelkedni.
