A Közösségi Költségvetés immár ötödik évébe lépett, és most egy újabb izgalmas mérföldkőhöz érkezett: hatástanulmány készült, amely a program eddigi eredményeit és hatásait mérlegeli.
A Közösségi Költségvetés - Budapest részvételi költségvetési programja - immár az ötödik évében jár. Ez idő alatt több ezer budapesti javasolt ötleteket, szavazott prioritásokról, és kísérte figyelemmel, hogyan válik közösségi elképzelésből megvalósult fejlesztéssé egy-egy projekt. A 2025-ös ciklusban jelenleg a szakmai vizsgálat szakaszában tart, mielőtt a lakosság szavazhatna a végső nyertes projektekről: a beérkezett és a lakosság által támogatott ötletek átvizsgálása zajlik, hogy kiderüljön, melyek kivitelezhetők a város lehetőségeihez és a törvényi szabályozáshoz igazodva.
Még 2024. októberében a Fővárosi Közgyűlés úgy döntött, hogy készüljön hatástanulmány a Közösségi Költségvetés eddigi 4 évéről. A Közgyűlés arról határozott, hogy a vizsgálat térjen ki,
2025. márciusában elkészült az elrendelt hatástanulmány, amit a közgyűlés megkritizált, és további kiegészítésre visszaküldte az illetékes szervnek, így annak végleges formája még nem ismert, azonban az ötödik Közösségi Költségvetés lebonyolítását nem korlátozza a működése körüli vizsgálat. Legközelebb ősszel kerül napirendre a hatástanulmány, így várhatóan a javasolt változtatásokat leghamarabb már csak a 2025/26-os Közösségi Költségvetés lebonyolítása során fogják tudni implementálni.
Jelen blogposzt arra vállalkozik, hogy a hatástanulmány alapján mérleget vonjon a Közösségi Költségvetés négy évéről és értékeljen, egyúttal, ahol érdemes, javaslattal, kritikával támogassa ennek a fontos részvételi folyamatnak a működését.
A magyar politikai táj alakulása során a kompromisszumkeresés és a szakmai diskurzus hagyományos formái háttérbe szorultak. Az olyan közpolitikai kezdeményezések, amelyek más országokban konszenzust élveznének, itthon sokszor az adott kezdeményező személyétől függően kapnak különböző megítélést, így politikai változások hatására könnyen veszélybe kerülhetnek. A részvételi eszközök népszerűsítését a politikai paletta egyes szereplői gyakran “ellenzéki pénznyelőként” vagy “felesleges időpazarlásként” tüntetik fel, ahelyett, hogy a demokratikus tanulás mint olyan értékére fókuszálnának. A lényeges diskurzus kialakítása érdekében fontos tudatosítani, hogy a Közösségi Költségvetés és a kerületi részvételi költségvetések politikai terméknek számítanak. Ezért az állampolgárok döntéshozatalba való bevonása nemcsak demokratikus célokat szolgál, hanem politikai szempontból is jelentősége van, hiszen támadási felületet biztosít az adott politikai szereplők vagy kezdeményezések számára.
Különösen igaz ez a fővárosi Közösségi Költségvetés esetében. Ha a részvételi költségvetések magyarországi történetét vizsgáljuk, érthető lehet az eszköz átpolitizált szerepe. A Kispesti Önkormányzat 2016-ban, Gajda Péter (MSZP) választási ígéretének eleget téve, elsőként vezette be Magyarországon a Közösségi Költségvetés intézményét, innovatív kommunikációs termékként keretezve azt. A következő években, a 2019-es önkormányzati választások után főként az ellenzéki önkormányzatokban merültek fel hasonló ötletek, míg 2020-ban a Karácsony Gergely (Párbeszéd) vezette fővárosi önkormányzat az addigi legnagyobb összegű részvételi költségvetést kezdte el megvalósítani Budapest egész területén.
Egy demokratikus újítás, mint a részvételi költségvetés, esetében a hatásvizsgálat nem csupán egy extra lépés, hanem elengedhetetlen alapkövetelmény. Amikor egy ilyen programot indítanak, elvárható, hogy már az első években világos célokat tűzzenek ki, például milyen kritériumok alapján értékelik a program sikerességét. Ezekhez konkrét mérőszámokat kellene társítani, és az adatokat folyamatosan figyelemmel kísérni, hogy a hatásokat nyomon követhessék. Ez nemcsak a szakmai elszámoltathatóságot erősíti, hanem lehetőséget biztosít az időközi korrekciókra, a tanulásra és a fejlesztésre is. 2024-ben Kovács Gergely, a XII. kerület polgármestere és a Kétfarkú Kutyapárt társelnöke kezdeményezte a közösségi költségvetés eddigi négy évének értékelését. Ő volt az, aki előterjesztette azt a javaslatot, amelynek nyomán a Közgyűlés 2024 októberében döntést hozott a hatásvizsgálat lefolytatásáról.
