"Az élet határvonaláról léptem vissza" - szólította meg Tamás az olvasókat a sztrók után.

Bíró Tamás Ákos története a kitartás és a remény csodálatos példája. Az élet váratlanul mélypontra sodorta, amikor sztrókot kapott, és ezzel együtt a leszázalékolás súlyos terhét is magára vette. Mindezek ellenére Tamás megtalálta a boldogságot mindennapjaiban. A bénultságot erőforrásként használta, a fájdalmat új célok születésének táptalajává alakította, míg a munka hiányából egy nyugodt és teljes életet kovácsolt. Így él Tamás a sztrók után, békében és céltudatosan!

Tamás ma már nem csupán túlélőnek tekinti magát, hanem olyan embernek, aki példát mutat a nyugodt, tudatos és kitartó életvitelével. Hosszú út vezetett idáig, de ma már képes úgy élni a mindennapjait, hogy azok ne a betegségről, hanem a fejlődésről és az önmagára fordított figyelemről szóljanak. Rendszeresen részt vesz sztrók-találkozókon, ahol tapasztalataival másokat is bátorít, és közben ő maga is erőt merít a közösségből. Az úszás az egyik legfontosabb kapaszkodója lett: nemcsak a testét erősíti vele, hanem a lelkét is, hiszen minden egyes megtett hossz emlékezteti arra, hogy mire képes kitartással.

"Mintha egy óriási kő zuhant volna le a szívemről" - mondta Tamás, miközben boldogan értesült arról, hogy a sztrók után végre leszázalékolják.

Tamás ma már magabiztosan állítja, hogy végre megtalálta helyét a saját életében, nem önző szándékkal, hanem mert felismerte, hogy csak így képes igazán teljes életet élni, és csupán így tud valódi segítséget nyújtani másoknak. Most már hatalmas humorral szemléli a múltját, és arra törekszik, hogy minden napját a lehető legteljesebben kihasználja.

-meséli Tamás a sztrókról.

-teszi hozzá viccelődve. Tamás mégis elfogadta a helyzetét. Heti háromszor úszik, sztrók klubba jár, barátkozik. Kutyát sétáltat, társaságba jár.