A depressziós frizura mostanra a női hajtrendek különleges vonásává vált.

Egy új trend döbbenetes módon romantizálja a mentális problémákat - vagy épp felszabadítóan őszinte képet mutat a nők valóságáról?

Rozzant, kócos, kreppes, mintha épp most kelt volna ki az ágyból - ilyen frizurák vonultak végig a Prada és az Ann Demeulemeester 2025-ös őszi-téli kifutóin. A közösségi médiában gyorsan el is terjedt a kifejezés: "depressziós haj".

A Prada bemutatója igazi szenzációt keltett a közönség körében. Az egyik felhasználó ironikusan megjegyezte: "Aha, tehát a hajam állapota nem a krónikus depresszió következménye, hanem Prada hatása." Egy másik hozzászóló így szólt: "Pont így nézek ki, amikor egy hétig a takaró alatt fekszem." Ezek a megnyilvánulások egyszerre tükrözik a szarkazmust és az öniróniát, és pontosan ez az ellentmondás adja a trend megosztó jellegét.

A Prada két vezető tervezője, Miuccia Prada és Raf Simons szerint a fő cél az volt, hogy megmutassák, mit jelent a nőiesség és a szépség a mai kollektív tudatban. A luxust szándékosan állították kontrasztba a nyers őszinteséggel. A kifinomult ruhák mellé jöttek a "mintha most kelt volna" frizurák és a természetes, már-már sápadtnak tűnő sminkek.

Guido Palau, a Prada hajmestere konkrétan azt akarta elérni, hogy a modellek frizurája a lehető legkevésbé tűnjön rendezettnek. Még lufikat is használt, hogy statikus elektromossággal "felborzolja" a hangulatot.

Sokan elismeréssel szólnak a márkáról, hiszen végre van valaki, aki bátran vállalja, hogy a nők nem mindig tökéletesek, és nem mindig van idejük vagy kedvük a külsejükre figyelni. Egy édesanya például így fogalmazott TikTokon: "Ez vagyok én három gyerek mellett."

Ugyanakkor nem mindenki ünnepelte lelkesen a kezdeményezést. Kritikus vélemények szerint a depressziós haj jelensége romantizálja a mentális betegségeket, és a vizuális vonzerő érdekében bagatellizálja a valódi szenvedést. Az ELLE egyik újságírója figyelmeztetett: "A mentális problémák ábrázolása és az esztétikai célú kihasználás között nagyon vékony a határ."

Ahogy minden trend, ez is ciklikus, de most talán jobban rezonál a világ állapotára, mint valaha. A kérdés csak az: tükröt tart elénk, vagy trivializálja a fájdalmat?