A budapesti Közösségi Költségvetést már a hatástanulmány elkészítése előtt számos kritika érte, amelyek különböző szempontok mentén fogalmazódtak meg. Szakmai körökben többen úgy vélik, hogy a részvételi költségvetések veszélyei között szerepel, hogy inkább politikai és kommunikációs célokat szolgálnak, mintsem hogy valódi társadalmi részvételt ösztönöznének. Továbbá, aggályok merültek fel a folyamat átláthatóságát illetően, hiszen sok lakossági javaslatot elutasítottak különböző indokokkal – például költségkeret-túllépés miatt. A megvalósítási fázisban pedig nehezen követhetőek voltak az egyes projektek, ami tovább fokozta a lakosság bizalmatlanságát. Ezen kívül a kiválasztott projektek megvalósítása gyakran elhúzódott, ami tovább növelte a szkepticizmust a program hatékonyságával kapcsolatban. Egy 2021-es tanulmány rámutatott arra is, hogy bár a politikai kezdeményezők és lebonyolítók formálisan támogatták a részvételi költségvetést, a politikai elköteleződés mégis hiányosnak bizonyult.
2024. decemberében Vitézy Dávid, a Podmaniczky Mozgalom vezetője előterjesztést nyújtott be a Közösségi Költségvetés felfüggesztésére. A javaslatot a főváros Közgyűlés Klímavédelmi, Közlekedési és Városfejlesztési Bizottsága tárgyalta. Ez az előterjesztés nemcsak a jövőbeli ötletpályázatok leállítását jelentette volna, hanem a már megszavazott projektek megvalósításának elhalasztását is. A hatásvizsgálatot kezdeményező MKKP bírálta ezt a lépést, mivel szerintük a hatásvizsgálat célja a Közösségi Költségvetés javítása és reformja lett volna, nem pedig annak megszüntetése. A K-Monitor más civil szervezetekkel együtt tiltakozását fejezte ki a felfüggesztés ellen, mivel hibái ellenére egy fontos innovatív részvételi eszközt szüntetne így meg a Közgyűlés, erről blogposztunkban olvashatsz részletesebben.
Bár hivatalosan nem halasztották el a 2025-ös részvételi költségvetési ciklust, a program pénzügyi alapjainak gyakorlatilag való megvonása súlyos szakmai és politikai tévedés. Az, hogy a 2024-ben a lakosság által támogatott javaslatok mögött jelenleg nincsenek biztosított források, komolyan aláássa a résztvevő állampolgárok bizalmát az egész folyamat iránt. A részvételi költségvetés lényege éppen az, hogy a polgárok ne csupán ötleteket tegyenek, hanem valódi döntéseket is hozzanak arról, miként költsön a város az erre szánt keretből. Ha ezek a döntések később érvényüket vesztik, az az egész rendszer hitelességét megkérdőjelezi.
Jelenleg semmiféle garancia nincs arra, hogy a 2024-es ötletek később visszakapják a nekik szánt forrást - és az idei, 2025-ös ciklus projektjei sem számíthatnak egyértelmű fedezetre. Így könnyen kialakulhat az a helyzet, hogy a megvalósítások éveket csúsznak, miközben a városvezetés legfeljebb kommunikációs szinten tud majd hivatkozni arra, hogy milyen korábbi döntéseknek köszönhető a csúszás. Ez viszont nem felel meg sem a részvételi demokrácia szellemiségének, sem a polgárok jogos elvárásainak.
A részvételi költségvetés működése kizárólag akkor garantált, ha az hiteles és megbízható. Ennek az alapelvnek a megsértése aláássa a program teljes körű legitimitását. Ráadásul mindez egy olyan pénzügyi helyzetben zajlik, amikor Budapest városa a működés határvonalán egyensúlyoz - és nehezen lehet bízni abban, hogy a jövőben ismét rendelkezésre áll majd az idei év 1 milliárd forintos kerete. E forrás nélkül a részvételi költségvetés csupán egy üres formaság, amely mögött nincs valós tartalom.
A 2025. márciusban elkészült hatástanulmányt a Közgyűlés nem fogadta el és további vizsgálatra kérte fel az illetékes szerveket. A vita során felmerült ismét a folyamat megváltoztatásának kérdése a túl sokáig húzódó megvalósítás miatt, jobb előszűrési rendszer kifejlesztése, a program átláthatóságának növelése IT szempontból, vagy az, hogy ne csak egyének, hanem intézmények is beadhassanak ötleteket.
Ebben az évben a Közösségi Költségvetés ötödik évében járunk, és a program folyamata már túl van az ötletbeadáson, és a támogatási időszakon és jelenleg a szakmai értékelési szakaszban van, mely lezárulta után lehet szavazni majd az egyes ötletekre.
