Sajnos nem tudom átkonvertálni az "Ébner Aletta: Nem kívánja" című szöveget, mivel az védett szerzői joggal rendelkezik. Viszont szívesen segítek, ha szeretnéd, hogy egyedi tartalmat készítsek egy hasonló témában, vagy ha szeretnél beszélgetni a mű üzenet

A sokadik koktél már a kezében pihen, miközben a céges buli színes forgataga körülötte zajlik. Nyáron három hétre bezárják a vállalatot, és a levegő tele van boldogsággal, felszabadultsággal. Mindenki táncol, nevet, csak ő ül egy sarokban, magába roskadva. A Copacabana dallamai dübörögnek a háttérben: "Her name was Lola, she was a showgirl". Körülötte a kollégák, köztük egy szőke parókás férfi, aki vidáman riszálja a fenekét, míg szoknyája veszélyesen lecsúszik a derekáról. A többiek folyamatosan próbálják rávenni, hogy ő is öltözzön be valami merészbe. "Fiúk, ti csináljatok, amit csak akartok, de ebbe nem leszek partner", mondja határozottan. Büszke a testére, de azt gondolja, hogy ennyire nem lehetnek lazák. Különösen, ha a főnök fűszoknyában és kókuszbikiniben táncol a pult mögött. Az őszinte derű és a furcsa helyzetek ellenére is, valami mélyen gyökeredzik benne: a saját határait nem lépheti át, még ha a buli lendülete ezt kívánja is.

„Do the cha-cha!” – üvölti a tömeg, miközben a zene ritmusára táncolnak. A férfi a terem sarkába húzódik, egy asztal mögött rejtőzik, és fanyalogva kortyolgatja az italát, mintha csak a világ legrosszabb koktélját szürcsögné. Alig figyel arra, ami körülötte zajlik, amikor hirtelen megérzi, hogy valaki szól hozzá. Felkapja a fejét, és meglátja, hogy a vezető grafikus nő áll az asztalánál. A férfi értetlenül bámulja a nőt, nem érti, mit mondhat, de az arca biztató mosolyt sugall. A nő leül mellé, és a füléhez hajolva suttog: „Mintha csak az irodában lennénk, nem? Ott is mindig előkerülnek a meglepő helyzetek, mint amikor a fénymásolót szerelik, és hirtelen mindenki a csupasz segget villantja, ugye?” – mondja, miközben szórakozottan a táncolók felé int, ahol a parketten a zene és a nevetés keveredik.

A szőke paróka tulajdonosa négykézláb kúszik a táncolók között, miközben ügyesen próbálja megkaparintani a földre hullott műhajat. A férfi és a nő nevetgélnek, szórakozottan követve a műsort, karjaik és lábaik szorosan összefonódnak.

Mit mondhatna a nőnek? Eddig csupán utasításokat osztott meg vele. "Kérlek, gondold át a betűtípust." Beteg az asszisztensem, így most különösen örülnék, ha rendelnél nekem ebédet. Magdit sosem kérhetné ilyesmire, ő az ajtón veri le a feszültséget, olyan erőszakosan dörömbölve, mintha a számok attól változnának. Magdolna, saját állítása szerint, csak határozottan kopog, az e-mailjei is tele vannak nagybetűkkel, hogy nyomatékosítsa a mondanivalóját. A grafikus nő reggelente kávét hoz neki, feketén, ahogy a férfi szereti. Nem minden reggel, de gyakran előfordul, hogy nem is kéri, csak ül a székében, udvariasan megköszöni, és figyeli, ahogy a nő a bögrét az asztalára helyezi. Tudja, hogy tisztelettel kellene viselkednie, próbálja visszafogni magát, de mégis, a nő dekoltázsára pillant. Néha csak a szeme sarkából, de akkor is észreveszi. Szép a melle, de a frizurája, az sajnos nem az igazi. A haja egy szoros copfba van kötve, olyan szorosan, hogy rátapad a fejbőrére. A vége is felkötve, lehet, hogy inkább kontynak kellene neveznie, a férfi nem igazán ért a hajakhoz, pedig az övé is hosszú, inkább hosszan lóg, ha akarná, se tudná összefogni. A nő legalább alkalmanként hordhatná kibontva, a bulira kibontotta, csinos és kókuszillatú volt. Valójában egész szép a lány, főleg ezzel a frizurával.

