Albert Schweitzer, a világhírű filozófus, orvos és zenész, 150 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot. Élete és munkássága nemcsak a tudományos közösség, hanem az emberiség számára is jelentős hatással volt. Az ő filozófiája, amely az élet tiszteletén alapu
Ludwig Philipp Albert Schweitzer az akkor Németországhoz, ma Franciaországhoz tartozó elzászi Kaysersbergben jött a világra. Gyermekkorát a közeli Gunsbachban töltötte, ahol apja evangélikus lelkipásztor volt. Még húszéves sem volt, amikor elhatározta, hogy élete első harminc évét a tudománynak és a művészetnek, további életidejét az emberiség szolgálatának szenteli. Zenei tanulmányai mellett filozófiai és teológiai doktorátust szerzett, 1902-től docensként működött a strasbourgi egyetemen és a helyi Szent Miklós-templom lelkészeként szolgált.
Teológiai pályafutásának középpontjában a keresztény hit és a modern tudományos diskurzus közötti ellentétek harmonizálása állt. Kant filozófiájáról részletes értekezést készített, valamint alapos kutatásokat végzett Jézus életének feltárására, később pedig Pál apostol miszticizmusának mélyebb megértésére összpontosított. Alapműnek számító francia nyelvű könyvében a Johann Sebastian Bach zenei nyelvének szimbolikáját elemezte, és 1905-ben Párizsban részt vett a Bach Társaság megalapításában is. Bach orgonaműveit virtuóz módon interpretálta, és terjedelmes tanulmányt írt a német és francia orgonaépítészet és -művészet témájában, többször is felemelte szavát a régi német orgonák megóvása érdekében.
Amikor 29 évesen értesült arról, hogy a Francia Egyenlítői Afrikában orvoshiány sújtja a nyugat- és közép-afrikai gyarmatokat, elhatározta, hogy orvosi pályára lép. 1912-ben szerezte meg doktori diplomáját, majd a következő évben, felesége, Helene Bresslau társaságában, elhajózott Gabonba, amely akkoriban még a Francia Egyenlítői Afrika része volt. Az útra legfontosabb csomagja egy orgonapedálos kis zongora volt. Döntését így fogalmazta meg: "Feladtam az orgonaművészetet, háttérbe szorítottam tudományos ambícióimat, és kénytelen voltam lemondani anyagi függetlenségemről, hogy segíthessek barátaimnak."
A gaboni Lambaréné városába 1924-ben érkezett vissza, ahol az őserdő mélyén a tamtamdobok hangja jelezte, hogy újra itt van a fehér doktor. Munkáját világszerte egyre többen támogatták, és kórházában számos kiváló orvos – köztük magyar szakemberek is – tevékenykedtek. A betegeket a családtagjaik ápolták, ők végezték a takarítást és más napi feladatokat is. Schweitzer sok alkalommal ellátogatott Európába, hogy előadásokat tartson és orgonakoncerteket adjon, de 1939 és 1948 között a második világháború miatt kénytelen volt Lambarénében maradni. Aktívan állást foglalt a béke, valamint a fegyverkezés és a nukleáris háború témáiban is.
Egykori gaboni otthona és a régi kórházépület most emlékhellyé alakult, ahol múzeum várja az érdeklődőket. Hagyatéka lenyűgöző, hiszen 12 folyóméternyi irat, jegyzetek, beszédek és kéziratok találhatók itt. Zürichben őrzik a kiterjedt levelezésének jelentős részét, míg Gunsbachban, az Albert Schweitzer Központban megtalálhatóak az emlékek. Hatékonyan gazdálkodott tudásával, hiszen hatalmas könyvtárának jelentős részét a strasbourgi egyetemre adományozta, ezzel is maradandó nyomot hagyva a tudomány világában.
Élete során több könyvet is megjelentetett, és 1951-ben elnyerte a Német Könyvkereskedők Békedíját. A 20. századot, melyet a tömeggyilkosságok árnya övezett, az emberi szellem hanyatlásának időszakaként értékelte. Ő maga mindig is az emberiség jólétéért és fejlődéséért küzdött. „Humanista küldetésünket nem szabad felekezeti vagy nemzeti hovatartozásunk alapján megítélni és végrehajtani” - fogalmazott egyértelműen.
Kultúrfilozófusként úgy tapasztalta, hogy a technológiai fejlődés a 19. század közepétől szoros összefonódásban állt az erkölcsi értékek fokozatos gyengülésével. Úgy vélte, hogy a technika fejlődésének sötét oldalait, az embertelenség következményeit csupán a magas szintű etikai tudatosság képes ellensúlyozni. Csakis ez lehet az, ami megakadályozza, hogy technikai erőnket saját magunk és embertársaink ellen fordítsuk. Az emberiség megmentésének kulcsa egy új etikai reneszánszban rejlik.