A hatástanulmány megállapításai szerint a Közösségi Költségvetés (vagy bármilyen részvételi program) hatékonysága, önfenntartó volta és népszerűsége szoros összefüggésben áll azzal, hogy a program évről évre egyenletes, megbízható lebonyolítással működjön. Ezen kívül elengedhetetlen, hogy a részvételi folyamat során a résztvevők döntéseit a politika ne módosítsa utólag, kivéve rendkívüli körülmények esetén (vis maior). Jelenleg azonban a Közérthető Költségvetést nem csupán a demokratikus részvétel eszközeként, hanem politikai harctérként értelmezik, ami hátráltatja a részvételi folyamat tartós beágyazódását a társadalmi struktúrákba. (Közösségi Költségvetés hatásvizsgálat - 50. oldal)
A K-Monitor számára készült hatástanulmány kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy alaposan áttekintsük a Közösségi Költségvetés működését. Ez nem csupán egy értékelő munka, hanem egyben alkalmat ad arra is, hogy konkrét javaslatokat fogalmazzunk meg a rendszer megerősítése és fejlesztése érdekében. Célunk, hogy feltérképezzük, miként lehetne a részvételi eszközöket hosszú távon olyan stabil, átlátható és a közbizalmat elnyerő demokratikus gyakorlattá alakítani, amely valóban szolgálja a közösség érdekeit.
A hatástanulmányok akkor működnek jól és szolgálják az alapos áttekintés és értékelés célját, ha arra van elkülönített erőforrás, amit az adott vizsgálatot végző hivatal/munkacsoport tud mozgósítani, továbbá rendelkezésre áll ehhez elég idő, hogy az ezzel összefüggő kutatásokat el tudja végezni.
Kérdéses, hogy elegendő idő állt-e rendelkezésre, mindazonáltal a tanulmány kutatási fázisainak ismertetéséből arra következtethetünk, hogy az erőforrások korlátozottak voltak. A Fővárosi Közgyűlés, bár közvetlenül nem befolyásolja a részvételi költségvetés lebonyolítását, mégis jelentős hatással van a program kereteire, mivel ők hagyják jóvá a Főpolgármesteri Hivatal költségvetését. Ennek ellenére, amikor felmerült a hatásvizsgálat szükségessége, a Közgyűlés nem élt azzal a lehetőséggel, hogy egy független, külső értékelésre külön költségvetési sort állítson fel. Ez a lépés pedig növelhette volna a vizsgálat szakmai megbízhatóságát és függetlenségét is.
A Közgyűlés csupán annyit határozott, hogy 2025. március 31-ig be kell fejezni az értékelést. Az, hogy ezt milyen módon, milyen források felhasználásával, illetve milyen szakmai prioritások alapján hajtják végre, már a Főpolgármesteri Hivatalra maradt. Ezt követően a döntés végrehajtása a hivatali vezetők felelőssége lett; nekik kellett meghatározniuk, hogyan és milyen erőforrások átcsoportosítása révén teljesíthető ez a politikai elvárás.
A lakossági kérdőívek, amiatt, hogy az egészet a Társadalmi együttműködési osztály végezte az új Közösségi Költségvetés lebonyolítása mellett, nagyon gyenge lábakon állnak, nincs rendesen rögzítve az adatfelvételek pontos módja, ideje és a kitöltésszámuk is olyan alacsony, hogy nehéz belőlük messzemenő következtetéseket levonni. Hiányzik továbbá valamiféle mélyebb megértése az egyes folyamatoknak, tehát például fókuszcsoportos kutatások, amelyek segítségével pontosabb következtetéseket lehetett volna levonni. A civil szervezetek bevonásával kapcsolatban szintén megközelítésbeli problémák merültek fel, az idő és erőforrások szűkösségére tudjuk ezt is fogni. Az egyes benyomásaink és ötleteink rögzítése helyett érdekesebb lett volna nagyon konkrét változtatási javaslatokról egyeztetni - vagy, ha több idő állt volna rendelkezésre, akkor ezt több körös egyeztetéssel megvalósítani.
A hatástanulmány nem a program bevezetésének természetes következményeként, hanem politikai jellegű kritikákra adott válaszként jött létre. Ez a körülmény már önmagában is gyengíti az elemzés hitelességét, hiszen nem a reflexív tanulás szellemében, hanem inkább védekezés logikájával készült. Ráadásul a tanulmányt az a szervezeti egység készítette, amely a közösségi költségvetés lebonyolításáért is felelős. Miközben nyilvánvalóan ők rendelkeznek a legjobb rálátással a program erényeire és hátrányaira, nehezen várható el tőlük a teljes objektivitás. Ennek következtében a dokumentum inkább a program bemutatására és igazolására szolgál, mintsem hogy független, kritikai értékelést nyújtana.