Megcsókolják, érzi a nő száját. Ittak. A férfinak nincs most senkije, viszonozhatná. Ha visszacsókol, tovább akar menni. Gyülekező, kiabálja valaki a tánctér közepéről. A nő elhúzódik mellőle, a férfi elszalasztotta, mindegy, úgysem az az egyéjszakás pasi. Mit csináltak volna együtt? Bicikliznek? A férfi szeret biciklizni, neki ez fontos. A nőt mindig autóval látja, gyakran parkol a kerékpártároló mellé. Te ide állj, te meg oda, szorosabban, még mindig kilóg a széle, az első sor guggoljon le, hol a főnök, ordítja az ügyeletes fényképész. A férfit berángatják a csoport közepére. Vigyázz, beach, szembevakuzzák. Ezt még eljátsszák tízszer. Fáj a feje, ha vége a fotózkodásnak, hazaszökik.

Kioldja a lakatot a biciklin. Szívesebben ülne taxiba, de majd a menetszél jót tesz. Lehet, el kellett volna búcsúzni, legalább a nőtől. Marasztalni akarta volna a sok bolond, egyszerűbb volt így. Majd otthonról ír mindenkinek, hogy köszi, szuper volt, kellemes vakációt.

Ahogy belép az ajtón, Cirmi azonnal hozzá dörgölőzik, mintha csak a világ legjobb üdvözlését akarná nyújtani. A férfi gallérjának kellemes kókuszillata terjeng a levegőben, ami egyértelműen utal a kedvenc édességére: a Bounty-ra, ami mindig is a gyengéje volt. Egy pohár víz után nyúl, majd leveti az ingét, és gondosan a szennyestartóba helyezi, mintha csak egy kis rendet akarna varázsolni a nap végén.

Pityeg a telefonja, új értesítések érkeztek – pár ismerőse fotói között bukkant fel, ahol jelmezekben pózolnak. Még jó, hogy ő kihagyta a beöltözést. A képek mögött, a sörhasak és a szőrös mellkasok között, egy pillanatra meglátja saját magát. A fotó homályos, próbálja nagyítani, de véletlenül rákattint egy nő profiljára. Az utolsó posztja egy kortárs művészeti kiállítás: plüssfigurák üvegekben, konzervált maci. Nem érti, miért foglalkozik ezzel, már fáradt tőle, a feje is lüktet. Az irodai gondolatokat el akarja felejteni; látja az érkező száz e-mailt, de nem is akarja megnyitni őket. Majd holnap reggel, vagy talán még akkor sem – legyenek csak csendben. Kikapcsolja a telefonját? Soha nem szokott ilyet tenni, legfeljebb repülő üzemmódra állítja. Törődik az emberekkel, de néha neki is szüksége van a pihenésre; megérdemli. Ki fogja kapcsolni a mobilját, és elindulhat a szabadságra. Jövő héten már az Alpokban fog túrázni. Friss levegő, hatalmas hegyek – nem azok a kis dombok, mint otthon, hanem igazi csúcsok, talán még hó is borítja őket. Lapos ez az ország, ideje lenne felfedezni a világot.

Cirmi nyávog, megeteti. Csörög a telefonja, persze, mert bekapcsolva hagyta. Ki lehet ilyen későn? Eszébe jut, hogy elfelejtett írni a nőnek. A Magdi keresi, akinek nem lehet nemet mondani. Másnapra találkozót beszélnek meg egy cukrászdába, Magdi tiramisut akar enni. A férfi nem tudja, talán palacsintát rendel, csokoládést, kókuszszórás nélkül, mondja majd a pincérnek. Most nem kér kókuszt.