A fiatalok körében egyre inkább elterjedt egy aggasztó jelenség: komoly veszélyt jelent számukra.
A kamaszok jelentős része rengeteg időt tölt a közösségi média felfedezésével, és gyakran inkább véletlenül bukkannak a hírekre, mintsem hogy tudatosan keresnének rájuk. Ez a korosztály sok esetben még nem alakította ki a hírfogyasztás szokásait, vagy csupán minimális érdeklődést mutat a valós események iránt. Ennek következtében a serdülők különösen veszélyeztetettek a hamis információk és álhírek hatásai miatt.
A legfrissebb megfigyelések alapján a 14 és 18 év közötti fiatalok sokkal inkább figyelembe veszik az influenszerek és hírességek véleményét, mintsem az újságírók által közvetített információkat. Ezen kívül gyakran nem ellenőrzik a kapott információk hitelességét és a hírforrások megbízhatóságát sem. A jelenlegi serdülő generáció néhány éven belül választópolgárokká válik, így kulcsszerepet játszanak majd a demokrácia és az ország jövőjének alakításában. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy képesek legyenek kiszűrni a hamis információkat a hírfogyasztás során. Az ELTE PPK kutatói legújabb tanulmányukban arra keresték a választ, hogy milyen tényezők segítik vagy éppen hátráltatják a fiatalokat a hamis információk azonosításában. A kutatás részleteiről dr. Faragó Laurát, az ELTE Pszichológiai Intézet Szociálpszichológia Tanszékének oktatóját és kutatóját kérdeztük.
Egyrészről azért, mert a témában kevés kutatás foglalkozott eddig a serdülőkkel, ez a korosztály egy kifejezetten elhanyagolt szegmens volt, pedig egy általános problémával állunk szemben. A serdülő esete már csak azért is érdekes, mert ők azok, akikhez az idősebb generációk segítségért fordulnak a digitális nehézségek leküzdése érdekében, például azért, hogy segítsenek megtalálni a lementett képet vagy dokumentumokat a számítógépen. A serdülők ilyen szempontból egy kifejezetten kompetens generáció, azonban azt mutatják a kutatások, hogy a digitális írástudásuk nem tökéletes, vagyis nincs meg az a képességük, hogy az interneten terjedő információkat szűrni tudják annak ellenére, hogy általában ők segítik az idősebb generációkat, például a szülőket, a nagyszülőket. Esetünkben a vizsgálatba bevont fiatalok átlag életkora 16 és fél év volt.
Esetükben, hasonlóan egy korábbi kutatáshoz, amelyet egyetemisták részvételével végeztek, az analitikus gondolkodás kulcsfontosságú szerepet játszott. Ez a képesség lehetővé tette a fiatalok számára, hogy ne csak észleljék, hanem meg is különböztessék az álhíreket a hiteles információktól.
Kifejezetten sok tényezőt vizsgáltunk, megnéztük például a demográfiai tényezőket, az etnikai hovatartozást, a szocioökonómiai státuszt, vagyis, hogy a nemekhez való tartozás hogyan hat a tájékozódásra. Mindemellett alkalmaztuk a szociálpszichológiában mostanában új mérőeszközként használt bullshit iránti fogékonyságot is.
Ezt olyan megtévesztő kifejezésekkel mértük, amelyek első hallásra lenyűgözőnek tűntek, de valójában teljesen üres tartalommal bírtak.
Ilyen volt például az a kijelentés vagy idézet, hogy "A transzcendencia a kiválóság kapuja." Ez igen magasztosan hangzik, de valójában egy értelmetlen mondat. A vizsgálatba bevont fiataloknak tíz ilyen és ehhez hasonló állítást kellett értékelniük, és eldönteniük, hogy van-e értelmük vagy sem.
Akik képesek voltak észlelni ezeket a jeleket, azok sokkal könnyebben meg tudták különböztetni az álhíreket a tényleges információktól.
Mértünk továbbá a fiatalok kognícióigényét is, ami arról adott képet, hogy mennyire szeretnek gondolkodni, gondolkodtató feladatokat megoldani a serdülők. Ez is egy olyan tényező, ami összefügg egyrészt az analitikus gondolkodással, másrészt pedig a bullshit iránti fogékonysággal. A kutatás során kiderült az is, hogy azok, akik a többségi társadalomhoz tartoznak szintén jobbak például az álhírek felismerésében. Sőt, minél magasabb volt a szülők iskolai végzettsége, és minél többgenerációs értelmiségi családból származik valaki, annál könnyebben fel tudja ismerni az álhíreket.
Mindemellett talán az egyik legfontosabb tényező a kognitív reflexió, ami azt mutatja meg, hogy mennyire motivált az analitikus gondolkodás használatára a serdülő. Ezt logikai feladatokra hasonlító feladványokkal mértük. Szerencsés felfedezésnek tartom, hogy az álhírek felismerésében az analitikus gondolkodásnak sokkal fontosabb szerepe van, mint a demográfiai mutatóknak. Ez azt jelenti, hogyha valaki valamelyik etnikai kisebbséghez tartozik, de egyébként analitikusan gondolkodik, az védőfaktort jelenthet. Ettől függetlenül egyáltalán nem mindegy, hogy valaki honnan jön, honnan származik.
Úgy vélem, hogy a helyzet biztató, különösen akkor, ha sikerül a fiatalokat arra ösztönözni, hogy aktívan használják az agyukat, és ne csupán automatikusan görgessék a közösségi média hírfolyamait. Fontos lenne, hogy valóban figyeljenek a hírek tartalmára. Ha ezt a tudatosságot sikerül beléjük plántálni, akkor még a hátrányosabb helyzetű fiatalok is képesek lesznek észrevenni a lényeges különbségeket, és kiszűrni az álhíreket. Alapvetően optimisták vagyunk, hiszen egyértelműen megfigyelhető, hogy az álhírek azonosítása különösen jól működik azoknál a fiataloknál, akik valóban gondolkodnak és motiváltak a tanulásra. A legnagyobb kihívás most az, hogy miként tudjuk a serdülőket inspirálni és elkötelezni. Ezen a téren még van mit javítanunk.