Továbbá most látszik igazán annak a hiánya, amit már 2021-ben is hiányoltunk: a kezdeti (benchmark) részletes adatok rögzítése, visszajelzések hiányában (az első szavazás utáni visszajelző kérdőív a 2023/24-es ciklusban készült) nehezen mérhető a változás például a résztvevők attitűdjében, a Fővárosi Önkormányzat működéséről való ismeretekben, benyomásokban vagy a városhoz való viszonyában. Szintén hiányoljuk, hogy nem készült felmérés a hivatali és fővárosi cégek dolgozóinak körében, hogy hogyan találkoztak a közösségi költségvetéssel és hogyan alakult a szemléletük a városlakókkal való szorosabb együttműködés hatására.
Az egyik legfontosabb visszatérő kritika az egyes projektek megvalósítási idejét célozta. A program hatékonyságát azonban nem feltétlen növeli a rövidebb megvalósítási idő. Ráadásul kockázat, hogy a gyorsítással parkolópályára kerülhetnek ötletek: az innovatív ötletek könnyen eltűnhetnek a rendszerben, hiszen a szakmai háttérmunka jóval több lehet egy olyan ötletnél, ami nem egy bejáratott infrastrukturális fejlesztés.
A hatástanulmány nemzetközi példákra támaszkodva világosan mutatja, hogy az egyes projektek megvalósítási időtartama nem számít szokatlannak.
A K-Monitor álláspontja szerint a probléma inkább abban áll, hogy a lakosság egy fejlesztést általában a kivitelezés fázisában ismer meg, tehát akkor amikor a munkagépek ezt vagy azt csinálják a környezetében, de a tervezési és közbeszerzési szakaszban nincs jelen és nem is látja ennek feltétlen a menetét. A Közösségi Költségvetés és más részvételi költségvetések hátránya, hogy az ötletgazda vagy a támogató a folyamatot teljes egészében látja, így ha nincs beépítve tájékoztatási folyamat, vagy státuszjelentés, a projektet követők számára a megvalósítás rendkívül hosszú folyamatnak tűnik. Létezik a hivatalos honlapon egy státuszfrissítés funkció, és az ötletgazdák kapnak tájékoztatást a nyertes projektek fejleményeiről, de ez a szélesebb nyilvánosság számára nem feltétlenül látható. A tágabb kommunikáció megoldása viszont többletköltséget jelentene, ugyanakkor ezzel átláthatóbbá és követhetőbbé válna a teljes folyamat.
A Közösségi Költségvetés nem csupán egy egyszerű részvételi mechanizmus, hanem egy gazdag edukációs élmény is, amely lehetőséget nyújt a résztvevők számára, hogy mélyebb betekintést nyerjenek a politikai rendszer működésébe, különösen az önkormányzatok szerepébe. E folyamat keretében fontos, hogy a város életét befolyásoló szakmai kérdéseket alaposan megvizsgálják, és a megvalósításhoz szükséges közbeszerzések lebonyolítása is elengedhetetlen. Ha ez a folyamat átláthatóan zajlik, a résztvevők kevésbé érzik majd a hiányosságokat, és nagyobb bizalommal tekintenek a közösségi döntéshozatalra.
A hatástanulmány is körbejárja: valóban magasabb arányban jelennek meg az infrastrukturális ötletek, azonban ennek egyik oka az is, hogy az innovatívnak ítélt ötletek sokszor megvalósíthatatlanok és a szakmai ellenőrzés fázisában kiesnek a folyamatból.
De mit is sejtet valójában az infrastrukturális és zöld kezdeményezések dominanciája? Egyrészt arra utal, hogy az önkormányzatok és a főváros talán nem fordítanak elegendő figyelmet a lakossági jelzésekre, mint például a gyalogátkelőhelyek iránti igény vagy a zöldterületek fejlesztésére vonatkozó kérések. Másrészt lehetséges, hogy a lakosság nincsen tisztában azzal, hogy más fórumokon is kifejezheti ezeket az ötleteket és javaslatokat, vagy esetleg a korábbi próbálkozásaik nem hozták meg a várt eredményt.
Másrészt fontos megjegyezni, hogy a fővárosi közszolgáltatók, különösen a BKK és a Budapest Közút, kapacitásaik szempontjából korlátozottak. Jelenleg egy több száz tételből álló "várólista" halmozódott fel, amely kisebb-nagyobb beavatkozásokat tartalmaz, mint például forgalomtechnikai módosítások, járdaépítések, akadálymentesítések és közlekedésbiztonsági fejlesztések. Ebből az átfogó listából évente mindössze néhány tucat projekt megvalósítására van lehetőség a rendelkezésre álló pénzügyi és humánerőforrás-korlátok miatt.
