A tér, amelyet a tulajdonos két kézzel ölel át.
Egy lágy tavaszi estén, amikor a nap már a horizont mögé bújt, két férfi lépett be a Patriarsije Prudinhoz hasonló hangulatú Közép-Ferencvárosba. Az egyikük egy negyvenes éveiben járó, alacsony és telt testalkatú ember volt, kopasz fejét elegáns fekete kalapja alatt rejtette, míg szürke nyári öltönyét gondosan megválasztotta. Arcán egy hatalmas, fekete keretes pápaszem ült, amely szinte kiemelte a borotvált bőrt. Mellette egy fiatalabb, izmosabb férfi állt, akinek borzas vörös haja kockás sapkájának alól kandikált ki. Ő a sportos kockás ingét és gyűrött fehér nadrágját viselte, lábán pedig fekete szandál feszült. E két fiatalember, Orbán Marcell és Szabados Levente, a város gasztronómiáját új szintre emelheti fine bisztrójuk révén, akár csak Mihail Bulgakov hősei formálták Moszkva életét.
Nem véletlen, hogy az irodalom világában is helyet kapnak a hasonlatok: a két fiatal a nyár elején nyitotta meg éttermét a Mester utcában, ahol az És Margarita aprócska hely, de hatalmas szívvel, elkötelezettséggel és nyitott lélekkel készítik a mediterrán és levantei ízeket. Szabados Levente gyermekkora óta arról álmodott, hogy szakács legyen. Mielőtt az egyetem padjait koptatta, a Söptei Pincészet, a nU Bisztró és a Zóna konyhájában tanulta a mesterséget, ám végül egy multinacionális cégnél kezdett dolgozni. Orbán Marcell kezdetben jogászként dolgozott, de számára a gasztronómia mindig is több volt, mint csupán egy hobbifoglalkozás. Évek során barátokkal közösen szervezett vacsorák során kísérleteztek az ízekkel, és ezek a közös örömfőzések fokozatosan egyre professzionálisabbá és mélyebbé váltak. Egy nap azonban elérkezett az idő, amikor mindketten úgy döntöttek, hogy kilépnek a megszokott keretek közül. Idén felmondtak korábbi munkahelyükön, hogy végre teljes szívvel és lélekkel a szenvedélyüknek élhessenek.
