A török örökség maradandó nyomokat vésett a kultúránkba, míg a savazás már a mi saját kreativitásunk terméke.

A tűz művészete - török hatások a magyar üveg- és kerámiaművészetben címmel nyílt kiállítás Isztambul szívében, a Török és Iszlám Művészetek Múzeumában. A tárlat, mely 2024. december 18-ig látogatható, a magyar és török kultúrák közötti gazdag kapcsolatot és közös örökséget idézi fel. A kiállítás anyaga a 16. századtól, a török hódoltság időszakától napjainkig terjed, és bemutatja a két nép közös mintakincseit és formavilágát. A látogatók olyan ikonikus műveket csodálhatnak meg, mint a Zsolnay-gyár varázslatos eozinvázái, a híres mátrai 3D-festésű hímes palackok, valamint Girgl Henrik lenyűgöző, török motívumokkal díszített, savazásos technikával készült poharai.

A török művészet hatásának lenyomata mélyen beivódott a magyar tárgykultúrába, különösen az üveg- és kerámiaművészet világában. Az egyszerű kerámiákon éppúgy felfedezhetők a keleti ihletésű minták, mint a pompásan díszített bokályokon, vagyis boroskancsókon, amelyek motívumai a mai népművészet gazdag palettájában is élénken élnek. Ezen alkotások nem csupán művészi értékükkel, hanem kulturális örökségükkel is hozzájárulnak a magyar identitás gazdagításához.

Ez a gazdag kulturális örökség az évszázadok során a magyar kézművesség meghatározó elemévé vált - olvasható a kiállítás közleményében -, olyan örökséget teremtve, amely egyszerre tükrözi a magyar és a török kultúra egyedi elemeit, miközben időtlen kapcsolatot ápol e két művészeti világ között.

Az Isztambulban nemrégiben megnyílt kiállítás különleges történeti tárgyakat vonultat fel, amelyek a 16. századtól kezdve nyújtanak betekintést a múltba. Kiemelkedő példák között szerepelnek a palánkról származó talpas korongok, amelyek világosan tükrözik a török művészeti forma jellegzetességeit. Ezen kívül felfedezhetjük a különböző korszakokból származó irizáló vázákat is, amelyek lenyűgöző színjátékukkal bűvölnek el. Érdemes megemlíteni, hogy az irizáló üveg titkának első leírását az elismert alkimista, Jabir ibn Hayyan (721-815) készítette el, ám ez a technológia a középkor folyamán nagyrészt feledésbe merült, így a mesterembereknek újra fel kellett fedezniük és megalkotniuk ezt a különleges üveget.

A tárlaton többféle módszer és technika eredményei látszanak, ilyenek Pantochek Leo Valentin, Horváth Márton, Szmetana Ágnes és a Zsolnay gyár eozinvázái is.

a motívum ugyanis a török művészetben is népszerű volt. Az 1800-as évekből pedig Girgl Henrik műhelyéből mutatnak a török hatást is mutató míves vázákat és poharakat, amelyek a mesterre jellemző savazásos technikával készültek. A tárlat kortárs üveg és kerámia művekkel is kiegészül.

A Bohus-Lugossy Alapítvány és a Kortárs Kerámia Művészetért Alapítvány közös szervezésében megvalósuló tárlat kurátorai, dr. Szilágyi B. András és Prof. Emeritus Fusz György, figyelmesen válogatták össze azokat az alkotásokat, amelyek kiválóan tükrözik, miként integrálódtak a keleti ornamentika és technikai megoldások a magyar kézművesség világába. A kiállítás célja, hogy bemutassa e gazdag kulturális örökség hatását a kortárs kerámia művészetre.

A műtárgyak a Herendi és Zsolnay porcelánmanufaktúrák, a Laczkó Dezső és a Wosinsky Mór Múzeum, a Sík Attila Gyűjtemény, a Kortárs Kerámiaművészetért Alapítvány és a Nemzetközi Kerámia Stúdió gyűjteményéből származnak.