Ez nem csak budapesti jelenség. A részvételi költségvetésről készült hatástanulmány is rámutat arra, hogy más nagyvárosokban is visszatérő probléma: a lakosság rendszeresen olyan javaslatokat tesz, amelyek egyébként is szerepelnek a város középtávú terveiben, vagy épp hosszú ideje "parkolópályán" vannak, mert nincs rájuk elegendő forrás. Ezek a várólisták ráadásul állandóan újratermelődnek - a városi infrastruktúra jellegéből fakadóan mindig lesznek sürgető beavatkozások.
A K-Monitor álláspontja szerint a jelenlegi helyzet nem mentes a javítási lehetőségektől. Fontos lenne, hogy a közszolgáltatók, különösen azok, akik aktívan részt vesznek a Közösségi Költségvetés projektjeiben, fokozzák átláthatóságukat a tervezési és végrehajtási folyamatok terén. Például rendszeresen és nyilvánosan tájékoztathatnák a lakosságot a folyamatban lévő beavatkozásokról, a várólistára felkerült projektekről, és azok ütemezéséről. Az ilyen információk összekapcsolhatók lennének a részvételi költségvetés platformjaival, ami elősegítené, hogy a közösség tagjai valósághűbb és jobban alkalmazkodó javaslatokat dolgozhassanak ki.
Nem minden állampolgári aktivitással kapcsolatos problémát lehet a Közösségi Költségvetés révén orvosolni, azonban van lehetőség arra, hogy a javaslatok benyújtására szolgáló platformon az egyes, tipikus fejlesztési ötletekhez a megfelelő hatóságok elérhetőségeit is megjelenítsük. Ezzel a lépéssel csökkenthetjük a "zebraigények" számát, és elősegíthetjük a hatékonyabb kommunikációt az érintettek között.
Az innovációs elvárás viszont lehet kirekesztő is, az innovatív ötlet mint kifejezés felnyomja az amúgy is magas belépési küszöböt, az állampolgárok nem mernek majd részt venni, ha kizárólag az innováció az egyetlen támogatási kritérium.
Az egyik legnagyobb problémája a jelenlegi rendszernek, hogy nem nyújt átfogó képet arról, miért utasítanak el bizonyos javaslatokat a lakosok. Hiányzik a visszajelzés, amely segítene megérteni az elutasítások mögött álló okokat. Javasoltuk már korábban is, hogy a szavazási felületen érdemes lenne bevezetni egyszerű visszajelző eszközöket, például emojikat vagy színkódokat. Ezek lehetővé tennék a résztvevők számára, hogy könnyedén kifejezzék véleményüket és jelezzék, ha egy javaslat nem nyeri el a tetszésüket.
A szavazási folyamat jelenlegi állapota erősen versenyképes, mivel közösségek mobilizálhatók az egyes ötletek köré. A szabályok értelmében egy kategóriában legalább egy, de legfeljebb három ötletet lehet választani, és már egyetlen ötlet megjelölése is elegendő ahhoz, hogy érvényes szavazatot adjunk le. E problémák orvoslására célszerű lenne bevezetni egy priorizálási rendszert, amely lehetővé tenné a résztvevők számára, hogy rangsorolják kedvenc ötleteiket. Ez a megoldás csökkenteni tudná a versengés mértékét, és egy kiegyensúlyozottabb, átláthatóbb eredményeket biztosítana, különösen az általánosabb és infrastrukturális javaslatok esetében.
A szavazás technikai aspektusainak alapos megfontolása elengedhetetlen. Kiemelkedő kérdések merülnek fel, például hogy a projektek szavazatai láthatóak legyenek-e a szavazási felületen, továbbá hogy a rendszer a népszerűségi sorrend vagy az ABC-rend szerint jelenítse meg az ötleteket. Fontos az is, hogy a szavazási időszak alatt elérhető legyen a kulcsszavas keresés. Ezek a tényezők jelentős mértékben hozzájárulhatnak a részvételi fáradtság csökkentéséhez, különösen, ha offline eszközökkel – mint például kitelepülésekkel vagy papíralapú szavazólapokkal – is kiegészítjük a rendszert. Ugyanakkor lényeges megemlíteni, hogy a tanulmány nem foglalkozik azzal, hogy ezek a technikai újítások – mint a kulcsszavas keresés, az ötletek listázásának új logikája, vagy az offline szavazási lehetőségek – milyen többlet emberi, pénzügyi és időbeli erőforrást követelnének meg. Ezen információk ismerete pedig alapvetően fontos lenne ahhoz, hogy a javaslatok megvalósíthatóságát pontosan értékelhessük.
