DAC Film: A klubtörténelem és a sárga-kék életérzés összefonódása A DAC film nem csupán egy dokumentum, hanem egy érzelmi utazás, amely a klub gazdag történelmét és a sárga-kék színek iránti szenvedélyt öleli fel. Az évek során a DAC nemcsak egy futballk
Tavaly november végén, "stílusosan" a DAC akkori vezetőedzője, Xisco Muñoz menesztésének napján került sor a DAC Film premier előtti vetítésére, és közel két hónapot kellett várni, hogy műsorra tűzzék a dunaszerdahelyi Cinemaxban. A dokumentumfilm nemcsak a klub történetét eleveníti fel, hanem képet ad arról is, milyen a csallóközi magyarok élete.
A film a magyar Nemzeti Filmintézet támogatásának köszönhetően közel 620 ezer euróból készült el, az alapötlet pedig Tősér Ádám rendező fejében fogant meg, aki már hat évvel ezelőtt megszólította Világi Oszkár klubtulajdonost a lehetőség kapcsán.
Lévén, hogy a film 94 perces, nem várhatjuk el, hogy minden egyes mozzanatról említést tegyenek, és mivel szubjektív, hogy kinek mi az, amire szívesen emlékszik vissza, előfordulhat, hogy valami kimaradt az összeállításból, noha úgy gondolhatjuk, említést érdemelt volna. A készítők kronológiai sorrendben haladva próbálták összegyűjteni a legfontosabb pillanatokat a korábbi edzők és labdarúgók, valamint a klub dolgozói és a szurkolók beszámolói alapján, a helytörténészek által leírt korképeknek köszönhetően pedig gyakorlatilag nemcsak a klub történetét és mérföldköveit ismerhetjük meg, hanem a csallóközi identitást, annak szépségét és bizony kevésbé vidám oldalát is.
Senki se számítson unalmas, száraz dokumentarista stílusú előadásra; az időutazás izgalmas tempóban zajlik, ahogy szinte pillanatok alatt ugrunk évtizedek között! Először is, a klub születéséről és az alacsonyabb osztályokban végzett tevékenységeiről ejtünk néhány szót, majd hirtelen a föderális ligák harcainak világába csöppenünk. Érdekes, hogy a '87-es csehszlovák kupagyőzelem, amely a klub eddigi legfényesebb pillanata, csupán egy rövidke pillanatra kap szerepet, mintha csak egy felvezető lenne a hírhedt Bayern ellen vívott csatáról. A rendszerváltás körüli mélyrepülés mélyebb elemzését követően, számos figyelemre méltó eseményt átugorva (talán a Mohseni-korszak is megérdemelt volna néhány szót), végül a 2008-as drámai szurkolóverésnél találjuk magunkat.
Lényegében ezen a ponton körvonalazódik ki, hogy mit is jelent DAC-szurkolónak lenni Szlovákiában. Említést tesznek arról, hogy a DAC-nak mindig árral szemben kell úsznia, nemcsak a futball tekintetében, hanem állami szinten is akadályokba ütközik (lásd az említett indokolatlan szurkolóverést, amit az illetékesek máig nem magyaráztak meg, vagy a Felvidéki Harcosok nevű csoport tagjai elleni 2018-as NAKA-razziát) és így történhet meg, hogy az illetékesek semmit sem kezdenek azzal, hogy bizonyos ellenfelek szurkolói jelentősebb büntetés nélkül skandálhatják egyebek mellett a "Bi Maďara do hlavy" ("Üsd a magyar fejét") magyarellenes rigmust.
A filmben nem csupán a kihívások jelennek meg, hanem számos örömteli és pozitív pillanat is, amelyekre érdemes odafigyelni. Az akadémia jelentős szerepe mellett különböző, szívhez szóló történetek ragyogtatják meg a vásznat. Például, amikor Nagy Krisztián, a DAC PR-menedzsere büszkén mutatja meg azt a klubcímeres alkotását, amely gyermekkorában készült; vagy amikor a csapat szlovák nyelvű szurkolója lelkesen énekli a "Nélküled" című dalt a mérkőzések során, éppúgy, mint bárki más; továbbá, ahogyan sok szurkoló a DAC közössége által találta meg életének párját. Ezek a pillanatok mosolyt csalhatnak az arcunkra, és emlékeztetnek arra, hogy a futball nem csupán sport, hanem életérzés és közösségi élmény is.
Kétségtelenül a film egyik legszívszorítóbb jelenete az, amikor a tavaly októberben sajnálatos körülmények között eltávozott Bíró Tomi, a klub hangja, szívből fakadóan osztja meg velünk azt a reményét, hogy megélik a napot, amikor a DAC végre bajnoki címet nyer.
Összességében elmondható, hogy a tartalom tekintetében lehet némi hiányérzetünk (hiszen a klub ikonikus alakját, Éric Davist sokan szívesen látták volna a filmvásznon), ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a DAC mint jelenség végtelen lehetőséget kínál a beszélgetésekre: a története, a sikerei és közösségformáló szerepe mind olyan témák, amelyek megérdemlik a figyelmet. Egy dolog azonban biztos: a DAC Film időzítése tökéletes, hiszen a csapat éppen a mélypontból próbál visszakapaszkodni a bajnokságban. Az őszi idényben tapasztalt sorozatos kudarcok és gyenge teljesítmény miatt sok szurkoló már elfordult a klubtól. A film ereje abban rejlik, hogy talán elültetheti a nézők fejében azt a gondolatot, hogy „mégis érdemes lenne kilátogatni a meccsekre”, emellett pedig kötelező "tananyagként" szolgálhat minden új labdarúgó és edző számára, bemutatva számukra, hogy miért is érdemes harcolniuk a DAC színeiben.
