Alacsony neutrofilszám a laboratóriumi eredményekben - ez figyelmeztető jel lehet a szervezetünk állapotára.
A neutrofil granulocita a fehérvérsejtek egyik lényeges típusa, amely a vérkép alapvető laboratóriumi mutatói közé tartozik. Amikor ennek az értéke alacsony, az figyelmeztető jel lehet: ez azt sugallja, hogy a szervezetünk nehezebben küzd meg a különböző fertőzésekkel.
Hogy pontosan milyen okok állhatnak a neutrofilek csökkenése mögött, arról dr. Halm Gabriellát, a Trombózis- és Hematológiai Központ hematológusát, belgyógyászát kérdeztük.
A granulociták a fehérvérsejtek egyik különleges csoportját alkotják, nevüket a citoplazmájukban fellelhető granulumok után kapták. Ezek a granulumok tele vannak erőteljes emésztőenzimekkel és antimikrobiális anyagokkal, amelyek segítik a sejtek feladatát: a kórokozók elpusztítását vagy semlegesítését. A granulociták három fő típusa létezik, amelyek festődésük alapján különböztethetők meg: neutrofilek, eozinofilek és bazofilek, mindegyikük sajátos szereppel bír a szervezet immunválaszában.
A neutrofil granulociták a fagociták, vagyis falósejtek csoportjába tartozó fehérvérsejtek, amelyek immunrendszerünk elsődleges védelmi vonalaként funkcionálnak. Ezek a sejtek kulcsszereplők a külső kórokozók elleni harcban, különösen amikor azok átlépik a fizikai védelmi akadályokat. Ezen kívül jelentős hatással vannak a gyulladásos reakciókban is, hozzájárulva a szervezet védekezési mechanizmusainak aktiválásához.
- ismerteti dr. Halm Gabriella. A neutrofil a leggyakoribb fehérvérsejttípus a keringésben - emiatt a veleszületett immunitás fontos effektor sejtjei. Meglehetősen rövid ideig élnek (10-12 órát töltenek a keringésben), majd ezt követően elpusztulnak.
Az automatizált vérképzés során mért értékek közé tartozik az összfehérvérsejtszám, valamint a különböző fehérvérsejt-típusok abszolút mennyisége és azok aránya a teljes fehérvérsejtszámhoz viszonyítva. A neutrofilek normális abszolút értéke 2,5 és 8 G/l (1900-8000/µl) között mozog, míg a százalékos arányuk az összfehérvérsejtek között 40-70% között változik.
Amennyiben a neutrofil sejtek száma az egészséges szint alá csökken, neutropéniáról van szó. Ez a jelenség lehet veleszületett vagy szerzett, és előfordulhat átmeneti vagy tartós formában is. Halm főorvosnő szavai szerint felnőtteknél a 1000-1500 μg közötti neutrofilszám enyhe neutropéniát jelez, míg ha az érték 500 μg alá csökken, súlyos neutropéniáról beszélhetünk. Az agranulocitózis kifejezés pedig a neutrofilek szinte teljes hiányát jelenti a perifériás vérben, ahol a neutrofilszám jellemzően 100/μl alatt van.
A csökkent neutrofilszám okai rendkívül változatosak lehetnek. Leggyakrabban fertőzések állnak a háttérben, mint például a krónikus májkárosodás vagy az Epstein-Barr-vírus, amely esetében a neutrofilek aránya elsősorban csökken. Ezen kívül veleszületett rendellenességek, mint a ciklusos neutropénia vagy a Kostmann-szindróma is hozzájárulhatnak a problémához. A csontvelőt érintő károsító tényezők, például leukémiák, limfómák, aplasztikus anémia, valamint az alkoholizmus szintén szerepet játszanak a fehérvérsejt-képződés csökkenésében. Továbbá, a táplálkozási hiányosságok, mint a B12-vitamin, folsav vagy réz hiánya is jelentős hatással lehet a neutrofilszámra.
Egyes autoimmun kórképekben (pl. szisztémás lupusz, Sjögren-szindróma) is megfigyelhető a neutrofilek csökkenése. Átmeneti neutropéniát okozhat a daganatellenes készítmények alkalmazása. Az immunszupresszív-szerek is csökkentik a neutrofilszámot, és egyes antibiotikumok esetében is előfordulhat hasonló mellékhatás. Végül meg kell említeni, hogy egyes lépmegnagyobbodással járó vérképzőszervi betegségben is lehetséges az alacsonyabb neutrofilérték (pl. szőrős sejtes leukémia). A neutropénia oka lehet az ún. hipersplénia (fokozott lépaktivitás) is.
A neutropénia nem rendelkezik specifikus tünetekkel, de a visszatérő láz és a fertőzések figyelmeztető jelek lehetnek. Mivel a neutrofil granulociták kulcsszerepet játszanak a szervezet bakteriális fertőzésekkel szembeni védekezésében, a neutropénia esetén még egy egyszerű, alapvetően könnyen kezelhető fertőzés is komoly veszélyt jelenthet a beteg életére. A neutropéniát kísérheti láz, fájdalmas nyelés, ínygyulladás, valamint száj- és nyálkahártya fekélyek, továbbá nőgyógyászati, húgyúti és fülgyulladások is előfordulhatnak. A tápcsatornát érintő gyulladások esetén a táplálkozás is jelentős nehézségekkel járhat.
- A neutropénia általában enyhe esetekben rutin laborvizsgálatok során kerül előtérbe, míg súlyosabb helyzetekben, például ismétlődő lázas fertőzések esetén válik igazán hangsúlyossá - magyarázza a hematológus szakértő. - Fontos, hogy a vérvizsgálat mellett további diagnosztikai eljárásokra is szükség van, mint például a vérkenet mikroszkópos elemzése, szerológiai mintavétel, hasi ultrahang vagy mellkasröntgen.
Szükségesek lehetnek immunológiai, szerológiai vizsgálatok, vagy a kórokozó azonosítására irányuló mintavételek. Súlyos vagy elhúzódó neutropénia esetén a csontvelővizsgálat elkerülhetetlen.
A nagyon enyhe esetekben elegendő lehet csupán a beteg ellenőrzése. A súlyosabb esetek általában tüneti kezelésképp antimikróbás (antibiotikummal, gombaellenes- vagy vírusellenes szerekkel történő) kezelést igényelnek. Az oki kezelés a kiváltó ok függvényében történik: autoimmun eredet esetén kortikoszteroidok alkalmazása jöhet szóba; amennyiben hiányállapot igazolódott, annak rendezésével növelhető a neutrofil granulociták száma.
Amennyiben a neutrofilszám csökkenése gyógyszermellékhatás következményeként jelentkezik, alternatív kezelést ajánlunk a páciens számára. Súlyos krónikus neutropénia esetén, ha a beteg nem mutat javulást a meglévő terápiákra (például aplasztikus anémia, leukémia vagy myelodysplasiás szindróma esetén), őssejtátültetés válhat szükségessé. A súlyos, krónikus ciklikus neutropéniában szenvedő betegeknél a granulocita-kolónia stimuláló faktor (G-CSF) készítmények alkalmazásával támogathatjuk a neutrofilek termelődését a csontvelőben. Ezt a terápiát leggyakrabban onkológiai megbetegedésekben és kemoterápiás kezelések által kiváltott neutropénia esetén alkalmazzuk.