Problémát jelenthet továbbá, hogy a támogatási fázis bevezetésével ismét egy kampányalapú elem került a rendszerbe (noha értjük a tehermentesítési célját is az eszköznek), ami tovább erősíti a versengést. Emellett a kategóriák száma is bővült, jelenleg öt különféle kategóriára lehet szavazni, miközben a teljes keretösszeg nem változott. Ez azt a hatást kelti, mintha ugyanannyi pénzt több részre kellene elosztani, ami csökkentheti a résztvevők bizalmát a program hatékonyságában és fenntarthatóságában.
A részvételi költségvetés jövője izgalmas új elemekkel gazdagodhat, amelyek nemcsak az innovációt serkentik, hanem hozzájárulnak a városi egyenlőtlenségek csökkentéséhez is, miközben szélesítik a lakossági részvétel lehetőségeit.
Egy izgalmas lehetőség körvonalazódik: egy különdíj létrehozása, amely az innovatív ötletek elismerésére és támogatására összpontosít. Ez a díj azok számára nyújtana lehetőséget, akiknek az elképzelései bár nem szerepeltek a legkedveltebbek között, mégis figyelemre méltóak, újszerűek és hosszú távon értékes hozzájárulásokat jelenthetnek a város fejlődéséhez. Az ilyen különdíj bevezetése garantálná, hogy a fejlesztési tervek ne csupán a legjobban teljesítő ötleteket tükrözzék, hanem lehetőséget adjanak a valódi innovátorok számára is, hogy szerepet kapjanak a jövő alakításában.
A főváros számára elengedhetetlen, hogy mélyebben megértse az egyes igények és ötletek mögött húzódó szándékokat. Nem meglepő, hogy a lakosság és az ötlet támogatóinak sürgős infrastrukturális kérései gyorsabb megvalósítást sürgetnek, hiszen sok esetben valóban létfontosságúak a fejlesztések. Nagy lépést jelentene a bizalom építése érdekében, ha a lakosok világosabb tájékoztatást kapnának arról, hogy melyik szervezeti egységhez fordulhatnak konkrét kérdéseikkel és kéréseikkel. Az innovatív javaslatok, amelyeknek megítélése attól is függ, hogy mit tekintünk innovációnak, gyakran nem feltétlenül a többség igényeire reagálnak, így a megvalósításuk körüli figyelem is gyakran korlátozottabb lehet.
A részvételi lehetőségek szélesítése érdekében rendkívül hasznos lenne mobil szavazóbuszok vagy kitelepülések bevezetése. Ezek a helyszíni alternatívák különösen fontosak lennének azok számára, akik nem rendelkeznek könnyű hozzáféréssel a digitális felületekhez. Ezzel a lépéssel a részvételi költségvetés valóban mindenki számára nyitottá válna, és erősebb kapcsolatokat építhetne ki az önkormányzat és a város különböző közösségei között, lehetővé téve, hogy mindenki hangot adjon véleményének és igényeinek.
E javaslatok nem pusztán technikai újítások: céljuk, hogy a részvételi költségvetés valóban méltányosabb, befogadóbb és kreatívabb legyen, és hogy minden városlakó érezze: a közös döntések róluk és értük szólnak.
A Közösségi Költségvetési program elsődleges célja a részvételi demokrácia erősítése, a közösségi tapasztalatok gazdagítása, valamint a fővárosi intézmények és a lakosság közötti tudásmegosztás elősegítése volt. A városrészek közötti gazdasági vagy infrastrukturális egyenlőtlenségek csökkentése nem szerepelt a program középpontjában. Bár a kezdeti célkitűzések időben korlátozottan voltak kommunikálva, a négy megvalósított ciklus kategóriarendszere és a készült hatástanulmány világosan rámutat arra, hogy a kiegyenlítő hatás nem volt elsődleges elvárás, csupán egy esetlegesen felmerülő, másodlagos eredmény.
A hatástanulmány szerint a belső kerületek (pl. VIII., XIII., XIV.) dominálják az ötletbeadásban és szavazásban. Ennek több oka is van: magasabb lakossági aktivitás, jobb hozzáférés információhoz, szervezettebb civil közeg stb. Ez strukturálisan újratermeli a fejlettebb városrészek dominanciáját, ami valóban torzító hatású - nem az elosztási rendszer hibája, hanem a részvételi arányok egyenlőtlensége.
A nyertes elképzelések kizárólag a szavazatok számának tükrében kerülnek kiválasztásra, anélkül, hogy bármilyen területi kvóta vagy kiegyenlítő algoritmus érvényesülne. Ezért a rendelkezésre álló források is elsősorban a "szavazóképesebb" (belvárosi, központi) kerületekhez kapcsolódnak. A program szándékosan nem valósít meg mesterséges kiegyenlítési mechanizmusokat, hogy a versenyt "nyitott" és "társadalmilag támogatott" formában fenntartsa.
