36 évvel ezelőtt távozott az élők sorából Weöres Sándor, a magyar irodalom kiemelkedő alakja. Művészete és költészete ma is élénken hat ránk, hiszen szavain keresztül varázslatos világokat teremtett, amelyekben a nyelv és az érzelem találkozik. E jeles év

Harminchat évvel ezelőtt távozott az élők sorából Weöres Sándor, a magyar líra kiemelkedő alakja és műfordítója. Játékos, színes versei számos gyermekgeneráció szívébe zárták magukat, örökségükké váltak a felnövekvő ifjúság számára.

Szombathely városában látta meg a napvilágot 1913. június 22-én, Weöres Sándor és Blaskovich Mária egyetlen gyermekeként. Apja, egy földbirtokos katonatiszt, míg édesanyja polgári gyökerekkel rendelkezett, ami különleges háttérrel ruházta fel őt a korai éveiben.

Tanulmányait Pápán kezdte meg, majd a család Csöngére költözött. Rossz egészségügyi állapota miatt magántanuló volt, ez idő alatt sokat olvasott, köztük Shakespeare-t és Schillert is. A középiskolai évei alatt tanult Győrött és Sopronban is.

Első publikációja idején alig volt 15 éves, a Hír című folyóirat közölte le. Versei a Pesti Hírlapban és a Napkeletben jelentek meg 1929-től. 1932-től a Nyugat is közölte.

Pécsett kezdte meg jogi tanulmányait 1933 és 1938 között, majd a bölcsészettudományok felé fordult. Ebben az időszakban látta meg napvilágot Weöres Sándor első verseskötete, a "Hideg van", amely 1934-ben jelent meg.

Egy évvel később elnyerte a Baumgarten-jutalmat, ami új lehetőségeket nyitott meg számára. Ekkor Észak-Európába utazott, ahol felfedezhette a táj szépségeit és kultúráját. Ekkoriban jelent meg második könyve is, amely a "A kő és az ember" címet viseli, és új dimenziókat nyitott meg írói pályafutásában.

1937-ben kapta meg a Baumgarten-díjat, és ekkor utazott a Távol-Keletre.

Doktori disszertációját „A vers születése” címmel 1939-ben sikeresen megvédte, ezt követően pedig könyvtárosi pályára lépett Pécsett.

A háború végét követően Budapestre telepedett, ahol feleségül vette Károlyi Amy költőnőt. Közösen indultak el egy tanulmányi útra Olaszország varázslatos tájaira.

"Ha Amy nem érkezik, Weöres Sándor sorsa másképp alakulhatott volna: talán az árokparton találta volna a végső nyugalmát harmincvalahány évvel ezelőtt" - emlékezett vissza Lator László.

Valóban, igaza volt, hiszen felesége mellett egy harmonikus életet élhetett - persze csak addig, amíg az ital nem borította fel ezt a kényes egyensúlyt.

Károlyi Amynek először írásaival találkozott, majd személyesen a költőnővel is. Nem éppen a legkellemesebb helyen, egy temetőben randevúztak először, ám a szellemes kezdet ellenére sírig tartó boldog házasságuk lett.

A világszemléletének köszönhetően 1949-től kezdve csupán műfordításai és gyermekversei láthattak napvilágot. 1951-ben azonban munkahelyéről elbocsátották.

A Bóbita 1955-ben debütált, és az 1956-os forradalom után egy válogatott gyűjteménye látott napvilágot. Ezt követően egészen 1964-ig nehezen találta meg a publikálás lehetőségét. Közben Károlyi Amyval együtt Kínába is ellátogattak, ami különleges élményekkel gazdagította életüket.

1964-ben Párizsban látta meg a napvilágot a Tűzkút című műve, amely először ott debütált, mielőtt hazájában is bemutatásra került. Két évvel később Nyugat-Európa különböző országait és az Egyesült Államokat is felfedezte.

Munkásságát 1970-ben a Kossuth-díjjal méltatták, amelynek pénzjutalmát felhasználva hozta létre a Pásztor Béla-díjat, ezzel ösztönözve és segítve a fiatal költői tehetségeket.

1974-ben jelent meg a "Ha a világ rigó lenne" című gyermekverseskötet, amely színes és varázslatos világba kalauzolja az olvasókat.

Világnézetére nagy hatással voltak a keleti filozófiák. Műveire erősen hatottak az ősi primitivizmus (A kő és az ember, Maláji ábrándok, Első emberpár) és az első civilizációk is (Istar pokoljárása, Gilgames, Theomachia). De az akkori jelen izmusai is hatással voltak rá, főleg a szürrealizmus (Fughetta, Fuga, Változat egy népdalra, Grádicsok éneke, Dob és tánc, Ablak az éjbe, Négy korál, Kínai templom, Keresztöltés, Tapéta és árnyék, Egérrágta mese). Ritmusos versei a gyerekek körében igencsak népszerűek (Rongyszőnyeg) dallamos szövegük és tempójuk miatt. Kései költészetét a személyes tényezők alkotják a Hetedik, a Nyolcadik, a Kilencedik szimfónia, A föld meggyalázása, Fairy Spring, Salve Regina, Variációk Sevcsenko témáira, Internus, Merülő Saturnus stb.

Művei angol, cseh, finn, francia, macedón, német, svéd, szerb és szlovák nyelvterületeken is elérhetőek, hiszen számos nyelvre lefordították őket.

Élete utolsó éveiben betegséggel küzdött. Utolsó kötete halálának évében jelent meg A sebzett föld éneke címmel. 1989. január 22-én hunyt el Budapesten. A Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra.