A tudományos kutatások szerint a kutyák valóban képesek érzékelni az emberek viselkedését, és meg tudják különböztetni a "rossz" szándékú embereket a jónak tűnőktől. E különleges képességük révén nem csupán a fizikai jeleket, hanem az érzelmi állapotokat

A videó lejátszásához kérjük, engedélyezze a JavaScript-et, vagy válasszon egy HTML5 videót támogató böngészőt.

A kutyám, aki a tacskók világából származik, gyakran "egyemberesnek" nevezett, hiszen nem az a típikus, mindenkihez odaszaladós és behódolós jószág. Ennek ellenére hihetetlenül nyugodt természetű, és láthatóan imád engem – a szeretet kölcsönös. Pár családtagot is sikerült beengednie a szívébe, de az új emberekhez való viszonya mindig kiszámíthatatlan. Az egyik barátomért odavan, az első pillanattól fogva elválaszthatatlanok, de előfordult már, hogy a legártatlanabb vendégünket hangos morogással figyelmeztette, hogy ő bizony nem vágyik a közelségére.

Hosszú ideig töprengtünk azon, hogy mi állhat a jelenség mögött. Lehet, hogy a hangszín árulkodó rezdülései játszanak szerepet? Vagy talán a testtartás finom jelei? Esetleg valóban képes érzékelni, ha valaki nem teljesen őszinte?

A jelenség mögött tudományos magyarázat is áll.

Ami igazán lenyűgöző: a kutyák szinte átlátnak a lelkünk mélyére. Rendkívül érzékenyek a testbeszédünkre, a hangunk rezgéseire, és még a hormonális ingadozásainkra is. Egy 2017-es tanulmány például felfedte, hogy képesek észlelni az emberi stresszhormonokat – ami azt jelenti, hogy ha valaki feszültségben van, rejteget valamit, vagy éppen hazudik, ennek nyomai a testében maradnak. A kutyák pedig rendkívüli képességeikkel képesek kiszagolni ezeket a jeleket, még akkor is, ha az adott stressz nem közvetlenül nekik szól vagy nem miattuk keletkezett.

Amikor egy ember barátságos mosollyal közelít, de a testtartása feszült, vagy a hangszíne túl magas, esetleg mély tónusú, valamint lélegzete kapkodó, ezek az ellentmondások a négylábúak számára zavaró jelekként értelmeződnek.

Bár szeretnénk őket megannyi tulajdonsággal felruházni, a kutyák nem erkölcsi alapon döntenek, nem tudják, ki a rossz ember és ki a jó. De az ellentmondásokat nagyon is érzik és veszélyt szimatolnak belőle. Ilyenkor nem fognak barátkozni: lehet, hogy csak távol maradnak, lehet, hogy morognak, de az biztos, hogy valamilyen formában jeleznek.