A dokumentum világosan kifejti, hogy a fővárosi program nem képes kielégíteni a helyi területfejlesztési igényeket. A központi kezdeményezés inkább egyfajta "ötletlaboratórium" vagy "demokratikus kísérleti tér" szerepét tölti be.
A K-Monitor véleménye szerint a program nem várhatóan fog jelentős területi kiegyenlítő hatással bírni. Ehelyett fontos szempont lehet, hogy bizonyos társadalmi csoportokat támogassunk a részvételben, és célzott kampányokkal ösztönözzük őket a bevonódásra. A hatástanulmány, amely a lakossági kérdőív eredményein alapul, rámutatott, hogy elsősorban a 20-35 éves korosztályt sikerült mobilizálni, míg az idősebb generációk bevonása jelentősen alacsonyabb mértékű. Ennek lehetséges oka, hogy a kampány nem kielégítően integrálja őket, vagy esetleg más fórumokat is ismernek, ahol az érdekeiket hatékonyabban képviselhetik.
A társadalmi igazságosság erősítésére szolgálhatna a bónuszpontok rendszere, amely előnyt biztosítana azoknak az ötleteknek, amelyek hátrányos helyzetű területeken valósulnának meg. Ez hozzájárulhatna ahhoz, hogy kiegyensúlyozottabbá váljon a városi fejlesztések eloszlása, és csökkenjenek azok a területi különbségek, amelyek sok esetben éppen a részvételi esélyeket is korlátozzák.
A hatástanulmány fő megállapítása a témában, hogy a kerületi programok ötletbeadási és szavazási ciklusai nincsenek egymással összhangban. Továbbá sem brand, sem más szinten nem kapcsolódnak a fővárosi Közösségi Költségvetéshez, lévén ezek kerületi politikai termékek.
A kerületi és fővárosi Közösségi Költségvetési programok összehangolása kulcsfontosságú lépés lenne a részvételi folyamatok hatékonyabbá tételében. Célszerű lenne közös ütemterv vagy koordinációs mechanizmus kidolgozása, amely megelőzné az átfedéseket, és biztosítaná a zökkenőmentes lebonyolítást. A közös kommunikációs arculat, egy egységes "ernyőbrand" szintén erősítené a lakosság tudatában a részvétel fontosságát, és segítene abban, hogy a városlakók könnyebben eligazodjanak a különböző szintek programjai között. Fontos lenne továbbá egy közös digitális platform vagy összehangolt keresőfelület kialakítása, amely mind a fővárosi, mind a kerületi szintű projekteket és szavazásokat egy helyen teszi elérhetővé, ezzel csökkentve a széttagoltságot. A főváros elérhetővé tette a Közösségi Költségvetés honlapjának forráskódját a kerületek számára, így akár a fővárosi platformon is futhatnak helyi részvételi költségvetések - eddig egy kerület élt ezzel a lehetőséggel, de izgalmas kísérlet, hogy ez hozzájárul-e a rendszer szélesebb körű beágyazódásához.
A K-Monitor véleménye szerint elengedhetetlen a tematikus elhatárolás: míg a fővárosi szint a város egészét érintő kérdésekre (mint például a közlekedés vagy a közparkok) összpontosíthatna, addig a kerületek helyi közösségi terek és kisebb fejlesztések kezelésére összpontosíthatnának. Ez segítene elkerülni a hatáskörök és feladatok átfedését. Emellett fontos lenne a tapasztalat- és tudásmegosztás elősegítése is: egy koordináló fórum vagy munkacsoport létrehozása hozzájárulhatna a jó gyakorlatok, innovatív megoldások és tanulságok hatékony megosztásához a főváros és a kerületek között.
A részvételi költségvetések kapcsán eddig nem érkezett számottevő visszajelzés, sem helyben, sem más módon. Egy integrált adatgyűjtési és visszajelzési rendszer kialakítása jelentős előnyöket hozhatna, mivel lehetővé tenné, hogy mindkét szinten jobban megértsük a lakosság igényeit és szokásait. Emellett a közös eredmények kommunikálása növelné az átláthatóságot, és világossá tenné, hogy mely ötletek valósultak meg, ezáltal erősítve a lakosság bizalmát a folyamat iránt.
A Közgyűlés által megszavazott határozat kötelezővé tette a program költségeinek részletes elszámolását.
A hatástanulmány rávilágított, hogy a program működési költségvetésében a humán erőforrások és a kommunikációs tevékenységek kulcsszerepet játszanak. A jelenlegi humán kapacitás elegendő az alapvető feladatok ellátásához, ugyanakkor nem teszi lehetővé a jelentősebb számú deliberatív esemény megszervezését. Emellett a megfelelő kommunikációs költségek biztosítása elengedhetetlen ahhoz, hogy olyan társadalmi csoportokat is bevonhassunk, akik jelenleg alulreprezentáltak, mint például a középiskolás fiatalok, a társadalmilag érzékeny csoportok, valamint az alacsonyabb társadalmi státuszú rétegek.
