Az ukrán maffia mítosza: A sötét alvilág titkai Az ukrán maffia világa olyan, mint egy füstös, titokzatos labirintus, ahol a hatalom és a félelem keveredik. Az alvilág e legendás szereplői nem csupán bűnözők, hanem igazi modern mítoszok, akiket a társada

Balog Zoltán, a Fidesz prominens politikusa, már évekkel ezelőtt figyelmeztetett arra, hogy ez a hozzáállás nem helyénvaló, mivel elősegítheti a hamis előítéletek terjedését.

Ebben az országban már sokféle félelem árnyéka vetült ránk, de most úgy tűnik, hogy az ukrán maffia fenyegetése került a középpontba.

"Az ukrán maffia tevékenysége nem ismeretlen Magyarországon" - nyilatkozta Orbán Viktor miniszterelnök.

"Az ukrán maffia tevékenysége miatt számos biztonsági és közbiztonsági aggály is megjelenik" - mondta Kocsis Máté fideszes frakcióvezető.

"Nem akarunk ukrán munkavállalók százezreinek céltáblájává válni, és nem akarunk az ukrán maffia átjáróháza lenni." Ezt Szijjártó Péter külügyminiszter mondta, de mondhatta volna Menczer Tamás fideszes kommunikációs igazgató is, aki inkább ezt mondta:

"Az ukrán maffia és a szervezett bűnözés, valamint a felhalmozódott fegyverarzenál komoly fenyegetést jelentenek."

Azt most hagyjuk, hogy az "ukrán maffia" előtt eddig is csak egy akadály tornyosult, mégpedig az országhatár, amit érvényes útlevéllel bármikor leküzdhettek. Nem erről szól ez, hanem az aktuális ijesztgetésre kitalált Voks 2025 nevű kommunikációs fegyverről. A szavazás június 20-án zárul, de már most ezzel van tele minden. Erre emlékeztetnek a közszolgálati tévé meccsközvetítései és filmjei alatt, az oltásregisztrációs emailcímeken, bérházak több emeletnyi tűzfalain.

Az "ukrán maffia" kifejezés a kilencvenes évek hajnalán lépett színre Magyarországon, és szinte azonnal elnyerte a közbeszéd jellegzetes szófordulatává vált státuszát. Olyannyira elterjedt lett, hogy bármilyen keleti eredetű bűncselekmény automatikusan e titokzatos és hátborzongató csoport nevével fémjeleződött.

A Szovjetunió meggyengülése és végső soron felbomlása után sok ember elveszítette megélhetését, ami drámai változásokat hozott a régióban. A volt szocialista országok piacain sokan próbálták meg élni a mindennapjaikat, árusítva a saját otthonaikból hozott ruhákat, szerszámokat és autóalkatrészeket. Mások azonban a bűnözés felé fordultak, hogy biztosítsák a megélhetésüket. Kisteleken, Szeged közelében az árusok arról számoltak be, hogy védelmi pénzt követeltek tőlük, ami komoly aggodalmakat keltett a helyi közösségben. A Délmagyarország 1993. június 23-i számában megjelentek szerint „magyar állampolgárok közbelépésére volt szükség ahhoz, hogy fény derüljön arra, hogy az ukrán maffia egy csoportja Kisteleken tevékenykedett”. Az ukrán bűnszövetkezet tagjai a PD 49-84 rendszámú piros Ladával érkeztek, amelyet a rendőrök végül megállítottak. Az autóból két dagesztáni és három orosz, Nyizsnyij Novgorodból származó férfi szállt ki, ami tovább fokozta a helyi lakosság aggodalmait.

Annyira elharapózott akkoriban az ukrán maffia híre, hogy még a mezőtúri fiatalok is ezzel hencegtek. „A mezőtúri alvilág nagyágyúi sorra látogatták a város kisebb, kevésbé fényes szórakozóhelyeit, abban a reményben, hogy „védelmi” pénzt gyűjthetnek. Aki nem fizetett, az az ukrán maffia retorzióival találta szembe magát, hiszen ők szoros kapcsolatban álltak a nemzetközi bűnszervezetekkel” - olvasható a Szolnok Megyei Néplap 1998. január 16-i kiadásában. A rendőrség végül letartóztatta a városban Malac néven ismert férfit és két társát, akik a lap beszámolója szerint meghökkent arccal hallgatták végig, hogy a bíróság 30 napos előzetes letartóztatásba helyezi őket. A nyomozás során kiderült, hogy az ukrán maffiához nem volt semmi közük.