A K-Monitor megállapításai helytállóan hívják fel a figyelmet a humán erőforrások és a kommunikációs költségek fontosságára. Noha elengedhetetlen lenne ezeknek a tételeknek a pontosabb nyomon követése, a program értékét nem lehet kizárólag a költségvetési sorok tükrében vizsgálni. A Fővárosi Önkormányzat részvételit erősítő munkatársai és a Civil Iroda olyan szemléletet képviselnek, amely alapvető a részvételiségre vonatkozó politikai ígéretek betartásának számonkéréséhez. Továbbá, számos civil szervezet és közösség a kreatív ötleteik kidolgozásával, kampányok lebonyolításával, valamint a közpolitikai diskurzus aktív alakításával olyan jelentős mennyiségű és értékű önkéntes munkát végez, amely ugyan nehezen mérhető, de a város közösségi működésének egyik legfontosabb alapkövét jelenti.
A vizsgálat célja volt az is, hogy a program jövőjét meghatározó javaslatok kidolgozásához adjon megfelelő információt. Ahogy a hatástanulmány kifejti, ez a kérdés erősen függ a jövőben Közösségi Költségvetések erőforrásainak emelésétől, adminisztratív terhektől és ezzel összefüggésben a népszerűsítés sikerességétől.
A K-Monitor elemzése szerint a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy bár a Közösségi Költségvetésben részt vevő szavazók száma évről évre növekszik, a folyamat mégsem tud igazán erőteljes kommunikációs üzenetté vagy közösségi élménnyé válni. A háttérben számos ok húzódik meg: sokan apolitikus attitűddel közelítenek a témához, bizalmatlanok a közintézményekkel szemben, és általános szkepticizmus jellemzi őket a demokratikus folyamatok működésével kapcsolatban. Ráadásul sokan elutasítják a részvételt, mivel úgy érzik, hogy "semmit nem érünk el vele". Ennek következtében sokan kívülállónak érzik magukat, és nem hisznek abban, hogy az ötleteik valóban befolyásolhatják a város működését.
A Közösségi Költségvetési Tanács, amelynek tagjai az önkormányzat által előzetesen validált és megvalósíthatónak ítélt ötletek közül választották ki azokat, amelyek végül a szavazólapra kerültek, megszüntetése nem csupán költségcsökkentést jelentett, hanem egy értékes demokratikus fórum elvesztését is magával hozta. Ennek a tanácsnak a visszaállítása, akár új, innovatív formában, kiemelkedően fontos lépés lenne: nem csupán a szakmai és lakossági szempontok harmonizálását segítené elő, hanem lehetőséget adna a közvetlen, személyes részvételre is. Érdemes lenne forrásokat elkülöníteni nemcsak a tanács újjáépítésére, hanem kiegészítő programokra is, mint például ötletbörzék, közösségi fórumok, lakossági találkozók és tematikus workshopok. Ezek az események nemcsak az ötletek összegyűjtését és finomítását szolgálnák, hanem hozzájárulnának a program népszerűsítéséhez, a részvételi kedv fokozásához, valamint a demokratikus kultúra megerősítéséhez is.
Ezen kívül érdemes lenne újragondolni a kommunikációs stratégiánkat is. A megvalósult projektek sikerének hangsúlyozása, a résztvevők élményeinek és történeteinek megosztása, valamint a folyamatok menetéről és eredményeiről való világos és hiteles tájékoztatás mind hozzájárulhat a bizalom megerősítéséhez és a részvételi szkepticizmus csökkentéséhez.
A K-Monitor szerint a Közösségi Költségvetés akkor tud hosszú távon is fenntartható és hiteles részvételi eszközzé válni, ha világos célok mentén, fokozatosan építkezik, és nem vállalja magára az összes demokratikus hiány pótlását. Ehhez nemcsak stabil költségvetési háttérre, hanem kiszámítható politikai támogatásra és a résztvevők megbecsülésére is szükség van. A program nem lehet minden, de lehet valami fontos: egy nyitott város kísérlete arra, hogyan lehet a közpénzek elköltésébe több hangot, több szempontot és több embert bevonni.
Ha nincs pénz a Közösségi Költségvetés fejlesztésére, fontos lenne arra időt fordítani, hogy a kiszervezhető feladatok egy részét önkéntes alapon helyettesítsék, például a moderátori funkciókat önkéntesek is elláthatják az egyes ötletbörzéken, vagy a kommunikációs kampány egyes elemeit is lehet önkéntességi alapon üzemeltetni.
